Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-05 / 53. szám

SZATMÁRI HÍRLAP.

ellen szép utitársnője egy igen szagos zsebkendőt nyújtott át neki, hogy az orra alá tartsa, a mitől heves főfájása szűnni fog. Speichler udvariasan megköszönte a felajánlott orvosságot és a szagos zsebkendőt nehány perczig az orra előtt tartotta, a mitől egészen elkábult. Midőn kábultságából fölébredt, szép utitársnője eltűnt, de vele együtt Speichlernek 40.000 frankkal telt pénztárczája is eltűnt. Speichler jelentést tett az esetről a bécsi rendőrségnél. A bécsi és budapesti rendőrség együttesen nyomoz most a titokzatos asszony után.

Szatmártengerikigyója.

Azővodaügy megfelebbezése.

Szatmár, márcz. 4.

Szatmár város törvényhatóságának, úgy látszik, csakugyan tengeríki- gyója az óvoda telekvétel ügye. A kisebbség sehogy se akar beletörődni a többség döntésébe s újból megfe lebbezték a rendkívüli közgyűlésnek a Kovács-féle ház megvételére hozott határozatát. A felebbezést, a mely tegnap érkezett a városhoz, Jákó Mihály és tizenöt bizottsági tag Írták alá.

A felebbezés érdemileg is foglalkozik a határozattal, de különösen alaki indokokra van fektetve. Ezen alaki kifogások között a leglényegesebb az, hogy a felebbező bizottsági tagok szerint, a rendkívüli kösgyülés nem volt szabályszerűen megtartva, mert az olyan közgyűlés, a mely ingatlan vagyon szerzésben hoz határozatot, csak harmincz nappal, a második és harmadik pedig csak 15 nappal a közgyűlés előtt hivandó össze. Mivel pedig ez, a jelenesetben nem történt meg, mert a harmadik közgyűlés csak nyolcz nappal a második után hivatott egybe, a felebbezök azt vitatják, hogy a törvényszabta határidő be nem tartása miatt, a hozott határozat megsemmisítendő.

Ez volna a leglényegesebb argumentum, de a felobbezők e tekintetben is, nyilván tévedésben vannak. Mert jóllehet, hogy létezik ilyen törvényes intézkedés, de a községi törvénynek, mely a törvényhatósági joggal biró városokra is irányadó — úgy tudjuk, —a 161 -ik §-a világosan kimondja, hogy minden törvényhatóságnak jogában áll ezt a határidőt a maga alkotta városi szabályrendeletében leszállítani. Szatmár város törvényhatóságának, természetesen, belügyminiszterileg is jóváhagyott, szabályrendeletében pedig a harmadik közgyelés összehívásának ideje, a második közgyűléstől számított nyolcz napban van megállapítva. Világos tehát, hogy a harmadszorra összehívott rendkívüli közgyűlés egész szabályszerűen lett meghiva és a határozathozatal ezen indokból meg nem semmisíthető.

Megsemmisítő indokul hozza fel még a felebbezés azt is, hogy a szavazásban állítólag érdekeltek is részt vettek. Az állítólagos érdekelteket a felebbezés névszerint is megnevezi. Ilyen „érdekeltek“-nek tekintik Jákó Mihály és társai ama — a szavazásban részt vett — bizottsági tagokat a kik tanítónőkkel rokonságban vannak és azokat, a kik maguk is a tantestület kötelékébe tartoznak.

ügy az előbbi, mint az utóbbi — kissé furcsa indok — egyszerűen meggyanúsítana tisztességes úriemberek nek, akikre nyilván azt akarja kisütni a felebbezés, hogy érdekből szavaztak a javaslat mellett. Semmiesetre sem olyan azonban, a mely elegendő lenne a határozat megsemmisítésére.

Kifogásolja továbbá a felebbezés a határozathozatalt azon okból is, mert az egész virillisi névjegyzék ezidötájt felebbezés alatt van, s azt vitatja, hogy mig e felebbezésben jogérvényes döntés nincs, a törvényhatóság nincs feljogosítva határozatot hozni.

No hiszen, ebből az okból a törvényhatóság állal a folyó esztendőben hozott valamennyi határozatát kelBudapestre. A vasútnál számos ellenzéki képviselő várta a küldöttségtagjait. Megjelentek zászlók alatt az egyetemi polgárok is, kik a menethez csatlakozva, a küldöttség tagjaival együtt az egész utón hangosan énekelték a „Kossuth“-nó■ tát, majd pedig az országház előtt a „Hymnus“-rázendítettek. A képviselőházban Malatinszky György képviselő átnyújtotta Apponyi gróf házelnöknek a küldöttség feliratát, melyben tiltakoznak a katonai javaslatok ellen. Apponyi kérte a megjelenteket, hogy nyugodtan várják be a képviselőház döntését, mire a feliratot átvette. A küldöttség tagjai zajosan megéljenezték Apponyi grófot.

Széli miniszterelnök a királynál.

Budapest, inárcz. 4. (Saját tudósítónktól.) 0 Felsége a király ma Széli Kálmán miniszterelnököt egy órai kihallgatáson fogadta.

Keeskeinéthy ismét kisért.

Budapest, márczius 4. (Saját tudósítónktól.) A budapesti rendőrséghez ma New-Yorkból ismét távirat érkezett, hogy Kecske- méthy Győzőt ott elfogták. A rendőrség, okulva a többszöri felültetésen, a hirt a legnagyobb fentartás- sal fogadta, a melyet nem is szándékozott nyilvánosságra hozni. A rendőrség mindazonáltal megtette a kellő lépéseket, noha majdnem biztosra veszi, hogy a hir ezúttal is, rossz tréfánál nem egyébb.

Drága orvosság.

BéCS, márczius 4. (Saját tudósítónktól.) Speichler Frigyes, az Osztrák-Magyar bank főtiszt- viselője együtt utazott Belgrádból Bécsbe egy özvegy Sándor Lajosné nevű, feltűnő szép, állítólagos föld- birtokosnével. Speichlert útközben heves főfájás rohanta meg, a mi

2 Szatmár, csütörtök

aki horogra akad, az má’ meg nem menekül többé. Hej ha nekem is nem lett volna akkor eszem!

A legény érdeklődve ügyelte aszót.

— Hát kigyelmed is?

— Azám, én is. Hehe ! De vöt eszem, nem ettem meg a feketetyuk máját, hiába kínált vele. Nem én 1 Pedig eszem a lelkét, de szép szemre való maszat volt. Még szebb a leányainál. Akkor Mennyö András volt a Deér Tamás udvarában. No hát elég czifra legény volt, de én sem estem a fejem lágyára. Ketten vittük a tánczba Sárikát és ketten viaskodtunk érte. Hol Menyő, hol én kerekedtünk felül, mig aztán az én eszein hamar megjárta, hogy nem Menyő Andrásért jár az udvarba . . . Nem ám!

— Mit mond kee ?

— Hát csak azt, a mit az utolsó veréb is csiripel a háztetőn. A Deér urfi selyemkendője, czifra viganója, virágos szalagja libegett a kívánatos testén. Átkozta magát, hitegetett, csalogatott, de nem mentem lépre, úgy tartottam magamat, mint a tölgyfa, lepattant rólam a hízelgő szó.

— Aztán mit ért kelmed vele, hogy itt maradt világ csúfjára száraz katángnak?

A legény nevetett saját szavain s gúnyosan nézett végig az ősz, száraz emberen.

— Igaz, hogy egyedül maradtam, mert nem hittem én többé még az Isten angyalának se, de hát inkább senki, mint csalfa. Hml . . . Nem emberszólásként mondom, meg Isten a tudója, most se vagyok rósz indulattal Me- nyőné arányában, de Lidi, bizony, a szép Lidi egy kicsinyég elébb született, mint a hogy a tisztesség hozta magával.

— Bolond beszéd.

— Itt van ni! Má’ ez is vesztébe indult. Persze, te se hiszed az igaz szót, mint Szekeres Pali. A minap aztán szememmel láttam. Bár ne láttam vóna, mert tudja Isten, mintha jussom lenne ahhoz a lányhoz, úgy húzódom hozzá — láttam, a mint végig egyengette az ostorával. Láttam .. . Oszt elkergette világgá.

— Nem igaz, mert most is együtt vannak.

— Az ám együtt. Vak a szerencsétlen, nem lát, nem hall. Elkergette, I mondom, mert tilosban járt a menyecske, aztán . . .

— Nos?

— Hát ő nyavajgott utána legjobban. Letagadta a szenteket (‘iszen egy asszony az Istent is letagadja az égből). Azt mondta, hogy rossz emberek találmánya, a Pali vakon hitte a nyájas szót.

— Jól tette. Az az asszony nem lehet rossz.

— Itt van ni! Szegény fejed, már látom, hogy el van veszve, süketnek beszélek. Persze, hogy nem rossz, csak kikapós, mint a Menyő-familia általán, de hát az ember hiába beszél vaknak a színekről, nem érti. A te fejed is vasban van má‘ látom, elvesztél.

A legény elgondolkozott a mondottakon, majd felragyogó szemmel felelt:

— Nem vesztem én el Están bá‘, mert a szivem úgy tele van boldogsággal, mint az a fényes mennybolt csillaggal, csak a farsangot várom, hogy hazavigyem Juliskát.

— Hm! s te hiszel az asz- szonynak.

— Persze.

— Elvesztél.

— Azért születtem.

lene megsemmisíteni, s csodálatos, hogy Jákó Mihály urnák és úri társainak, csak éppen ez a határozat nem törvényes — ezen okánál fogva. Vagy a mi még egyszerűbb lenne : a felebbe- zésnek ezen oknál fogva — mig a miniszternek tetszik dönteni a virillisták ügyében — akadjon meg a törvényhatóság gépezete és ne hozott légyen határozatokat, mert a virillisták a minisztériumban feküsznek, igaz, hogy csak — papíron. Egyébként pedig otthon vannak és — virillisták lévén — igen jál érzik magukatNo de, ezekre az indokokra, alig hisszük, hogy maguk a felebbezök is valami különös súlyt helyeznének.

A beérkezett felebbezést a város csak a határozathozataltól számított 30 nap után fogja a miniszterionihoz felterjeszteni, mivel ezen ideig szabályszerűen, (nehogy a felebbezést is meg- felebbezhessék) közszemlére kiteszi.

1903. márczius 5. 53 szám.

ÚJDONSÁGOK. Kedvezőbb konverzió.

A Jelzálogbank engedményei.

A város kölcsöneinek konvertálása gyors tempóban halad a megoldás felé. A „Magyar Jelzálog Hitelbank“ Pap Géza polgármester kezdeményezésére megadta a városnak a módot, hogy terhes adóságainak jelentékeny részét kedvezőbb feltételű és nagy megtakarítással járó kölcsönre átváltoztathassa.

A város törvényhatósága e nagy- fontosságú pénzügyi művelet keresztülvitelében Pap Géza polgármestert érthető szolgálatkészséggel támogatta.

Múlt hó 24-én a gazgasági szakbizottság foglalkozott először behatóan a kérdéssel s 'már 26-án a direct e czélra összehívott rendkívüli közgyűlés is elfogadta a tanács javaslatát.

A konverzió lényegét a közönség lényegében már ismeri és tudja, hogy az ötven éves törlesztéses kölcsön ujabbi kölcsönügylet megkötésével a város az ötven év alatt. 279.520 koronát takarít meg.

Már ez az eredmény is oly fényes, mely a legskeptikusabb és legmakacsabb ellenzőben is elismerést kell, hogy keltsen.

De úgy látszik, hogy kerékkötők mindenütt vannak, és hogy a maradi- ság szelleme — ha sikertelenül is — igyekszik gátat vetni a város anyagi javulás elé.

Anélkül, hogy Teörseök Károly dr. kifogásait bírálatra méltatnék, csak regisztráljuk a tényt, hogy a rendkívüli közgyűlésnek a konverzióra vonatkozólag egyhangúlag hozott határozatát megfelebbezte.

Majd meglátjuk, hogy micsoda eredményt ér el vele.

A konverzió ügye pedig addig is feltartózhatatlanul halad a maga utján a komoly megvalósulás és értékes re- alitálás felé. Sőt a polgármester személyes intervencziója folytán a konverzió ügyében olyan kedvező fordulat állott be, melyről városunknak minden polgára bizonyára örömmel vesz tudomást.

A polgármester személyes közbenjárásának örvendetes eredménye ugyanis az, hogy a papír leszámítolási árfolyamát fél százalékkal javította. De ennél sokkal lényegesebb eredmény az, hogy a bank az annuitásnál 0'25 százalék engedményt tett. Hozzájárul ehhez, hogy a kölcsönnek felmondása vagy újabb kon-