Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-25 / 70. szám

2 Szatmár, szerda SZATMÁRI HÍRLAP 1903. iflárezius 25. 70 szám. vasárnapi népgyülés tárgyában inter­pellálja a miniszterelnököt és azt mondja, hogy a szocziáldemokrata- párt vezérei fizetett ügynökei a buda­pesti államrendőrségnek. Kérdi a miniszterelnököt, hajlandó-e a kor­mány az izgatások ellen eljárni. Széli Kálmán miniszterelnök válaszában kijelenti, hogy a szocziális- ták vasárnapi beszédeiben tényleg van osztály és felekezet elleni iz­gatás. A bűnvádi eljárást ellenük meg- inditották. Bartlia Miklós szintén a szo- cziálistákat támadja és vezetőit se- honnai bitangoknak nevezi. Széli Kálmán válaszát a Ház tudomásul vette. Ülés vége négy órakor. TÁVIRATOK. Az egyetemi ifjúság mozgalma. Budapest, márczius 24. (Saját tudósítónktól.) Az egyetemi ifjú­ság ma csendesen viselkedett. Be- jelentetették a főkapitányságnak, hogy holnap fölmennek Budára és koszorút helyeznek a honvédszo­borra. Nagy-Kőrös tiltakozása. Budapest, márcz. 24. (Saját tudósítónktól.) Nagy-Kőrösről ma háromszáztagu küldöttség érke­zett Budapestre és a vasúti állo­mástól egyenesen a képviselőház­hoz vonulva, átnyújtották Apponyí gróf házelnöknek a katonai javas­latok elleni peticziójukat. A ház elnöke a küldöttség tagjait igen szivesen fogadta és rövid beszédet intézett hozzájuk. A küldöttség tag­jai Apponyit zajosan megéljenezték. uram agyonütötte. Egy kis lakkczipőcske lett a koporsója és teli sirott batiszt zsebkendőin a szemfödője .. . Erre well, sweet! ... Mikor a pozsonyi zárdában az apáczák és mi növendékek, nem egy­szer az iskolapadokon állva, összefo­gott szoknyákkal, bosszunyelü nagy kefeseprűkkel kergettük és ijesztgettük a rideg iskolaterembe tévedi ártatlan egérkét, akkor biz’ sejtelmem sem volt, hogy egyszer a szobámba is megtűröm az egeret. S ha Londonban élnék, ta­lán még tagja lehetnék a Mouse Fran- ciers’s Clubnak. „Mouse Franciers’s Club“-nak hív­ják tudniillik Londonban azt az egye­sületet, a mely évenkint egérkiállitást szokott rendezni. A kiállításon érmek­kel és pénzdíjakkal jutalmazzák a leg­szebb egerek kiállítóit. Eddig a hollan­dus egér a legbecsültebb fajta; tavaly teljes 145 koronáért kelt el egy hollandi tenyészegér. Az idei kiállitásnak anyaga rendkívül bőséges volt, legalább 450 egérfajta küldött reá képviselőké'. Az első dijat — 660 koronát — egy fe­kete szőni, vörös-sárga sávos egér kapta. Es ezt tűrik a macskák ! Az elbocsátott szolga bosszúja. T^óma, márcz. 24. (Saját tu dósitónktól.) Giacobib papnöveldéi igazgatót volt szolgája ma az ut- czán leszúrta. A főpap nyomban meghalt. A gyilkost elfogták. A val­latás alkalmával elmondotta, hogy volt gazdáját bosszúból gyilkolta meg, mert ok nélkül bocsátotta cl a szolgálatból. Fejérváry fenyeget. Végül kijelentem . . . Szatmár, márcz. 24. Fejérváry báró honvédelmi mi­niszter — mint lapunk tegnapi számá­ban megírtuk — ismét rendeletet bo­csátott ki, melyben tudatja a hatósá­gokkal, hogy az idei fősorozást újból elhalasztja, mert — sajnos — az újon czok megajánlásáról és tegyük mind­azt hozzá: felemeléséről szóló tör vényjavaslat még mindig csak javaslat s mig ez a törvényhozás által letár­gyalva nincs, a fősorozás a törvény értelmében nem tartható meg. A honvédelmi miniszter, bár a parlament fölött összetornyosult vészes felhők ez idő szerint ugyancsak elzár­ják előtte egy derűsebb jövőre való kilátás minden reményét, mégis bizo­nyos adag optimizimust vegyit a ren­deletbe, mert hiszi, hogy a hazafias felbuzdulás vihara el fog múlni és a fősorozás májusban megkezdhető lesz. Lehetséges, hogy a megsértett és évtizedeken keresztül vérig megalázott magyar nemzet önérzetes tiltakozásá­ból fakadt pusziitó vihar el fog múlni, sőt ez bizonyos is, de utána bizonyára élvezni fogja a magyar nemzet azt az üde légkört, mely rendes következménye az ilyen szemétsöprő zivataroknak. Fejérvárynak az optimizmusa és hősszerelmeshez illő sentimenlális öm­lengése, amely rendeletén keresztül vonul, benünket nem érdekel. De a mit annak záradékában közöl, az olyan kérdőjelet von maga után, melyre fe­lelni kell. Fejérváry ur ugyanis, miután egy szebb jövő reményében, per longum et latum rendelkezett, a következő fe­nyegető kijelentést is teszi : „Végül kijelentem, hogy az ismert parlamenti viszonyok kényszerhely­zete alatt kibocsátott rendelkezésekből kifolyólag, úgy a hatóságokra, mint az egyesekre és azok hozzátartozóira esetleg háramló mindenféle zaklatá­sokért, károsodásokért és másnemű hátrányos következményekért a kor­mány felelősséget nem vállal. Nem oda Buda, tisztelt miniszter ur ! Ha ön fenyeget, terrorizál, lessék annak következményeit viselni. A mos­tani állapotokat nem az „ismert par­lamenti viszonyok“ teremtették, ha­nem a kormány teremtette, azzal az odiozus javaslattal. Az ok tehát nem a parlamentben, hanem a kormányban van. Ha a kormány szelet vetett, — arassa is le a vihart! Különben is a felelősség alól való kibúvásnak ez olyan neme, melyre a magyar parlament életében példát nem tudunk. Ha gyönge a kormány szem­beszállni az elsepréssel fenyegető nem­zeti akarat viharos kitörésével, álljon félre! De tiltakozunk minden jogsértő erőszakoskodás ellen. Vagy mit akar a miniszter azzal mondani, hogy egye­sekre és hozzátartozóikra károsodás háramlik és hogy zaklatásoknak lesz­nek kitéve! ? Ilyen hangot a magyar nemzet nem tűr. így csak egy hitelező beszél­het az adósával. Vaktöllések ezek a fenyegetések, melyek nagyot szólanak, de nem ijjesztenek meg. Más töltényt tessék elővenni, olyant, mely a hazafiul érzés kohójában lett kovácsolva. Tes­sék a magyar nemzet színe elé, mely­nek kenyerét eszi, alázatos szolgaként járulni és nem fenyegetni. Tessék meg­kérdezni, hogy mit kíván és e kí­vánságot teljesíteni. Egy magyar felelős minisztertől ezt várja a nemzet. De a kaszárnya izü bakafántoskodást, fenyegetéseket felháborodással utasítja vissza a nemzet. ügy ám, kegyelmes ur! — r. A Kossuth-kerí rendezése A rendészeti szakosztály ülése­Saját tudósítónktól. Szatmár, márcz. 24. A Kossuth-kert Szatmárnak leg­kiesebb helye, melyet a közönség sze­retettel keres föl mindenkor, hogy kellemes séta közben élvezze azt az üde, ózonos levegőt, melyet e város területén, kánikula idején, meg nem találhat. A mint a tavasz enyhe légáram­latára kipattannak az első rügyek és megindul a lombfakadás poetikus fo­lyamata, a hosszú szobafogságot szen­vedő közönség sürü sorokban keresi fel a kies fekvésű Kossuth-kertet, mely egyike az ország legszebb sétatereinek. Gyönyörűen parkírozott hosszú sétautak, mindkét oldalról árnyat nyújtó fák, itt-ott kisebb s nagyobb dísznövé­nyekkel tarkítva, melyek illatot ter­jesztenek, a közönségre ellenállhatat­lan, vonzó erőt gyakorolnak s nincs is e városnak olyan polgára, a ki meg­fosztaná magát a Kossuth-kerti séták élvezetétől. A Kossuth-kert büszkesége, disze Szatmárnak és igy csak természetes, hogy úgy a szivünkhöz van nőve, akárcsak az elkényeztetett egyetlen gyermek. Volt azonban e kellemes séta­helynek a múltban egy szépséghibája, a mit hiába takargattunk. A sétauta- kon ugyanis az esővíz megállóit, mert nem volt lefolyása. Igen gyakran bo­káig érő vizben és pallókon lehetett csak egy-egy helyen átkelni. Ennek a kellemetlen állapotnak most vége szakad. Ugyanis a rendé­szeti szakbizottság tegnap délután ülést tartott, melyen olyan üdvös intézkedé­seket tettek, hogy a múlt évi abnor­mális állapotok a Kossuth-kertben nem fognak többé ismétlődni. A rendészeti szakbizottság teg­napi ülésén jelen voltak: Pap Géza polgármester elnök, Fogarassy Sán­dor, Tanódi Márton dr., Jálcó Mihály és Mátray Lajos. A bizottság elvi határozatot ho­zott, hogy szivattyú telepet állítanak fel, melynek czélja az, hogy a felső tó vizét mindig egy meghatározott szín­vonalban tartsa, mi által lehetővé vá­lik, hogy az utakon összegyűlendő víz az alantabb fekvő tóba lefolyjék. E czélra a sétautak mentén alag* csöveket helyeznek el, melyek a viz levezetését az utak érintése nélkül eszközük. A fürdőben elhasznált vizet pedig ugyancsak a felső tóba betoncsatornán át vezetik le. Az alsó tó, mely közvetlen a kioszk mellett van, összeköttetésben van a felső tóval. Nehogy az az eset álljon be, hogy a felső tó vize az alsó tóét megárassza, a felső tó medrét mélyíteni fogják. Ezen szivattyútelep és munkála­tok összes költsége alig tesznek ki 4000 koronát. A közönség bizonyára örömmel vesz tudomást a rendészeti bizottság intézkedéséről. A vasárnapi népgyülés. A rendező bizottság munkában. Saját tudósítónktól. Ssatmár, márcz. 24. Mire e sorok napvilágot látnak a vasárnapi népgyülést hirdető falraga­szok a város minden zugában kira­gasztva olvashatók lesznek. A polgár­ság lelkesedést meríthet a hazafias szózatból, a mit a rendezőbizottság sok száz példányban kiragasztat az egész város területén. Olvassa is el azt minden igaz magyar, aki a betű­vetéshez ért és vasárnap délután le­gyen ott a Vigadó előtti téren, hogy Szatmár tiltakozása legyen méltó a város dicső mültjához. A falragasz, a mely a polgársá­got a nópgyülésen való részvételre hivja fel, szó szerint a következő: Polgártársak! A katonai kormány újabb ter­heket akar rakni a nemzet vállaira ! Nem elégszik meg azzal a vér és pénzáldozattal, mely alatt most is roskadozunk, hanem több katonát és több pénzt akar a nemzettől. És követeli e hallatlan áldo­zatokat egy oly hadsereg számára, a mely nyelvében német, szellemé­ben osztrák s a mely nemcsak nyelvünket, de a 67-es kiegyezés­ben gyökerező törvényeinket sem respektálja. Az egész ország felzudul ezen jogtalan követelések ellen. Meg­mozdult a nemzet, széles e hazá­ban mindenütt népgyülések tartat­nak és a polgárok ezrei tiltakoz­nak az újabb megterheltetés ellen. Vásároljon próbaképpen Vajda Mihály divatüzletében (Deák-téren.) fegyházban kötött harisnyát, Hek * Ugyanott divatczikkekben minden idényhez ÚJDONSÁGOK. 0S

Next

/
Thumbnails
Contents