Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-15 / 62. szám

Melléklet a „Szatmári Hírlap“ 1903. évi 62. számához. 62. Bzám. Szatmár, vaeárnap SZATMÁRI HÍRLAP. 1903. márezius 15. pedig Mathild komornájába gabalyodik bele, a ki szintén csak a bajusz lebo- rotválásával kész őt szeretni. Egy al­kalommal azonban ráveszi az élelmes huszár a komornát, hogy megcsókolja s a csókolódzást észre veszi Mathild. Mindazonáltal nem enged a feltételekből. Időközben elfogy a fiatal mágnás pén­ze, a nagybácsi csakis úgy utalványoz neki, ha a bajuszát levéteti. A huszár rábeszéli urát, azonfelül intrikálni kezd ellene,. A fiatal Kozári ezért boszuból a huszár bajuszát borotváltatja le és egy udvari ünnepélyen megtréfálja az egybegyűlteket azzal, hogy kendővel eltakarja arczát. Ekkor a nagybácsi oda ákarja adni Matildot, de a midőn meglátják, hogy még mindig van ba­jusza, visszaszivják a boldogitó igent. A fiatal gróf hazajön Magyarországra, a hová rövid idő múlva követi az al- kanczellár is és odaadta Matildot a ba­juszos magyar mágnásnak. A darabban van ezenkívül két igen kedves epizód is. A darab jó hire meglátszott színház közönségén, mely elég szép­számmal nézte végig a pompásan gördülő előadást. A szereplők közül Lányai Piroskát említjük meg első sorban, a ki elemében volt. Szerepét ninden tekintetben kiaknázta. Ked­ves játékát és előadott énekszámait sokszor megtapsolták. Méltó partnere volt Gyárfás is, ki szintén megfelelt szerepe követelményeinek. Szentes János a kanczellár szerepében kiváló alakítást nyújtott. Vedrődi Gizi, mint komorna és Ferenczy mint János huszár jók voltak. Ügyes volt Étsy Emilia, az osztrákká vedlett magyar leány. A többi szereplők, Fodor,PoJ gár Páni, Baráti és Szilágyi stb. jól lleszkedtek bele az ensembléba. Csak a rendezésben volt egy némely hiba. A darab előreláthatólag - még néhány telt házat fog vonzani. (b. s.) — (Fedák Sári Nagybányán.)Fa­iák Sári, az isteni Zsazsa, aki a fő­városi közönség előtt egyre-másra arat a mesés sikereit, a Bob herczeg szá ;adik előadása után hangverseny kör- ttra indul a vidéken. E kőrútjában - mint levelezőnk Írja — Nagybányára s ellátogat s az eddigi tervezgessek izerint két nagyobbszabásu hangverse- íyen lépne föl. Nagybánya közönsége, nely messze földön hires intelligen­ciájáról s a művészetek iránti lelke- edéséröl, igaz örömmel ragadja meg : ritka alkalmat s a páratlan müélve- ettel kecsegtető hangversenyre már nőst történnek az előjegyzések törne esen, a mi kellő biztosíték arra, hogy nagy költségekkel járó hangverseny nyagi tekintetben is kellő eredmény- yel fog v" ; " Ini. A hangversenyeket biztosított sitter esetén a nőegyesü- 3t rendezi, mely már tárgyalásokat olytat a kiváló művésznővel. — (A színtársulat Kis-Várdán.) zintársálatunk első rendű tagjai kelle- íes kirándulást tettek Csütörtökön. iis-Várdán hangversenyeztek olyan tép sikerrel, melyre büszkék lehetnek. hangversenyben részt vettek Étsy Emilia, Vedrődi Gizi, Juhász Ilona, Ferenczy József és Boda Ferencz. Mindegyik szereplőnek kijutott a zajos óváczióból, a mit meg is érdemeltek. A nagy sikerű hangverseny után a sze replök tiszteletére bankettet rendeztek, melyen az egyes szereplőket szellemes pohárköszöntökben méltatták. ÚJDONSÁGOK. Emlékezzünk!... Márezius 15. Ötvenöt esztendeje hódol e nap nagyságának a magyar. Ötven­öt esztendő óta egyre lángolóbb lel­kesedéssel áldozik e nagy nap fé­nyének. S ötvenöt esztendő óta mindég erősebben kél a vágy lel­kűnkben, hogy miért nem élhettünk mi is abban az időben, mikor a kor­szakokat perczek jelölték; mikor egy volt e haza minden fia a sza- badságszeretetben, mikor rég idők óta először érezte újra e föld népe, hogy — magyar... A gyöngén fujdogáló márcziusi szellő olyan sokat, olyan szépet beszél!... Csodaregéket zúg fülünkbe nagy eseményekről, mik világot for­gattak fel s uj világot alkottak. Csoda­regéket hős férfiakról, akik olyan közel állottak az istenekhez. És csodaregéket önfeláldozó anyákról, akik karjaikon vitték gyermeküket a hazaszeretet szent oltárára... Polgártársak! Cgy-e, heveseb­ben dobog ma a szivetek? Ugy-e, hogy valami névtelen indulat járja át, meg át lelketeket? Talán a hon­szerelem soha ki nem alvó érzete ez! Talán a régi daliás idők emléke­zete, a mi egybeforraszt ma bennün­ket az ünneplésben, a hazaszeretet­ben. Igen, igen, a kegyeletes meg­emlékezés, a mely nagy idők távol­ságával együtt növekedik. Nagy 1848 márezius idusának fénye, a mely bevilágít minden igaz magyar leikébe! 1848 márezius 15-én a kor­szellemétől áthatva megihletten szó­lották a rabigában görnyedező nem­zethez. És az első szabad szó cso­dákat müveit; csodákat, a melyek századok múltán is bátorságot önte­nek az utókor leikébe... 1848 már- czius 15-ike szent előttünk; olyan szent uap, mint mikor Árpád a honalapító őseink ólén megalapította nekünk e természeti kiucsekben bő­velkedő Kánaánt. Mert e napon újra kiérdemelte népünk a m agya r nevet. Jó magyarom! Emlékezzünk! Márezius idusa szent ünnepe a magyarnak. Ne legyen magyar ház, a hol ma nem ünnepelnek... A szabadság mai szent ünnepnap­ján legyünk egyek mindannyian, a kiket közös föld ápolt és közös hant takar. Ünnepeljünk!... (h. s.) * A fősorozás. A nem akaratá­nak érvényesítéséért az országházban az ellenzék titáni küzdelmeket fejt ki. Az egész ország közérzülete és lelke sedése fokozza a tetterős kisebbség harczi kedvét. A lázas, szenvedélyes küzdelemből kijegeczedtek immár azok a kívánságok, a miket Ausztria törek­vésével szemben, mely a magyar nem­zeti erő absorbeálását czélozza, az ellenzék zászlójára tűzött. Magyar véderőt akar a magyar, mert csak ebben bizhatik. Ha a hadsereg kö­zösségének jellege ez idő szerint nem szüntethető is meg, azt mindenesetre megkövetelhetjük, hogy magyar terü­leten, magyar ifjak, csakis magyar ve­zényszót ismerjenek és a lobogója is az a trikolor legyen, mely symboluma, lelkesítő kifejezője a szivvel-lélekkel egygyé forrt magyar nemzet érzésének. Mig ezt meg nem adják, az ellenzék egy jottányit sem tágít erőteljes küz­delméből. Valóban nem tudjuk, hogy ilyen körülmények között mi legyen a czélja annak a rendelkezésnek, mely a fősorozás megejtésére határnapul vá­rosunkban május 18. 1.9-ikének napját tűzi ki. Ha azt hiszik, hogy addig a nemzeti ellenállás megtörik és hogy az ellenzék elernyedten meghajtja lobogó­ját a parlamenti többség jogtipró aka­rata előtt, — nagyon tévednek! * A Lorántffy Zsuzsánna egye­sület felolvasása. Az ev. ref. főgym- nasium tornacsarnokában tegnap este ismét ott láttuk azt a nagyszámú dí­szes közönséget, mely mindannyiszor megjelenik, valahányszor a Lorántffy Zsuzsánna egyesület felolvasó estélyt rendez. — Ezek az estélyek csak név- leg felolvasó estélyek, mert a valóság­ban hangversenyek ezek, melyek mindig érdekesek, változatosak és von­zók. A tegnap esti hangverseny műsora kiváló szórakozást és élvezetet nyújtott a közönségnek. Az egyes szereplők közül Lénárd István dr. érzésteljes szavalataival. Osváth Elemér tanár tartalmas felolvasásával, Lénárd Ede lelkész kitünően előadott énekszámai­val, Bankos Josefin pedig szívhez szóló, gyönyörű szavalatával aratott lelkes tapsokat. A sikerült estélyt a vegyes énekkar megnyitója vezette be, mely — miként a befejező énekszáma, szintén nagy tetszést aratott. * A kath. fögymnasium márezius 15-iki Ünnepélye, A kath. fögymnasium ifjúsága márezius 15-ikét a nagy nap emlékéhez méltóan ünnepelte meg teg­nap. Az ifjúság ünnepélye a közönség élénk érdeklődése mellett folyt le. A tágas tornacsarnok szűknek bizonyult a közönség befogadására. Az ünnepély félhatkor kezdődött Hubay „Talpra Magyar“-javai, melyet az ifjúsági ének­kar adott elő. Utána Anderkó György Vili. o. t. Petőfi „Nemzeti dalát“ sza­valta el nagy hatással. Az ifjúsági ze nekar által előadott Erkel „Hattyú­dala“ tetszést aratott. Paraghy Barna Vili. o. t. „Márezius Idusá“-nak sza­valatával hatást keltett, ügy az ifjú szavalót, mint az óda szerzőjét. Ind­ianer Vilmos VIII. o. tanulót a kö­zönség zajosan megtapsolta. Az ifjúsá­gi zenekar most Shuman egyik „Áb­rándjáét adta nagy sikerrel. A ünne­pély fénypontja azonban Nagy Vin- cze VIII. o. t. ünnepi beszéde volt, melynek úgy előadása, mint tartalma az egész ünneplő közönségre nagy ha­tást gyakorolt. Ezután Miksa Rezső VII. o. t. szavalta Nagy Viucze VIII. o. t. „Márezius 15-ike“ alkalmi ódá­ját. Végül az ifjúsági énekkar az „-Ele­ven ördög“ czimü operettéből egy in­dulót adott elő s ezzel a szép ünne­pély véget ért. * Rendelet az „n* betűről. A czim furcsa egy kissé, de a belügymi­niszter jónak találta s igy senkinek sem lehet ellene kifogása. A rendelet kü­lönben arról szól, hogy a helység ne­vek után a hivatalos levelezésnél ne használják az „n“ betűt, mivel sokszor megtörtént, hogy egyes helységnevek az „n“ betűvel egészen más-más köz­séget jelentenek. Így például Túra helyett ne írják Túrán, mert Túra is más, Túrán is. Ilyenek még a többek közt Baton, és Bát, Bődő és Bődön, Hornya és Hornyán stb. A rendelet ma érkezett meg Szatmár város taná­csához, mely már utasította a városi kiadóhivatalokat az „n“ betű kiküszö­bölése tárgyában. * Karambol a Szamos hídon. Ma délelőtt csaknem végzetessé válható baleset történt a Szamos hidján. Két kocsi ütközött össze a hid közepe tá­ján. A baleset úgy történt, hogy az egyik oldalon Vikar János szatmári fuvaros gyors hajtással igyekezett át­jutni a hídon s nem vette észre, hogy szemközt ugyancsak elég sebesen jön egy parasztszekér. A hid közepén aztán megtörtént a karambol, a mely szerencsére ember életben kárt nem tett. A Vikár kocsija oly erővel ment neki a szekérnek, hogy annak hátsó részét összetörte. A lovak is megsebe­sültek. A rendőrség megindította a vizsgálatot. * Lovakat soroznak. A katonai javaslatok tárgyalása nagy befolyással van az idei sorozásokra, melyek tud­valevőleg elhasztattak ez idén. Hadkö­teleseket tehát még nem igen soroz­nak e hónapban, de soroznak lovakat a hadsereg részére, mivelhogy a lovak létszámát nem kérte felemelni a hon­védminiszter. A lósorozások minden tekintetben ugyanolyan proczedura mel­lett mennek végbe, mint az ujoncz sorozások, csak az a külömbség, hogy a lovaknál csakis igen erős és egész­séges darabokat, szóval jó becses anyagot visznek el a katonáék, nem pedig vézna, elsatnyult, idegbajos nem­zedéket. A szatmári ló sorozásokat e hó 23 án tartják meg, melyen a deb- reezeni 2. honvéd huszárezred 1 fő­tisztje, 1 fő állatorvosa és egy őrmes­tere lesznek jelen. A várost pedig Soltész Városgazda, Jékey Károly al- kapitány és a városi állatorvos fogjak képviselni. A lósorozást e hó 20-án egy katonai bizottságból álló szemle fogja megelőzni. * Az 5. gyalogezred itt marad. Szó volt arról, hogy a helyben állo­másozó cs. és kir. 5. gyalogezred 3-ik zászlóalját elhelyezik Egerbe és onnan egy másik zászlóaljat helyeznek Szat- márra. Mint megbízható helyről értesü­lünk, az áthelyezésből semmi sem lesz. Az a jő viszony, mely a polgárság és az itt levő közös hadsereg között Szat- máron ez idő szerint fennáll, közér­dekűvé teszi, hogy az az ezred marad­jon itt, melynek tapintatosságát és lo­jalitását már ismerjük. Hölgyek figyelmébe. A tavaszi és nyári újdonságok ^''"szé^as^^yÜlAtóT^ '———mm Szénásy Hoffmann és Társától raktáromra — megérkeztek, melyeknek megtekintését tisztelettel kérem. A színházzal szerofasn. PATAKI HENRIK. A színházzal szwnben.

Next

/
Thumbnails
Contents