Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-11 / 9. szám
Szatmár, 1903. január 11 Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . Fél évre Negyedévre Egy hóra . 12 kor. 6 kor. 3 kor. 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Egyes szám éra 2 kr (4 fi.) évfolyam, 9. szám. POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik naponta (hétfő kivitelével^ idet^eketv, inyos) szabott'^r^aa és egyezség szerint felvésf a kiadóhivatal, Kazinczy;!!. 6. ■ Apró fiircletésék 10 szóig-40 fillér, minden további Sió 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. I Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal. Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A kiegyezés. Szatmár, jan. 10. Bök huza-vona után végre kimondhatjuk, hogy megszületett akiegyezés Ausztria és Magyarország között. A kétes bizonytalanság köde kezd eloszlani s a két kormány fölött derültebb az ég. Magáról a kiegyezési megállapodásról a miniszterelnök csak a képviselőház előtt fog részletesebben beszámolni, nekünk azonban módunkban van — az eddigi jelentésekből is — világos képet adni úgy az egyes pontok, mint az általános végeredmény felől. Sok meddő kísérletezés után O Felsége tette meg a propozicziót, hogy a vámközösség alapján kísérelje meg a két kormányelnök a nehézségek leküzdését. Csak ezután létesült, kölcsönös engedmények árán a kiegyezés. Magától értetődik, hogy ezek a kölcsönös engedmények hol az egyik, hol a másik fél hátrányára történtek s igy csak a részletes jelentés után tudhatjuk meg végleg, hogy mennyiben vagyunk nyertes vagy vesztes felek. Az egész kiegyezés inkább egy kompromisszum képét adja, amelynél Körber is tett némi engedményeket, de álláspontját mindvégig sikeresen tartotta fenn és vitte keresztül. Ezt bátran mondhatjuk a bécsi félhivatalos lapok jelentései nyomán. Ezek után mérlegelhetjük a kiegyezés minket érdeklő értékét. Ausztria öröme, melylyel a kiegyezést fogadta, bizonyosan nem fog a mi örömünkkel találkozni. Az osztrák kormány — a bécsi félhivatalosok jelentései szerint — érvényesíthette erejét és ez elég arra, hogy bennünk az elkedvetle- nedés érzetét keltse. Maga az a tudat, hogy Ausztria ipara tovább is dominálhat a jelenlegi vámtarifa mellett, nem engedi, hogy valami túlzott reményekkel nézhessünk a miniszterelnök képviselőházi jelentései elé és megerősíti bennünk azt a hitet, hogy Magyarország mindig csak tervez, de tervei mindaddig füstbe fognak menni, mig Ausztria hivatva van azokat „elbírálni“. Mert Ausztria nem elégszik meg azzal, hogy iparunkat — még kifejlődése előtt — elfojtotta, hanem mezőgazdaságunk ellen is tör és azt hathatósabban tudja lenyűgözni, mint mi megakadályozni az osztrák ipar- inváziót. A vámközösség tehát megint fenn áll, mi meg sikerre való kilátás nélkül álmodozhatunk tovább kedvencz eszménkről: az önálló vámterületről. Pedig agyon nyagga- tott iparunk és kereskedelmünk epedve várják a fölszabadulás pillanatát és lélegzetünket visszafojtva lessük nagy türelemmel az alkalmat, hogy az ország, a haza természetes fejlődése elől ledöntessenek mindamaz akadályok, melyek, minden látszat szerint, kőszirtekként állják útját. POLITIKAI HÍREK. Széli Kálmán — sarokba szorítva. Ausztriában mindjárt a megállapodás után közhírré tették a kiegyezésnek Ausztriára kedvező voltát, nálunk bujósdit játszanak ma is. Újévi beszé áében a min:3ztevölnök mondoli néhány üres frázist és a parlament megnyitásáig halasztotta el nyilatkozatát. íme tegnap megnyílt a parlament és a miniszterelnök tegnap is csak kerülgette a lénynget és éppen olyan keveset és lényegtelent mondott, mint eddig : nem nyilatkozhatik, mert az egyezséget még nem írták le miniszterpapirra. Majd ha fagy, majd ha olvad, majd ha megint fagy, majd csak valamikor nyilatkozik erről az ügyről, mely persze nem az ország, hanem az ő személyes ügye, mely mindenképpen úgy van jó), a hogy ö csinálja és semmi köze hozzá az országnak, mely majd a bölcs elintézésnek terheit nyögi. De azért értjük Széli Kálmán tétovázását; az ország még mindig elég korán fog értesülni, hogy az újabb gazdasági együttlét árát mi adjuk meg körülbelül 150 millió koronával. Ezt az összeget teszik mind azok az eredmények, a melyeket tettek és a melyek ellenében csupa semmitmondó, értéktelen ellenengedményt kaptunk. Nehéz azt bevallani. Most nem formulát, de formát keres, hogy mi képen adhassa be a Háznak és az országnak; még nem találta meg és még nem halmazott össze elég szót, hogy abba a lényeget elfullaszthassa. A nép türelmetlensége nem sürgető ok, mert első sorban a külszínt és a tárczát kell megmenteni ; a nép most várjon, azután fizessen. TÁVIRATOK. A kiegyezés aláírása. Budapest, január 10. (Saját tudósítónktól.) Körber osztrák miniszterelnök az osztrák földmivelési és kereskedelmi miniszterekkel, valamint a szakelőadókkal ma délután Budapestre érkezett. Az osztrák miniszterek a kiegyezési jegyzőkönyv utolsó revíziója és végleges aláírása czéljából jöttek Budapestre. Délután négy órakor megjelentek a miniszterelnökségen, ahol Széli, Lukács, Darányi és Láng miniszterekkel azonnal munkához fogtak. Az osztrák miniszterek holnap estig maradnak Budapesten. Uj bibornok. Bécs, január 10. (Saját tudósítónktól.) Jól értesült körökből az a hir terjedt el, hogy az elhunyt Schlauch bibornok helyett Csúszka György kalocsai érseket fogják bi- bornokká kinevezni. A bibornok- ságra Samassa egri érsek is kom- bináczióban volt. Somló Sándor balesete. Budapest január 10. (Saját tudósítónktól.) Somló Sándor, a Nemzeti Színház igazgatójának a tegnap esti előadás után valami do’gfl akadt a színpadon, ahol éppen az előadáshoz használt díszleteket rendezték. Somló javában beszélgetett a diszletmesterrel, midőn egy négy méter magas díszlet eldőlt és teljes súlyával az igazgatóra esett. Somló súlyos sérüléseket szenvedett karján és lábán. Most nagy betegen lakásán fekszik. Öngyilkos bankhiva- talnok. Bécs, január 10. (Saját tudósítónktól.) Jelinek Bernát a berlini „National Bank“ egyik főtisztviselője egy bécsi szállodában ma reggel agyonlőtte magát. Az öngyilkos semmi írást nem hagyott maga után s igy tettének oka ismeretlen. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, jan. 10. A képviselőház mai ülésén a napirend előtt Csávolszky Lajos és Szederkényi Nándor interpelláltak. Előbbi Lamsdorf orosz külügyminiszter utazására vonatkozólag, utóbbi a lapok utczai kolportázsa ügyében. A bevándorlási törvény tárgyalásánál Visontai Soma kijelenti, hogy a javaslatot elfogadja, bár annak részletes tárgyalásánál kifogásai lesznek, a melyeket akkor ki fog fejteni. Polemizál a néppárttal, a mely a felvidéki gazdasági bajokat vallási okokra vezeti vissza. Uray Imre és Zboray Károly szóltak ezután a javaslathoz. Előbbi mellette, utóbbi ellene beszélt, hosszasan fejtegetve a néppárt kifogásait a javaslat ellen. Szünet után az elnök a vitát bezárta, mire Széli Kálmán emelkedett szólásra. Csodálkozik — úgymond — hogy éppen azok nem fogadják el a javaslatot, a kik leginkább sürgették. A néppárt antiszemita izü bírálatait sem érti, mert hiszen a hazafias zsidók is óhajtják a javaslatot, a mely nem felekezet ellen, hanem csakis ama gyanús elemek ellen irányul, akik ártalmára lennének az országnak. (Élénk helyeslés.) Széli Kálmán beszéde után a Ház a javaslatot általánosságban elfogadta. Üres álíások. A holnapi közgyűléshez. Szatmár, január 10. Szatmár város holnapi közgyűlésének egyik legérdekesebb tárgya, kétségtelen, az üres tanácsjegyzői állásnak választás utján való betöltése lesz. Erre az eléggé fontos és nagy megbízhatóságot igénylő állásra eddigelé két komoly pályázó van: Ferencz Ágoston, aki most ideiglenes minőségben tölti be a tanácsjegyzői állást és Sze- pessy Károly dr., ügyvédjelölt. Nem akarunk egyik mellett sem elcsépelt kortesizü frázisok puffogtatásával hangulatot kelteni; nem szándékunk — mint ilyenkor szokás — személyes szimpáthiából az egyik mellett, a másik rovására állást foglalni, — de a kérdés annyira közérdekű, hogy — mint a közvélemény szerény szószólói — nem zárkózhatunk el e közérdekű kérdés mérlegelése elől, s nem fojthatjuk magunkba a közhangulat megnyilatkozását, a mint az a két pályázó között megoszlik. Ferencz Ágoston nem uj ember a városnál. Megbízható, szorgalmas és lelkiismeretes tisztviselő, aki felebbva- lóinak és a közönségnek teljes megelégedésére töltötte be eddigelé állását és a mióta a tanácsjegyzői székel helyettes minőségben betölti, bebizonyította, hogy úgy egyéni, mint szellemi kvalitásainál fogva, ezen állásra tökéletesen megérett és reá termett. Nem szenved kétséget, hogy megválasztása nemcsak honorálása lenne a jól megérdemelt elismerésnek, hanem határozottan nyereség a városra nézve.
