Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-05 / 53. szám

SZATMÁRI HÍRLAP. ellen szép utitársnője egy igen sza­gos zsebkendőt nyújtott át neki, hogy az orra alá tartsa, a mitől heves főfájása szűnni fog. Speichler udvariasan megköszönte a felaján­lott orvosságot és a szagos zseb­kendőt nehány perczig az orra előtt tartotta, a mitől egészen elkábult. Midőn kábultságából fölébredt, szép utitársnője eltűnt, de vele együtt Speichlernek 40.000 frankkal telt pénztárczája is eltűnt. Speichler je­lentést tett az esetről a bécsi ren­dőrségnél. A bécsi és budapesti rendőrség együttesen nyomoz most a titokzatos asszony után. Szatmártengerikigyója. Azővodaügy megfelebbezése. Szatmár, márcz. 4. Szatmár város törvényhatóságá­nak, úgy látszik, csakugyan tengeríki- gyója az óvoda telekvétel ügye. A ki­sebbség sehogy se akar beletörődni a többség döntésébe s újból megfe lebbezték a rendkívüli közgyűlésnek a Kovács-féle ház megvételére hozott határozatát. A felebbezést, a mely tegnap érkezett a városhoz, Jákó Mi­hály és tizenöt bizottsági tag Írták alá. A felebbezés érdemileg is foglal­kozik a határozattal, de különösen alaki indokokra van fektetve. Ezen alaki kifogások között a leglényegesebb az, hogy a felebbező bizottsági tagok szerint, a rendkívüli kösgyülés nem volt szabályszerűen megtartva, mert az olyan közgyűlés, a mely ingatlan va­gyon szerzésben hoz határozatot, csak harmincz nappal, a második és har­madik pedig csak 15 nappal a köz­gyűlés előtt hivandó össze. Mivel pedig ez, a jelenesetben nem történt meg, mert a harmadik közgyűlés csak nyolcz nappal a második után hivatott egybe, a felebbezök azt vitatják, hogy a tör­vényszabta határidő be nem tartása miatt, a hozott határozat megsemmi­sítendő. Ez volna a leglényegesebb argu­mentum, de a felobbezők e tekintetben is, nyilván tévedésben vannak. Mert jóllehet, hogy létezik ilyen törvényes intézkedés, de a községi törvénynek, mely a törvényhatósági joggal biró városokra is irányadó — úgy tudjuk, —a 161 -ik §-a világosan kimondja, hogy min­den törvényhatóságnak jogában áll ezt a határidőt a maga alkotta városi sza­bályrendeletében leszállítani. Szatmár város törvényhatóságának, természete­sen, belügyminiszterileg is jóváha­gyott, szabályrendeletében pedig a har­madik közgyelés összehívásának ideje, a második közgyűléstől számított nyolcz napban van megállapítva. Világos te­hát, hogy a harmadszorra összehívott rendkívüli közgyűlés egész szabálysze­rűen lett meghiva és a határozatho­zatal ezen indokból meg nem semmi­síthető. Megsemmisítő indokul hozza fel még a felebbezés azt is, hogy a sza­vazásban állítólag érdekeltek is részt vettek. Az állítólagos érdekelteket a felebbezés névszerint is megnevezi. Ilyen „érdekeltek“-nek tekintik Jákó Mihály és társai ama — a szavazásban részt vett — bizottsági tagokat a kik tanítónőkkel rokonságban vannak és azokat, a kik maguk is a tantestület kötelékébe tartoznak. ügy az előbbi, mint az utóbbi — kissé furcsa indok — egyszerűen meg­gyanúsítana tisztességes úriemberek nek, akikre nyilván azt akarja kisütni a felebbezés, hogy érdekből szavaz­tak a javaslat mellett. Semmiesetre sem olyan azonban, a mely elegendő lenne a határozat megsemmisítésére. Kifogásolja továbbá a felebbezés a határozathozatalt azon okból is, mert az egész virillisi névjegyzék ezidötájt felebbezés alatt van, s azt vitatja, hogy mig e felebbezésben jogérvényes dön­tés nincs, a törvényhatóság nincs fel­jogosítva határozatot hozni. No hiszen, ebből az okból a tör­vényhatóság állal a folyó esztendőben hozott valamennyi határozatát kel­Budapestre. A vasútnál számos el­lenzéki képviselő várta a küldött­ségtagjait. Megjelentek zászlók alatt az egyetemi polgárok is, kik a me­nethez csatlakozva, a küldöttség tagjaival együtt az egész utón han­gosan énekelték a „Kossuth“-nó■ tát, majd pedig az országház előtt a „Hymnus“-rázendítettek. A kép­viselőházban Malatinszky György képviselő átnyújtotta Apponyi gróf házelnöknek a küldöttség feliratát, melyben tiltakoznak a katonai ja­vaslatok ellen. Apponyi kérte a megjelenteket, hogy nyugodtan vár­ják be a képviselőház döntését, mire a feliratot átvette. A küldött­ség tagjai zajosan megéljenezték Apponyi grófot. Széli miniszterelnök a királynál. Budapest, inárcz. 4. (Saját tudósítónktól.) 0 Felsége a ki­rály ma Széli Kálmán miniszterel­nököt egy órai kihallgatáson fo­gadta. Keeskeinéthy ismét kisért. Budapest, márczius 4. (Saját tudósítónktól.) A budapesti ren­dőrséghez ma New-Yorkból ismét távirat érkezett, hogy Kecske- méthy Győzőt ott elfogták. A rend­őrség, okulva a többszöri felülteté­sen, a hirt a legnagyobb fentartás- sal fogadta, a melyet nem is szán­dékozott nyilvánosságra hozni. A rendőrség mindazonáltal megtette a kellő lépéseket, noha majdnem biztosra veszi, hogy a hir ezúttal is, rossz tréfánál nem egyébb. Drága orvosság. BéCS, márczius 4. (Saját tu­dósítónktól.) Speichler Frigyes, az Osztrák-Magyar bank főtiszt- viselője együtt utazott Belgrádból Bécsbe egy özvegy Sándor Lajosné nevű, feltűnő szép, állítólagos föld- birtokosnével. Speichlert útközben heves főfájás rohanta meg, a mi 2 Szatmár, csütörtök aki horogra akad, az má’ meg nem menekül többé. Hej ha nekem is nem lett volna akkor eszem! A legény érdeklődve ügyelte aszót. — Hát kigyelmed is? — Azám, én is. Hehe ! De vöt eszem, nem ettem meg a feketetyuk máját, hiába kínált vele. Nem én 1 Pe­dig eszem a lelkét, de szép szemre való maszat volt. Még szebb a leánya­inál. Akkor Mennyö András volt a Deér Tamás udvarában. No hát elég czifra legény volt, de én sem estem a fejem lágyára. Ketten vittük a tánczba Sárikát és ketten viaskodtunk érte. Hol Menyő, hol én kerekedtünk felül, mig aztán az én eszein hamar meg­járta, hogy nem Menyő Andrásért jár az udvarba . . . Nem ám! — Mit mond kee ? — Hát csak azt, a mit az utolsó veréb is csiripel a háztetőn. A Deér urfi selyemkendője, czifra viganója, vi­rágos szalagja libegett a kívánatos testén. Átkozta magát, hitegetett, csa­logatott, de nem mentem lépre, úgy tartottam magamat, mint a tölgyfa, le­pattant rólam a hízelgő szó. — Aztán mit ért kelmed vele, hogy itt maradt világ csúfjára száraz katángnak? A legény nevetett saját szavain s gúnyosan nézett végig az ősz, szá­raz emberen. — Igaz, hogy egyedül maradtam, mert nem hittem én többé még az Is­ten angyalának se, de hát inkább senki, mint csalfa. Hml . . . Nem emberszó­lásként mondom, meg Isten a tudója, most se vagyok rósz indulattal Me- nyőné arányában, de Lidi, bizony, a szép Lidi egy kicsinyég elébb született, mint a hogy a tisztesség hozta ma­gával. — Bolond beszéd. — Itt van ni! Má’ ez is vesztébe indult. Persze, te se hiszed az igaz szót, mint Szekeres Pali. A minap aztán szememmel láttam. Bár ne lát­tam vóna, mert tudja Isten, mintha jussom lenne ahhoz a lányhoz, úgy húzódom hozzá — láttam, a mint vé­gig egyengette az ostorával. Láttam .. . Oszt elkergette világgá. — Nem igaz, mert most is együtt vannak. — Az ám együtt. Vak a szeren­csétlen, nem lát, nem hall. Elkergette, I mondom, mert tilosban járt a me­nyecske, aztán . . . — Nos? — Hát ő nyavajgott utána leg­jobban. Letagadta a szenteket (‘iszen egy asszony az Istent is letagadja az égből). Azt mondta, hogy rossz embe­rek találmánya, a Pali vakon hitte a nyájas szót. — Jól tette. Az az asszony nem lehet rossz. — Itt van ni! Szegény fejed, már látom, hogy el van veszve, süket­nek beszélek. Persze, hogy nem rossz, csak kikapós, mint a Menyő-familia általán, de hát az ember hiába beszél vaknak a színekről, nem érti. A te fe­jed is vasban van má‘ látom, el­vesztél. A legény elgondolkozott a mon­dottakon, majd felragyogó szemmel felelt: — Nem vesztem én el Están bá‘, mert a szivem úgy tele van boldog­sággal, mint az a fényes mennybolt csillaggal, csak a farsangot várom, hogy hazavigyem Juliskát. — Hm! s te hiszel az asz- szonynak. — Persze. — Elvesztél. — Azért születtem. lene megsemmisíteni, s csodálatos, hogy Jákó Mihály urnák és úri társainak, csak éppen ez a határozat nem tör­vényes — ezen okánál fogva. Vagy a mi még egyszerűbb lenne : a felebbe- zésnek ezen oknál fogva — mig a mi­niszternek tetszik dönteni a virillisták ügyében — akadjon meg a törvényha­tóság gépezete és ne hozott légyen határozatokat, mert a virillisták a mi­nisztériumban feküsznek, igaz, hogy csak — papíron. Egyébként pedig ott­hon vannak és — virillisták lévén — igen jál érzik magukat­No de, ezekre az indokokra, alig hisszük, hogy maguk a felebbezök is valami különös súlyt helyeznének. A beérkezett felebbezést a város csak a határozathozataltól számított 30 nap után fogja a miniszterionihoz fel­terjeszteni, mivel ezen ideig szabály­szerűen, (nehogy a felebbezést is meg- felebbezhessék) közszemlére kiteszi. 1903. márczius 5. 53 szám. ÚJDONSÁGOK. Kedvezőbb konverzió. A Jelzálogbank engedményei. A város kölcsöneinek konvertálása gyors tempóban halad a megoldás felé. A „Magyar Jelzálog Hitelbank“ Pap Géza polgármester kezdeményezésére megadta a városnak a módot, hogy terhes adóságainak jelentékeny részét kedvezőbb feltételű és nagy megtaka­rítással járó kölcsönre átváltoztathassa. A város törvényhatósága e nagy- fontosságú pénzügyi művelet keresztül­vitelében Pap Géza polgármestert ért­hető szolgálatkészséggel támogatta. Múlt hó 24-én a gazgasági szak­bizottság foglalkozott először behatóan a kérdéssel s 'már 26-án a direct e czélra összehívott rendkívüli közgyűlés is elfogadta a tanács javaslatát. A konverzió lényegét a közönség lényegében már ismeri és tudja, hogy az ötven éves törlesztéses kölcsön ujabbi kölcsönügylet megkötésével a város az ötven év alatt. 279.520 ko­ronát takarít meg. Már ez az eredmény is oly fényes, mely a legskeptikusabb és legmaka­csabb ellenzőben is elismerést kell, hogy keltsen. De úgy látszik, hogy kerékkötők mindenütt vannak, és hogy a maradi- ság szelleme — ha sikertelenül is — igyekszik gátat vetni a város anyagi javulás elé. Anélkül, hogy Teörseök Károly dr. kifogásait bírálatra méltatnék, csak regisztráljuk a tényt, hogy a rendkívüli közgyűlésnek a konverzióra vonatko­zólag egyhangúlag hozott határozatát megfelebbezte. Majd meglátjuk, hogy micsoda eredményt ér el vele. A konverzió ügye pedig addig is feltartózhatatlanul halad a maga utján a komoly megvalósulás és értékes re- alitálás felé. Sőt a polgármester sze­mélyes intervencziója folytán a kon­verzió ügyében olyan kedvező fordulat állott be, melyről városunknak minden polgára bizonyára örömmel vesz tudo­mást. A polgármester személyes köz­benjárásának örvendetes eredménye ugyanis az, hogy a papír leszámítolási árfolyamát fél százalékkal javí­totta. De ennél sokkal lényegesebb eredmény az, hogy a bank az annu­itásnál 0'25 százalék engedményt tett. Hozzájárul ehhez, hogy a köl­csönnek felmondása vagy újabb kon-

Next

/
Thumbnails
Contents