Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-03-01 / 50. szám
6 Szamár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP. 19 fí 3. márczius 1. 50. »ám állapították, hogy egyes kerületekben milyen ló fajok tenyésztessenek. Erre vonatkozólag a gazdasági egyesületek javaslatát fogadták el s e szerint hegyes vidékeken a lipiczai é§ arabs, homokos területeken az arab és angol félvér, nagyon homokos talajon az angol félvér és Nónius fajok tenyészten- dők. Délben bankett volt az értekezleten jelen voltak tiszteletére a Bika szálloda éttermében, amelyen megjelent Puky Gyula főispán is. * A hegyvidéki akczió. A múlt évi rendkívül kedvezőtlen időjárás s az északkeleti begyvidékre súlyosan nehezedő elemi csapások folytán Bereg, Ung, Ugocsa és Máramaros vármegyék hégyvidékein silány minőségben is oly csekély volt a termés, hogy a kimaradt aratás nyomán beálló nyomasztó helyzet már a tél kezdetén általános ínséggel fenyegetett. A kenyérterményekben mutatkozó nagy hiány enyhítésére s az Ínség súlyos következményeinek megelőzése végett Darányi Ignácz földmiveiési miniszter a kirendeltség vezetőjének, Iíazy J. miniszteri megbízottnak előterjesztésére egyelőre 23.000 métermázsa élelmiszerül szolgáló tengeri kiosztását engedélyezte, amely készletből a hegyvidék szükséglete eredeti beszerzési áron kitűnő minőségű tengerivel nyer esetről-esetre kielégítést. * A betűszedők szanatóriuma. Azok a sápadt legények, akik éjjeleken át végzik gépies munkájukat a betűszedő szekrények előtt, hasonlítanak azokhoz a katonákhoz, akik tudják, hogy a csatatéren elesnek. Abban a szellemi harczban, melyet a hatalmas betűk vívnak egymással, ők a közkatonák. akik nagyon gyakran áldozatul esnek. Tudományos statisztikák bizonyítják, hogy a betűszedőknek 50 százaléka tüdővészben hal meg, java férfikorában. Hogy ez ellen a szomorú sors ellen védekezhessenek, elhatározták, hogy külön e czélra nyomdászszanatóriumot létesítsenek. Ennek az intézménynek költségeit attól a közönségtől kísérlik apróként összegyűjteni, amely közönség az ő munkájuk révén jut mindennapi újságjához, kedvencz könyveihez. A szanatórium bizottsága most gyüjtőiveket bocsájtott ki. Hisz- szűk. hogy a közönség a nemes czélt tekintve, szívesen hozza meg azt a csekély áldozatot, amelyel a szanatórium építéséhez hozzájárul. Egyébként a bizottsághoz is lehet adományokat küldenni erre a czimre . A nyomdászok szanatóriumának bizottsága, Budapest, VII., Klauzál-utcza 2. szám. * Az utolsó körkép-ház. Alig két éve, hogy a Feszti-körkép épületét lebontották, hogy helyet adjon a szépművészeti múzeumnak s most az utolsó, még fennálló körkép-ház, a Petőfi-körkép épülete fölött hangzik föl a csákány csapása. Az óriási épület, amely ott áll az Aréna-ut és Nagy János-utcza sarkán, favázból készült ugyan, de azért nagy munkát ad a lerombolása s főleg a vas-szerkezetű tető leszedése ütközik nagy nehézségbe. Nem régiben még három körkép csalogatta megtekintésre a főváros közönségét, most eltűnik a másik kettő után az utolsónak a helyisége is, miután magát a körképet már régen másfelé vitték. A Petőfi- körkép helyén most gyönyörű magán-villa épül. * Juczi tragédiája. Juczika azok közül a piros pozsgás vidám szobaleányokból való, kiket úgy hoznak be a faluról, hogy idebent a városban „úri tempót“ tanuljanak. Olyik aztán annyira megtanulja ezt az „úri tempót hogy lelkében háborogni kezd valami, síkra száll benne a rusztikus nevelés a városi hangulattal, elszéditi a leány fejét s a vég mindig egyforma, csak az eszköz változik: vagy maró iug, vagy gyufaoldat. Juczika a marólúgot választotta, melyet a maga problémájának megoldásaként lakásán ivott meg, aztán bevitték a kórházba, honnan azonban nehány óra múlva, mint gyógyultat bocsátották el. — Juczika szomorúan búcsúzott a kórház karbol-szagu falaitól s nem csekély czinizmussal jegyezte meg: — Majd máskor tán jobban sikerül ! * Udvariasság a telefonnál. A telefon tudvalevőleg az a találmány, mely az emberiség idegrendszerét megerősíti. Akárhány ember van, akit a telefon sűrű használata juttatott el a hidegvizes gyógyintézetbe, ha ugyan nem abba a csöndes tuszkulánumba, melyet Szent Lipótról nevezett el a köztudat. Mindnyájan, a kiket sorsunk arra kényszerít, hogy a telefont használjuk, jól ismerjük, ama kedves viszontagságokat, amelyek a telefonozással együtt járnak. A leggyakoribb, hogy a felhívott szám „mással beszél“, hogy a végzett diskurzus után az ösz- szeköttetést néha egy jó negyedóráig nem veszik szét, viszont legsürgősebb beszélgetésünk közben kikapcsolnak bennünket a hálózatból. Aki mindezeket a bajokat ismeri, az bizonyára méltányolni fogja a postaigazgatóság következő rendeletét, a melyet a minap bocsátottak ki a telefonos hölgyekhez : „A telefonszolgálattal együtt jár, hogy a kezelőnők a legkülönbözőbb társadalmi állásokkal biró egyénekkel jutnak érintkezésbe. Ez a szolgálat tehát megköveteli, kogy a hivatalnok figyelmes és udvarias legyen. Könnyen megesik, hogy a kikerülhetetlen tévedések következtében a felek türelmetlenekké és idegesekké lesznek. — A központi kezelőknek szigorú kötelességükké teszem, hogy az ilyen idegeskedést béketüréssel viseljék, még akkor is, ha nem a félnek, hanem nekik van igazuk. Nem feleselgetéssel, hanem udvariassággal, figyelemmel, jóakarattal kell minden támadást elviselniök. Sőt, ha akad a közönség közt olyan egyén, aki idegeskedésében bántó kifejezésekre ragadtatná el magát, a kezelőnek sohase szabad hasonló hangon válaszolnia.“ Meg kell jegyeznünk, hogy ezt a rendeletet nem Magyarországon adták ki. Pedig nagy szükség volna rá — Szatmáron is. * Az eltűnt báróné regénye. Megemlékeztünk a múlt héten arról, hogy a Vay Alojza bárókisasszony eltűnt Pozsonyból s minden jel arra mutatott, hogy szerelmi bánatában a Dunába ölte magát. A szerencsétlen esetről most ezt jelentik Pozsonyból: A bárónő gyermekkora óta nagybátyja házában nevelkedett s apja, Vay Aladár báró csak ritkán látta leányát. Vay Aladár báró a múlt vasárnap értesült arról, hogy leánya eltűnt, amire azonnal Pozsonyba utazott s a rendőrséget arra kérte, ha valóvá válik az a szó moru föltevés, hogy a bárónő öngyilkos lett s ha megtalálják holttestét, adják ki neki, mert az ö joga és kötelessége a temetésről gondoskodni. A boldogtalan leány két levelet hagyott hátra, az egyiket an Ihm, a másikat an Euch czimezte. A bárónő nagybátyja, Vay Dénes, vasárnap kinyittatta az eltűnt leány lakosztályában levő kis szekrényt s kivette belőle a bárókisasszony végrendeletét s a pozsonyi közjegyzőnél deponálta. A végrendelet tartalmáról különféle verziók keringenek. Azt mondják, hogy a bárónő egy millió koronára rugó vagyonát Vay Dénes fiára hagyta. * A Csokonai-utcza árka. A Csokonai utczán levő árok betömése tárgyában a rendészeti szakbizottság tegnap délutáni ülésében egy adhoc bizottságot választottak, melynek tagjai Tankóczi Gyula rendőrfőkapitány mint elnök, Nyárady László, a kir. folyammérnöki hivatal vezetője, Erdélyi István városi főmérnök és két törvényhatósági bizottsági tag. A szii- kebb körű bizottság helyszíni szemlét fog tartani és arról a rendészeti bizottságnak a további teendők megállapítása végett jelentést tesz. Mindenki tudja, hogy a Ma- uthner-fóle impregnált takarmányrépamag a legnagyobb termést adja, hogy konyhakerti magvaiból a legjobb főzelék és zöldség terem és hogy virágmagvaiból fakad a legszebb virág. — Szóval a Mauthner-féle magvak a legjobbak, készletei a legnagyobbak és árai igen olcsók. x Európai gyökeres és sima nemes vesszők a legolcsóbb árban teljesen fajtisztán, igen szép gyökeres, jégveres és más hibától mentes, a legkiválóbb negyvennégy bor- és csemege-fajok. — Két éves gyökeres, vessző, százhúszezer. Egy éves gyökeres hatszázezer. Sima ötszázezer. Gyökeres fásoltvány, nyolez- százezer. Sima zöldoltvány, négy- százezer. Színes fénynyomatu diszes árjegzzéket bárkinek is ingyen és bérmentve küld az „Érmelléki első szőlőoltvány-telep“, Nagy-Kágya, u. p. Székelyhid, melynek lapunk mai számában megjelent hirdetésére felhívjuk olvasóink figyelmét. MULATSÁGOK. {*) Próbabál Zellinger Adolf táneztaniló ma délután a tanuló ifjúság részére befejező koszorúcskát tart a „Vigadó“ nagy termében, mely iránt nagy érdeklődés mutatkozik. A sikerültnek Ígérkező mulatságot este a felnőttek részére megismétli. Tan ügy. )( Tankötelesek összeírása. A vármegyei közigazgatási bizottság legutóbb a tankötelesek összeírására vonatkozólag oly értelmű határozatot hozott, hogy azt minden évben — a nyári nagy szünidőben — julius 1— 10-ig, a tanítói kar köteles eszközölni. A kultuszminiszter Szatmár vármegye ezen határozatát jóváhagyta és erről Kovács Béla kir. tanfelügyelőt leiratban értesítette. )( Uj iskola. Apában a régi és szűk, a mai viszonyoknak meg nem felelő iskola helyébe újat építettek. Az építési munkálatokat Bunda Miklós vállalkozó teljesítette. Minthogy az iskola teljesen elkészült és rendeltetésének átadható, a kultuszminiszter az épitési költség még kifizetetlen részletét, 0721 koronát kiutalta. )(Fizetésemelés. Bencsikné Rácz Anna nagybányai énektanitónó évi 200 korona fizetését a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter 300 koronára emelte fel, amiről a szatmári tanfelügyelőséget leiratban értesítette. )( Özvegyi nyugdíj. A vallásügyi miniszter Liszkay János volt fehérgyarmati tanító özvegyének évi 492 korona nyugdijat állapított meg és erről a szatmári kir. tanfelügyelőséget értesítette. RÉGÉNYCSARNOK A LEJTŐN. 61 Regény; Irta; Glaretie Gyula. Az orvos jegyzeteket vetett az előtte levő papírlapra. — Nincsenek szülei? — Nincsenek — felelt szomorúan Luczie. — Sohasem hallotta tőlük, hogy gyermekkorában ideggörcsökben szenvedett. Luczie kék szeme révedezve a múltat kutatta. — Nem uram ... A mama . .. — a fiatal leány keble fájdalmasan emelkedett meg és az orvos figyelmét nem kerülte el, minő szeretettel, meghatottál! ejti ki e szót — a mama sohasem említette ezt nekem. Csak azt ismételte több Ízben, hogy gyenge, nagyon gyenge vagyok és ő fél, előtte halok meg . . . Szegény mama! . . . Istenem ! bár úgy lett volna ! Két vastag könycsepp gördült végig arczán, amit hirtelen letörrült és aztán ismét mereven, élő rejtvényként állott az orvos előtt. — Nem vagyok bírája és nincs jogom önt kikérdezni, — monda az orvos szelíden, — de azért felelhet nekem. Mondja, lehetséges-e, hogy ön ölte meg de la Berthiére urat? — Megöltem én ? — kérdé vadul Luczie. Ősszeránczolta szemöldökeit. — Nem akartam őt megölni — mondá. — Még megsérteni sem akartam. Csak azt akartam, ne gátoljon abban, aminek meg kellett történnie. — Minek kellett megtörténnie ? És mi teendője volt önnek de la Berthiére úrral? — Az az én titkom — válaszold Luczie röviden. — - De az igazságszolgáltatás felelősségre fogja önt vonni, szegény gyermekem. Vigyázzon! — A biró mit sem fog megtudni; hallgatni fogok. — De . . . engedje meg, hogy figyelmeztessem ... ha ön megmarad konok hallgatása mellett ... ön egyszerűen el van veszve! — Elveszve ? — Önt tetten érték? — Nem akartam bűnt elkövetni... nem akartam . . . Amit tettem, azt meg kellett tennem ! — Kellett! kellett ! — Igen — vágott közbe hevesen Lucie — kellett! Ezt felelte Mornasnak is, azon este, mikor Versaillesból visszatért. Es ez volt a felelete az orvos minden újabb behatóbb kérdésére is. ügy látszott, Lórin Luczie makacsul ragaszkodik egy okhoz, ami a bűntény bevallását is maga után vonja. Az orvos a fejét vakarta a tollal, amit azért tartott a kezében, hogy megírja véleményét, ami majdnem a leány elhélte- tése volt. Nagy zavarban volt, mert kitalálta, hogy a leány lelkében valami zavar uralkodik és még sem találta benne az őrültségnek legkisebb jelenségét sem. A fiatal leány nem volt sem örült, sem epileptikus; legfeljebb gyenge agyvelejű. A feleletei azonban világosak voltak és azt csak nem lehetett őrültségnek mondani, ha valaki makacskodik tette felől felvilágosítást adni. (Folytatása következik.)
