Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-19 / 65. szám

Szatmár, 1903. mérezius 19.

Csütörtök.

Előfizetési árak:

Helyben háztyöz bűrdva:

Egész évre . v% 12 kor.

Fél évre . \>. 6. kor.

Negyedévre .. ’ 3 kor.

Egy hóra . , 1 kor.

Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor.

Fél évre . 3 kor.

Negyedévre . . 4 kor.

Egy hóra . . 2 kor.

Eiyes szám ára 2 kr (4 fi.)

POLITIKAI NAPILAP.

Második évfolyam, ^

Megjel^nik',náponta

(hétfő \ktjé£dével.)

Hirdetéseket

V- ' :

méltányos, szabott aibán- +* egyezség szerint féTvéSz 'a kiadóhivatal, Kazinezy-u. 6.

Apró hirdetések

10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér.

Nyilttér sora 30 fillér.

Telefon : 106.

Szerkesztőség:

Kazinczy-utcza 6. szám. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő.

Felelős szerkesztő :

HARSÁNYI SÁNDOR.

Kiadja:

A SZERKESZTŐSÉG.

Vészhirek a leszerelésről.

Szatmár, márez. 18.

Nem szűnnek meg kongatni a vészharangot. Mondják, hogy az ellenzék feladja álláspontját és megtagadja önmagát. A sajtó egyrésze- ben is napvilágot láttak ezek a vész- hirek. de élőszóval is korportálják a képviselőház folyosóján s mindenütt, a hol politikáról beszélnek és azzal foglalkoznak.

Sok mindenfélével támogatják ezt a véleményt. Hírlik, hogy az osztrák helyőrségeken állomásozó magyar tiszteket tömegesen áthelyezik a magyarországi magyar ez- redekhez 8 innen az idegen származású tiszteket küldik Ausztriába. Éz a terv, amely a királynak, Szélinek és Fejérvárynak ígéretéből származik ugyan és igy megvalósi tása csak természetes, mégis meglepetésszámba megy. Ezzel hozzák összefüggésbe Pietreich közös hadügyminiszter budapesti időzését.

De mást is kolportálnak. Nevezetesen, hogy az udvari ebédeken maga a király fejezte ki azt az óhaját, hogy az ellenzék feladja ellenállását s hogy az ellenzék ennek az óhajnak nem tud kitérni.

Azt, hogy a magyar tiszteket áthelyezik Magyarországba, az ellenzék koncessziónak nem nevezheti. Az mindenesetre olyan dolog, amit örvendve lehet tudomásul venni, noha semmi más, mint a kormány előzetesen tett Ígéretének beváltása. Ila ez volna az alapja a leszerelésnek és ennek a fejében szerelné le az ellenzék az eddigi akcióját, akkor elvesztené népszerűségét az országban. Nagyon jól tudja az ellenzék és tisztában van vele, hogy mivel tartozik az országnak. Nem a magyar tiszteknek Magyarországba való áthelyezésében kulminált a követelése, mely egyszersmind az ország követelése.

Ha leszerel, akkor az más engedmények árán történhetik meg csupán.

Két koncesszió az, amelylyel érdemes a pártnak a kompromisz- szum-tárgyalásokat megkezdeni. Az egyik az önálló vámterület, a másik a községenkénti titkos szavazás. Ez a kettő együttvéve, vagy kiilön- külön lehet kiinduló pontja a leszerelési tervnek.

Ha ilyen koncessziókért engedi megszavaztatni az ellenzék a

katonai javaslatokat, akkor számíthat az ország rokonszenvére. Minden más híresztelés csak üres kom • íbináció lehet és semmi egyéb. Nem is hiszünk benne.

A képviselőház ülése.

Saját tudósítónk távirata.

Budapest, iriárcz. 18

A képviselőház mai ülésén nagy vihar támadt. Napirend előtt ugyanis Gál Sándor képviselő szóvá tette a Magyar Színház „Gotterhalte“ czimü darabjának ügyét, mely tudvalevőleg a darabnál használt uniformisok lefoglalása volt. A szélső baloldalon nagy zaj támadt, úgy, hogy az elnök csengője alig halattszott, majd a közbekiáltások és erélyes hangú nyilatkozatok elnyomták á felszólalót.

A zaj lecsilapulta után Gál Sándor meginterpellálta a miniszterelnököt a lefoglalt ruhák ügyében s azt kérdezte továbbá, hogy a rendőrség az ö bele egyezésével járt-e el akkor, a midőn egy hazafias darab előadását ily módon akarta meggátolni.

Széli Kálmán kijelenti, hogy az egész dologról az újságból értesült s jogosnak mondja a rendőrség eljárását, mely egy feljelentésen alapult. így a

Kiadóhivatal.

j Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők.

1 ^ 4^.^ |M-[lt

... -.............. v_J_____■ , __ um mii, ||

vizs

gálat érdekében történt a ruhák lefoglalása. A vizsgálat már kiderítette, hogy a színház jóhiszemüleg vette meg a ruhákat s már vissza is kapta azokat.

Lengyel Zoltán felszólalása után a Ház áttér a napirend tárgyalására.

Endrey Gyula Kossuth-párti támadja a katonai javaslatokat. Titánná Knbik Béla az újságírók szaLuujegye ügyében intézett interpeüáeziót Láng miniszterhez, kijelentvén, hogy a kormánypárti hírlapok több szubadjegyet élveznek, mint a több pártállás» újságírók.

Láng Lajos válaszolt az interpel- láczióra s azt mondta, hogy a szabad- jegyet pártkülönbség nélkül adják, és csak azért szorították meg, a szabadjegyek számát, mert sokan jogtalanul kérték.

A választ tudomásul vette az interpelláló.

Az ülés ezután véget érti

TÁVIRATOK.

Küldöttség a katonai terhek ellen.

Budapest, márez. 18 (Saját tudósítónktól.) Debrecenből ma 250 tagú küldöttség érkezett ide,

TÄRCZA.

A kis őrmesterné.

— A „Szatmári Hirlaf,“ eredeti tárczája. — Irta: Balassa Sándor1

A zajos, füstös kávéházban húzta a czigány. Minden asztal úgy tele volt vendégekkel, hogy már helyet sem lehetett kapni.

Egy sarokasztalnál, ott az oszlopok mögött, három jóképű bohémgyerek üldögélt. A negyedik nem rég érkezett hozzájuk. Az még szürcsör- gette a pikolóját. Rudas, a legidősebb felált az assztal mellől és végig nézett a közönségen, ügy látszik megakadt a szeme valakin, mert a mikor ismét leült azt kérdezte a fiuktól:

— Gyerekek ki az az asszony ott a negyedik asztalnál ?

— Melyik?

— Az ott, abban a fekete szatén blúzban. Egy katona ül vele szemben.

— Ja az —- szólt az egyik — az a kis őrmesterné.

— Csak nem! Őrmester az ura ? Az öreg bohém nagyokat nézeti, s nagyon különösnek találta, hogy egy

ilyen csinos asszonynak őrmester le gyen a férje.

— Igen valami Kaszácski nevű őrmesternek hívják az urát. Ugy-e csinos asszony ? Mi, a kik minden este látjuk, kis őrmesternének hívjuk.

— Hát miért ?

— Csak. Azt beszélik, hogy . . .

— Igen ? Értem már.

— Fiuk, én ismerem az egész élettörténetét az asszonykának. Mondhatom nagyon érdekes.

— No halljuk öcskös — szólt az öregebbik.

— Pompás kis asszony mondhatom. Én is csak úgy hallottam. Kis őrmesternének hívják mindenütt s azt beszélik, hogy az urán kívül másokat is szeret.

A kis város rossz nyelve egyéb téma hiányában őt vette fel, őt kapta fel. Pedig hát nem is volt úgy, a mint beszélték. Azt mondják ugyanis róla, hogy rossz asszony, nem becsüli meg a férje urát, nem becsüli úgy azt az embert, a ki igazán szereti. Pedig megérdemelte volna.

A kis őrmesterné, mielőtt kis őrmesterné lett, ott guvernántoskodott Csalánky ezredeséknél. Az ezredesné

hozta fel a városba a faluból, a hol egyszer a nyarat töltötte. Mert a kis őrmesterné olyan falusi kis leány volt. Az apja egy hegyes vidéken, valahol Erdélyben tanitóskodott s a mikor özvegy ember lett, nein bírt annyit keresni, a mennyi a hat neveletlen gyermeknek kenyérre kellett. Rózsi volt a legnagyobbik a hat között.

Egy szép illatos reggel beszólt az uraság egyik livrés inasa a tanitóék- hoz. Az öreg Horvát után kérdezősködött, elmondta, hogy a. méltóságos asszony, az ezredesné hivatja.

Az öreg nem tudta, hogy mi lehet az oka, hogy a méltóságos asszony hivatja, s nem soká készülődött, felment a kastélyba. Ott aztán megtudta az okot. Az ezredesné meglátta Rózsit a kertben, amint a virágait öntözte s igen megtetszett neki, arra kérte, hát az öreget, vájjon nem volna hajlandó Rózsit hozzá adni a gyerekek melle. Horvát örült az ajánlaton és mély há- lálkodások között köszönte meg a méltóságos asszony jóságát, majd megígérte, hogy Rózsi menni fog.

Azután eltelt a nyár és Rózsi oda került az ezredesékhez a gyerekek mellé. Csinos leány volt. Hát mikor az

ezredesné uj ruhát, a legutolsó divat szerint készíttetett neki, akkor még szebb lett. Hát mikor azt a pompás kalapot is felvette, akkor festett csak igazán. Mintha csak guvernantnak teremtette volna az Isten. A mellett jól viselte magát s igen megvoltak vele elégedve az ezredesék.

Rózsi hamar beleszokott a fényes életmódba. Látta maga körül azt a sok czifraságot, pompát, amely elfeledtette vele a falut, meg a kis fehérre mesze t szobákat odahaza. Nem törődött már az otthon maradottakkal, hiszen azok csak „parasztok“, szokta mondani.

Az ezredesék a hosszú téli estéken zsurokat adtak, a melyen fiatal hadnagyok, daliás főhadnagyok, tejfeles szájú tiszthelyettesek is jelen voltak. Egy ilyen zsur alkalmával egy szőke hadnagy rajta felejtette a szemét Rózsin. Ez még uj volt előtte. Hát mert is ő ábrándozni katonáról, még hozzá olyan csinos hadnagyról. Soha. ügy éjféltájban, mikor a jókedv ! már magasfokra hágott, a hadnagy 1 sokat járt ki a társaságból. Megunta azokat a szalon dámákat, kiment széjjel nézni. Az előszobában találkozott Rózsival:

W Róth Fülöp kárlsbádi ezipőrak tárat

flL ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! ü Szafemár és vidéke Iegnaggobb ezipüra^ára. Megérkeztek ^ ^ tavaszi és uyári idégyreotegreadelt összes úri, női és gyermek

§ valódi franezia aehewrő bőrű lábbelik.