Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-13 / 10. szám
2 featmár, kedd 1903. január 13. 10 szám. TÁVIRATOK. A képviselőház ülése. Budapest, január 12. (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülésén Diniéi Gábor elnökölt. A bevándorlási javaslatot részletesen tárgyalták. Baróth Béla és Visontai Soma képviselők módositásokatnyuj- tanak be. Széli Kálmán miniszterelnök a módosításokat egy kivételével visszautasítja. Szünet után a Ház a bevándorlási javaslatot rész. leteiben is elfogadja. Holnap az útlevél ügyet tárgyalják. Széli nyilatkozata a kiegyezésről. Budapest, január 12. (Saját tudósítónktól.) Széli Kálmán miniszterelnök csütörtökön, a kiegyezési javaslat benyújtásakor, nyilatkozik a kiegyezésről. A közös tanácskozásról. Budapest: január 12. (Saját tudósítónktól.) A Budapesten időző osztrák miniszterek tegnap tanácskozva a magyar miniszterekkel, befejezték a kiegyezési megállapodások teljes szövegezését. A tanácskozás esti nyolcz éráig tartott. Lónyaiék — válnak. BéCS, január 12. (Saját tudósítónktól.) Bécsből jelentik, — hogy Lónyai Elemér gróf és neje Stefánia folierczegnő között régebb idő óta elhidegülés történt. Az elhidegülés oka bizalmas természetű. A gróíi pár a környezet előtt titkolni igyekezett a szomorú valót, de elpalástolni még sem tudták. A környezet már hónapok előtt sejtette, hogy a házasságot íel fogják hontani. Stefánia nemrégiben beteg volt s orvosi ta nácsra délre utazott, hova férje már nem kisérte el, hanem egész idő alatt Londonban tartózkodott. A belga királyné halála után Osz- tendében találkoztak; akkor látszólag kibékültek, de kölcsönös elégü- letlensógük ismét kiélesedett. Legutóbb a Francziaországban fekvő Canneshan időztek, ahol azután teljes lett a szakítás, melynek folytán Lónyai Elemér gróf ismeretlen helyre távozott, Budapesten a szenzácziós hir nagy megdöbbenést keltett s szinte hihetetlennek tartják. A bécsi „Zeit“ és „Österreichische Volkszeitung“ ma esti számukban megerősítik a fenti hirt, melyBécsben is óriási feltűnést keltett. Merénylet a spanyol király ellen. Madrid, január 12. (Saját tudósítónktól.) Alfonz spanyol király elleni merényletről, melyről az első szűkszavú távirat szombaton éjjel érkezett, újabban a következőket jelentik: Midőn az udvar visszatért a templomból, az Orient téren egy feitó nevű ember az udvari kocsira lőtt, de senkit sem sebesiSZATMÁR tett meg. A merénylő kihallgatásakor kijelentette, hogy nem a király, hanem a főkamarás ellen követte el a merényletet. Tagadja, hogy anarkista volna. A főkamarás alkalmazást ígért neki, de nem tartotta meg ígéretét; ezért aztán nagyon elkeseredett. A vizsgálat szerint Feitó üldözési mániában szCnved. Vizbefuit násznép. Mehádia, jan. 12. (Saját tu- dósinktól.) Mehádia közelében egy csolnak felborult, melyben 19 főnyi lakodalmas nép ült. Valamennyien a vízbe fúltak. Bolond a királyi palotában. Athén, jan. 12. (Saját tudósítónktól.) Athénből távirják, hogy a királyi palotában egy ember meg jelent és követelte, hogy vezessék azonnal a király elé. Mindenkit lelövéssel fenyegetett. Az őrség lefegyverezte a veszedelmes embert, aki a bolondok házából szökött meg. A közveszélyes bolondot visz- szavitték a tébolydába. Dinamitbomba egy ládában. Madrid, jan. 12. (Saját tu- dósitónköl.) A madridi pályaudvaron egy dinamitbombát találtak, melyet ládában szállítottak Bar- czellonából Madridba. A czim- zettet még nem nyomozták ki. Magyarok — ruthének. Gróf Hugonnai Béla főispán rendelete. Gról Hugonnai Béla főispánunk igen érdekes rendeletet intézett a fennhatósága alá tartozó főszolgabirákhoz és polgármesterekhez. A főispán nem tartja helyesnek, hogy hivatalosan a „rutén“ elnevezés használtassék, mert ez könnyen kiinduló pontját képezhetné egy külön rutén-nemzetiségi öntudat kifejlesztésének és ennek hatásaként egy nemzetiségi mozgalomnak is. Az éles politikai belátásra valló rendeletet teljes szövegében az alábbiakban közöljük: Hitelt érdemlő helyről kapott értesülésem alapján arról győződtem meg, hogy a „rutén“ hivatalos elnezezés, mely különben is csak a papi sajtó néhány évi használata folytán van divatban, mint kőlön népfaj elnevezés éles választóvonal gyanánt tekinthető és bénitólag hat a magyar müveit elem érzelem — és gondolkodási módjára és az idegen ajkú köznép meg- magyarosodására sőt észrevehetőleg a rutén nemzetiségi öntudat felkeltésének és lassankénti fejlődésének kiinduló pontját képezi, a mi nemzeti szempontból már magában véve hátrányos; de későbben veszedelmessé is válhatik, tekintve a galicziai rutének közelségét. De másrészről nem tartom a „rutén“ elnevezést a történelmi igazsággal megegyezőnek sem, a mennyiben a magyar liturgia hívei nem megmagyarosodott rutének és nem tartom helyesnek, hogy a magyar liturgiának állami szempontból előnyös terjedése elé a „rutén“ név korlátokat emeljen. Tekintetbe véve továbbá azon körülményt, hogy a magyar királyi íöldmivelésügyi miniszter I HÍRLAP. ur is az előbb úgynevezett, rutén akczió nevétől valószínűleg a fenti fontos okoknál fogva a „rutén“ szót kihagyta és azt alkalmasabb „hegyvidéki“ szóval pótolta, azért felkérem, miszerint megkülönböztetésül a görög katholikus va- lásu románoktól, a munkácsi egyházmegye vallási fenhatósága alá tartozó egyének és intézmények czimzésénél ezentúl feltétlenül kerüljék a „rutén“ elnevezést és ahol arra szükség volna, ott kizárólagosan az egyszerű „görög katholikus“ jelzéssel éljenek. Felkérem továbbá ar?a is, hogy saját hatáskörében oda hatni szíveskedjék, miszerint ezen indokolt újítás nem csak a hivatalos érintkezésben, hanem a társadalmi életben és közfelfogásban szintén bemenetelt találjon és állandóan meghonosodjék. Az e tekintetben tapasztalt eredményről azután annak idején szives értesítését kérem. Nagykároly, 1903. január 7. Gróf Hugonnai Béla s. k. főispán. SZÍNHÁZ. Keli műsor. Kedd ■ Páholy. Szerda : Bolond. Csütörtök: Pogány Gábor. Péntek : Baba. — (Felhő Klári.) Az utóbbi évtizedek népszinmüirodalmának legjelesebb alkotása Rátkay László „Felhő Klárija“ színházba járó közönségünk jól ismeri e kitűnő népszínművet, melynek minden alakja igaz, természetes, mesterkéletlen. Az ilyen kiváló értékkel biró népszínmű bemutatása komoly tanulmányt, gondos, összevágó előadást követel. Sajnos, a tegnapi előadás csak részben felelt meg a várakozásnak. Tordai Adél a czimszerepben nem tudott érvényesülni, hangjának szűk terjedelme nem alkalmas a mélyebb érzelmek kifejezésére; mig az első felvonásban, hol egyéniségéhez illő könnyebb légkörben mozgott, játéka kielégített, addig a második és harmadik felvonásban legjobb igyekezete daczára sem tudott hatást elérni. Egry Kálmán Aba Andrása kitűnő, gondos tanulmányra valló alakítás volt. Fe- renczy József (Fátyol) mint mindig, kifogástalanul játszott, szép dalai ezúttal is megtették hatásukat. Holéczy Ilona Viola Évája megfelelt a várakozásoknak. Baráti Rezső kupiéi veszedelmes hatást keltettek. Különben is elemében volt, mert meglepő ügyesen játszotta szerepét. Ligeti a szabómester szerepében kellemetlen krágogásá- val visszatetszést keltett. A kisebb szereplők közül Szentes és Bér a Rózsa érdemelnek felemlitést. s. k. ÚJDONSÁGOK. Kép az utczáról. Naponta látok most az utczán Rongyos éhező sereget Amint, nagy szótlan .. csendben várják A drága „ingyenkenyeret.“ És ha megkapják, öröm «Ureng Sederjes ... sáppadt arezukun . . . S úgy mennek a nyomor szülöttei Elégedetten ... az utón. Aztán látok úgy néha-napján Gazdag . . . szerencsés nagy urat, A ki fényes hintókon jár-kél S pezsgőt iszik, mikor mulat. De a lelke oly ködös . .. borongós... A szive elfásult . . . hideg . . . Az unalom szürke világa A szivét . . . lelkét ejti meg. Ilyenkor lelkem elé jönnek Az éhezők . . . ínségesek . . . Meg ez, a ki dúskál a jóban, De a lelke szegény, beteg. Szeretnék szólni, hogyha látok Egy-két nyomorgó alakot Nézzétek ! Ez százszor szegényebb ! Mint ti, ti szívtelen gazdagok ! Sassy Csaba. * Személyi hir. Hugonnai Béla gróf főispán tegnap a reggeli vonattal városunkba érkezett. Főispánunk délelőtt a közigazgatási bizottsági ülésen, délután pedig a közgyűlésen elnökölt. * A szerkesztőségből. Majdik Árpád a szatmári zsurnalisztika ismert, régi munkása a mai nappal megvált a „Szatmári Friss Újság“ szerkesztésétől és lapunk belső munkatársai sorába lépett. * A közigazgatási bizottság ülése. A közigazgatási bizottság tegaap délelőtt tartotta szokásos havi ülését, gr. Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. A bizottságnak előadóin kívül jelen voltak: Antal Dániel, Jaké Mihály, Korányi János, Fejes István dr, Kelemen Samu dr., Uray Gáspár, Jaké Sándor bizottsági tagok. Keresztszeghy Lajos dr. és Farkas Antal dr. kimentették elmaradásukat. Az ülésen a szokásos jelentéseket olvasták fel. Amikor Kemény Alajos pénzügyigazgatóra került a jelentés sora, dr. Kelemen Samu bizottsági tag kért szót és utalással a pénzügyigazgatónak a napokbau betöltött 30 éves hivatali szolgálatára, meleg szavakban tolmácsolta a bizottságnak jó kivánatait és rokonszenvét. Gr. Hugonnai főispán a maga részéről is szívesen csatlakozott a jó kivánságok- hoz. Az ülésen a szokásos albizottságokat és megalkották. A szőllő birtokosok körében nagyobb érdeklődést keltett néhány eset, mely arról tanúskodik, hogy a szöllő-oltványokat meglehetős rendszerességgel lopkodják. A bizottság mindazonáltal figyelemmel a tettesek fiatal korára, enyhítette az első fokú hatóságnak túlságos szigorral kirótt büntetéseit. Az ülés mintegy másfél óra alatt végzett a napi renden levő tárgyakkal. * A nagybányai gör. kath. lelkészség ügye. Ismeretes dolog, hogy Hozás Jánost a múlt év május havában nagy szótöbbséggel nagybányán g. kath. lelkészszé választották. A választás ellen Papp Sándor az ottani g. kath. egyház főgondnoka, valamint a Szamos- ujvári püspökség felebbezést adott be. A felebbezéseket a vármegyei közigazgatási bizottság a napokban tárgyalta, amikor is a felebbezéseket, mint elkésetten beadattokat, elvetette. Igv hát valószínű, hogy Hozás János legközelebb elfoglalhatja állását s már megmegjelenhet nagybányai hívei között, saját parochiájában. * Gyilkos utonállók. Margittal levelezőnk véres gonosztettről értesít bennünket. Minap történt, hogy a margitaí vásárról igyekezett haza feleségével és egy ismerősével Pintye Tógyer dérvai földmives. A széltallói határban három czigány támadta meg, a kik pénzőket követelték. Az asszony és az utitárs rémülten futottak el.
