Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-06 / 54. szám

Szatmár, 1S03. mérczius 6. Péntek. Második évfolyam, 54. szám Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy bóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E$yes szám éra 2 kr (4 fi.) POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi j részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő : HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal. Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szét­küldésére vonatkozó felszólalások intézendök. Folytatják az obstrukcziót. Szatmár, márcz. 5. Kezdetben azt beszélték, hogy az ellenzék az erejét akarja meg­mutatni, midőn megakadályozza, hogy a katonai javaslatok márczius előtt törvényerőre emelkedjenek és hogy ujonczozni lehessen. Ezt az erőpró­bát még meg is lehet érteni, ter­mészetesen az ellenzék szempont­jából. Az ujonczozés még a legfél- reesőbb pusztán is érdeklődést kelt s mindenki tudja, hogy márczius elején kezdődik. Most nem lesz megtartva, a mi minden analfabé­tának feltűnik s ha kérdik mi tör­tént, megtudják, hogy az ellenzék „nem engedi meg“ az ujonczozást. Micsoda urak ezek az ellenzéki kép­viselők, hogy még a király is res­pektálja őket! És ebből a nagy vé­leményből az uj választásokig is marad vissza valami a nép legalsó rétegeiben. De hiszen ezt a őzéit már el­érték, az ujonczozás áprilisig el lett halasztva s az ellenzék mégis még mindég úgy tesz, mintha a rendes parlamenti munkára többé már nem is gondolna és már annak a kér­désnek megvitatásánál tartunk, hogy kit terhel a felelősség, ha az or­szág exlex állapotba jut. Miután a budgetprovizórium csak mávczius 31-éig van megszavazva, az ellen­zéknek még csak egy hónapig kel­lene obstruálni, hogy tényleg ex lex állapotba kergesse az országot. De arra az egyre nem gondol, hogy ő az, aki a nemzetet megtanította arra, hogy ne ijedjen meg az ex lextől. Olyan revolvernek tartjuk azt, mely legrosszabb esetben hát­rafelé suliiét el. Miután nem vagyunk beavatva az ellenzék titkaiba, nem tudhatjuk, mikor és miként íog tisztázódni a parlamenti helyzet; egyet azonban tudunk, hogy ugyanis kormány kö­rökben nem nyugtalankodnak a két­ségtelenül sajnos, sőt mondhatnék válságos állapot lefolyása miatt és nyugodtan várnak, mig az ellenzék önmagától ismét észbe kap. A parlamentben erről nem nyilatkozott ugyan a kormány, de egy vasmegyei küldöttség fogadása alkalmával ezt a mostani harczot is érintette a miniszterelnök s ki­jelentette, hogy ö biztos a felől, hogy ez a harcz sem ér rossz vé­get, ha az ellentáborban is létezik az alkotmányosság tiszta érzete. E szavakban rendkívül bizalom nyil­vánul, mely érthetővé teszi, miért riézi kormány és többség nyugod­tan, hogy az ellenzék mint koptatja el és teszi hatástalanná a minden­napi használat által a legélesebb parlamenti fegyvert. POLITIKAI HÍREK” A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, márcz. 5. A Ház mai ülésén Tallián Béla elnökölt. A napirendhez először Reich Aladár szólott, aki a ka­tonai javaslatok ellen beszélt hossza­san, kifogásolván, hogy mig a katonai terheket állandóan emelik, a kormány a gazdasági helyzet javításával mit sem törődik. Nem magyar, nem igaz hazafi, aki a javaslatot megszavazza. A képviselőháznak mai szenzá- cziója egyébként a vajdának, Eötvös Károlvnak, két órán át tartott, nagy­szabású beszéde volt. A sok elcsépelt frázis és minduntalan ismételt argu­mentumok után, valóban élvezetet nyújtott a kifáradt Háznak a vajda magas politikai színvonalon álló be­széde. Eötvös Károly hosszasan fejte­gette, hogy a nemzetnek joga van a maga igaza mellett küzdeni — s midőn a katonai terhek emelése ellen foglal állást, a most folyó obstrukcziót elitélni nem lehet. Hosszasan polemizál Tisza István és Andrássy Gyuia gró­fokkal, majd a volt nemzeti pártról azt mondja, ha a kafonai javaslatokat megszavazza, a nemzet megfogja tudni, hogy Apponyinak 32 éves politikai múltja nem egyéb, mint állítás. Végül határozati javaslatot nyújt he, hogy a hadsereg legyen önálló, magyar. Újabb állami birtokvásárlás a Tátrában, Lőcsei levelezőnk írja: A földmivelési kormány egyrészt a Tát­rának elidegenítését megakadályozandó, másrészt pedig a turisztika és idegen- forgalom emelése érdekében újabb birtokvásárlásokat tett. A sztrázai er­dőtársulattól vásárolt 496 kát. holdat, a mengusfalvi úrbéresektől 445 holdat, TARCZA. Az élet. Az egyiknek comédia, A másiknak tragédia, Harmadiknak mindakettő ! így rendelte a teremtő. Egyszer sírunk keseregve, Máskor kaczagva, nevetve Éljük boldogan napunkat, Elfeledve minden búnkat! Boldog az, ki jól kaczaghat, Még boldogabb, a ki sirhat, Csak annak fáj kegyetlenül A ki nevet de s i r b e 1 ü 1! F. Lányi Irma. A kávé. — Csevegés. — Irta : Reviczky Irma. Az uzsonnát, ha kávéból áll, le­hetőleg kerülöm. De a múltkor — ép, mint Pilátus a crédóba — én is úgy jutottam egy házba, a hol kávét uzson­náztam. Négyen voltunk a sárga ab­roszszal leteritett asztalnál. Egy ur, egy fiú, „Borry“, meg én. A házigazda egy leveses tányér­ban hütötte a forró kávéját. A kis fiam egy theás csészéből szürcsölgette s Borry (egy nagy bundás kutya) egy cseréptálból halászta ki a kapuczinerbe aprított kenyérfalatkákat. Én pedig egy majolika kávésibrikbe fojtottam a ne­vetésemet. És megígértem a kedves házigazdának, — hogy legközelebb irok a kávéról is valamit. Erre a kijelentésemre ö úgy mo­solygott, mint a déli nap, a mikor tiszta kék az égbolt . . . Aztán még beszélgettünk egyről másról és szóba került egy vastag palacsinta, a mely egy agglegénynek a gyomrát nemrég annyira megterhelte, hogy akut gyo- morkatarust kapott tőle ... — Ja, igy jár kérem -— mondám — akinek felesége nincs. Mert, a mi jó, azt legtöbbnyire sajátkezüleg ké­szítjük mi asszonykák és könnyen el­hitetjük férjeinkkel, hogy ez a legjobb... Csakis a kávé jobb, ha a sza­kácsnő készíti, mert vagy félórácská­val tovább maradhatunk reggel az ágy­ban és tovább szőhetjűk az álmok arany illuzíós fátyolát... A „kávés né­niké“ azonban sajátkezüleg forralja fel a reggeli kávéhoz való vizet és maga főzi ki a délutáni partihoz a pletykát. Pardon! Akarom mondani a thémát. Más szóval a pótkávét... Hja az a kávé, az pompás ita- locska! Kivált, ha a tejszint vágni le­het és a fekete olyan sötét, mint a bűn, olyan forró, mint a tűz és olyan édes, mint a szerelem! .. A „kávé-parti“ nélkül olyan lenne az élet, mint az a tripolisi nagy siva­tag, melyben félszázad elölt járt utol­jára európai ember s melyet egy Dod- ron nevű fiatal angol most újra felku­tatott. Az expediczió sok nehézségek­kel küzdött és sok kalandon ment át. A legnevezetesebb, a mit ott lát­tak, egy nagy megkövesült erdő volt. Tíz óra hosszáig gyalogoltak a megkö­vesült fák között, hol ugyanis nagyon sok tengeri kagyló volt, a miből ismét azt következtették, hogy a nagy Sza­harának ez a része valamikor viz alatt állott. No a sok üres kávécsészéböl és ezüst kanalakból — itt-ott — az utó­kor majd szintén következtetni fog, hogy valamikor — a huszadik század­ban — serényen folyt a kávé, no meg a beszéd is a kávés nénikék piros és kék koczkás abroszokkal leteritett asz­talainál. (És ha zsur volt, a selyemvi­rágos millieu fölött.) A férfiak pedig — a teremtés urai — azok meg kivált a „fekete le­vesnél“ magukba isszák a sok politikai tudományt az újságokból. Az orruk hegye lemélyed a lapok hasábjaiba annyira, hogy az újságból nem látszik ki sokszor egyebük, mint a kopasz tarkó az obiigát három Bismarck haj­szállal. No, de mikor olyan érdekes tárgy az a politika. Sokakat érdekel a képviselőház ülése, a szász trónörö­kösné regénye és a lázadás Vene­zuelában. Az urak nem kivannak a kávé­tól egyebet, csakhogy tényleg „fekete" legyen és ne zöld, no meg, hogy a kávéházban ihassak meg, ha éppenség­gel délben se, de legalább hajnalban két órakor . . . egy kupicza „Spagát“ kíséretében. A „kávés nénikék“ közül sokan talán nem is tudják, hogy a kávéban is mi mindent lehet találni. A rotter­dami néprajzi múzeumban most ki van állítva azoknak a tárgyaknak gyiilte- ménye, melyeket a hajón érkezett ká­vérakományokban azok tisztogatása és válogatása közben találtak. Furcsa kis gyűjtemény ez. A legtöbb tárgy por­tugál eredetű, mert a kávé a por- togul Kongó területéről érkezett. Egy pár tuczat portugáliai pénzdarab van köztük, sőt néhány keletindiai és kínai pénz és a mi még különösebb, két portugál sorsjegy. Egy csomó portugál szocziálista röpirat, melyeket szintén a kávéban találtak, nem került bele a 1 Róth Fűlöp kárisbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek: mint leaolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! @ Szatmár és vidéke legnagyobb czipőra1 A MorrnHÍAmímlr ff a taVaszi és nyári idényre njegrendelt összes úri, női és gyermek MBgÖrKBZtfóK ! ! # 9 # 9 9 valódi franezia schewpő bőrű lábbelik. #

Next

/
Thumbnails
Contents