Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-02-27 / 48. szám

1903. február 27. 48. szám. Szatmár, péntek — Dobja és Bura megismerték magát? — Azt hiszem, hogy felismertek. — A vizsgálat alatt beszélt a két vádlottal? — Nem beszéltem velük. Tanú a védő keresztkérdései alatt többször ellentmondásba -keveredett, úgy, hogy mostani vallomása lényege­sen eltér, úgy a vizsgálat, mint a múlt tárgyalás alatt tett vallomásával. Még Bíró Elemér dr., Dobja Alexa védője is intézett nehány kér­dést a tanúhoz, majd Heinrich Viktor esküdt kért tőle felvilágosítást a gyil­kosság színhelye és a falu, valamint a szomszéd karámközti távolságra nézve és konstatálni kívánta, hogy a tanú gyakori ellenmondásokba keveredett. A szembesítésnél Fazeka Tógyer megmaradt a vallomása melleit, inig a vádlottak tagadtak. Bura Mihály sírva kérte a tanút, hogy szálljon magába, és mondja meg az igazat, mert őket nem láthatta ott ; nem ők a gyilkosok. A tanú megesketéséro vonatko­zólag Némethy József dr., ügyész kéri a megesketést, Kelemen Samu dr., védő egyelőre ellene van a megeske- tésének. A törvényszék a védő előter­jesztésének helyt adott és a megeske ketést néhány utána következő tanú ki­hallgatásáig felfüggesztette. Mivel dél elmúlt, Szabó József elnök a tárgyalást felfüggesztette és folytatását délután három órára tűzte ki. Délután. A délutáni tárgyalás a nyomozást vezetett csendőrök kihallgatásával vette kezdtetét. A bizonyítási eljárás során ugyanis kiderült, hogy a csendőrök meglehetős hanyagul vezették a nyo­mozást, a melynek során igen sok olyan lényeges körülményre nem ter­jeszkedtek ki, a melyek hivatva lettek volna a titokzatos bűnügyben világos­ságot deríteni. így a hullát megenged­ték a helyéről elmozdítani, mielőtt a vizsgálóbíró a törvényszéki orvossal a gyilkosság színhelyére jöttek, minek folytán a hulla fekvéséről nem lehetett pontos jegyzőkönyvet felvenni. (A csendőrök vallomása.) Drágos József esendő rőrmester elmondja, hogy a vádlottakat ő tar­tóztatta le. Dobje Alexát a gyilkosság elkövetése után nyolez nappal, Bura Mihályt pedig tizenegy nappal később. Az első gyanú Nemes Vaszil á Dán­osára irányult, a kit rögtön a gyilkos­ság napján fogtak el. Elnök : Miből gyanították, hogy Nemes Vaszil a gyilkos ? — A vádlott íia gyanakodott reá, mert rossz viszonyban volt az atyjával, A gyilKosság előtt pár héttel vere­kedtek. — Fazeka Tógyert mikor tartóz tatták le? — Fazeka nem volt letartóztatva, az egész vizsgálat alatt csak mint tanú szerepelt, mert ö volt a gyilkos­ság színhelyén. Ott tartottuk a lakta­nyában, hogy mindig kéznél legyen. — Fazeka mikor vallott a vád­lottakra ? — Nem emlékszem pontosan, le­hetett úgy 5—6 nappal a gyilkosság után. — Mindkét vádlottat egy napon fogták el? — Nem, először Dobje Alexát tartóztattuk le és nehány nappal ké­sőbb Bura Mihályt. Kelemen dr. védő 1 Tartott-e pontos helysziui szemlét? — Igen. — Fazeka Tógyert a fiával együtt tartották a laktanyán? — Igen. — El voltak egymástól különítve ? —■ Nem voltak. Mindig külön* SZATMÁRI HÍRLAP külön hallgattam ki őket, de aztán érintkeztek egymással. — Legelőször mikor hallgatta ki Fazekát ? — Reggel, a helyszínén. — Kérdezte tőle akkor, hogy ki a gyilkos? — Kérdeztem. Azt mondta, hogy két ember követte el a gyilkosságot, de nem ismerte fel őket, mert sötét volt. — A hullát ki szállította el ? — A községi biró. — Az ön utasítására ? — Nem. — Miért engedte a hullát elszál­lítani, inig a vizsgálóbíró meg nem érkezett? Nem tudja, hogy a hullához nem szabad addig nyúlni? Tanú zavartan hallgat. Elnök ; Van-e vádlottaknak va­lami észrevételük a tanú vallomására? Dobje Alexa elsőrendű vádlott elmondja, hogy az - őrmester minden áron reá akarta venni, hogy vállalja magára a gyilkosság elkövetését. Bura Mihály is ezt állítja. Elmondja még, hogy az őrmester régi haragosa, mert a községi jegyzővel folytatott perben tanúként szerepelt, a jegyző javára vallott. Jakab György csendőr részt vett a nyomozásban. Lényegében ugyanazt vallja, a mit az őrmester. (A koronatanú fia.) Tizenöt esztendős gyerek került most sorra, mint tanú. Fazeka Tógyer- nek, a korona tanúnak kis fia, aki a gyilkosság éjszakáján az édes apjával együtt őrizte a gulyát. Okos, értelmes gyerek, de vallomásán nagyon is meg­látszik, hogy az utolsó betűig be van tanítva. A kérdésekre minden gondol­kozás nélkül, bátran felel. Elnök: Olt volt a gyilkosság színhelyén ? Tanú: Ott voltam. — Ki aludt el először? — Én meg az apám. — A meggyilkolt mit csinált? — Semmit. — Mire ébredt maga fel? — Arra lármára ébredtem fel, hogy az apám kiabált, hogy megölték Bura Györgyöt. — Mikor felébredt, mit látott? — Két embert láttam a hulla mellett. — Megmondta az apja, hogy kik voltak az emberek ? — Rögtön megmondta, hogy Bura György és Dobje Alexa volt. — Közel állott az áldozathoz ? — Nem. Csak az apám ment hozzá. Megfogta a vállait, aztán vizzel megmosta a fejét. — Kérdezett tőle valamit? — Igen, azt kérdezte, hogy kik verték meg. — Megtiltotta az apja, hogy ne mondja el senkinek, hogy kik voltak a gyilkosok ? — Igen, megtiltotta, mert félt tőlük, hogy bennünket is megölnek. — Haragba volt az apja Dobjával és Bura Mihálylyal ? — Nem volt haragba. — Az apját hány napig tartották fogva csendőrök? — Vagy három napig. — Azt tudja, hogy a vádlottakat mikor fogták el a csendőrök ? — Tudom. Az apámat azután bocsátották el, mikor Dobjét és Bura Mihályt elfogták. — Látta a vádlottakat ? — Nem láttam, mert háttal állot­tak hozzám. Több kérdés után a tanút vallo­mására a törvényszék megeskette. (A többi tanuk.) I t , ? * 1-AíísV!' N , ’. Még egy lényeges tanú követke­zett ezután. Izsák Mózes tanú elmondta, hogy a gyilkosság éjszakáján a Bene Mihály karamjába ment, mert attól tejet vásárolt. Mikor közel járt akarám- hoz, a szomszéd karámból kiáltásokat hallott. Valaki azt kiáltotta: Bene Mi­hály, Bene Mihály! A kiáltásokra nem mert odamenni, de a Bene karámjában levő két bojtárnak elmondta, hogy mit hallott, mire azok azt mondták, hogy ne menjen oda, feküdjék le, mert még öt is megverik. Hogy kik lehetnek a gyilkosok, arra semmi felvilágosítást nem adhat. Az eset után egy héttel találkozott Fazeka Tógyerrel a csend­őröknél, a hol beszélt vele pár szót. A többek közt azt is kérdezte tőle, miért nem valja be, kik a gyilkosok, hisz, neki okvetlen tudnia kell. Köz­vetlen mellettük állott, hát csak felis­merhette őket. Fazeka akkor is azt állította, hogy nem ismeri a gyilko­sokat. Egy héttel később, mikor a vádlottak már le voltak tartóztatva, az utczán találkozott ismét Fazekával. Az utczán Fazeka szólitotta meg őt és a gyilkosokra nézve úgy nyilatkozott, hogy ö gyanakszik ugyan Dobja és Bura Mihályra, de egész biztosan mégsem meri állítani, hogy ők a Bura György gyilkosai. De ha ő — a tanú — azt vallaná, hogy ők a gyilkosok, ő is úgy vallana. A szembesítésnél Fazeka nem tagadja, hogy mondta azt a tanúnak, de csak azért, mert meg akarta tudni, hogy Izsák Mózes csakugyan nem tudja-e kik a gyilkosok. Vagy tizenöt tanút hallgatott ezu­tán ki a törvényszék, köztük a vádlot­tak családtagjait, akik egyértelmüleg azt vallották, hogy a gyilkosság éjsza­káján a vádlottak otthon voltak. A többi tanú vallomása lényegtelen és nem alkalmas arra, hogy a titokzatos bűnügyben világosságot derítsen. Szabó József elnök este hét óra­kor a tárgyalást felfüggesztette és foly­tatását ma reggel kilencz órára tűzte ki. SZINUSZ. — (A dada.) Bródy Sándor, a magyar irók gárdájának e kiváló alakja, ismeri az életet. Belemarkol mind a két kezével és a mit a néző elé tár, az nem a fantázia alkotása, hanem maga a megdöbbentő valóság. A való ság pedig ritkán szép. De Bródy Sán­dor nem a szépet, hanem az igazat akarja bemutatni. A mit a Dadában megismertet velünk, az maga az igazi, eleven élet. Markáns, tömör vonások­kal festi a nyomort, az erkölcstelensé­get, a mit a szegény dada megható tragédiájában gyászkeretes képben be­mutat, az maga az életforgatagának mindennapi megszokott hullámverése. — A fiatal parasztleány elbu­kik és elpusztul az immoralitás pálinka­gőzös levegőjében. Barótlii Irma az életnek ezt a rokonszenves paraszt­lányát olyan hűséggel mutatta be, mely fényes bizonyítéka kiváló alakitó ké­pességének. Egyszerűség, minden affek- táczió nélküli természetesség jellemzi játékát. Mesterkéletlen, épen ezért igaz. Tegnapi sikere valóban kiváló. A zajos tapsokra, a hatalmas virágcsokorra és a babérkoszorúra méltóan rászolgált. Tegnapi sikerét növeli a „Bál után“ czimü magánjelenet előadása, melyet bájjal és lebilincselő kedvességgel adott elő. A vendég mellett Szentes János, Baróthi Rezső jutalmazott, a ki szép babérkoszorút kapott, Egry Kálmán, Ferenczy József és Étsy Emilia ér­demelnek felemlitést. A színház zsú­folva volt. — 3 ÚJDONSÁGOK. * A konverzió a rendkívüli közgyű­lésben. A városnak a „Magyar Leszá­mítoló Jelzálog“ banknál levő 1.765.664 koronát kitevő régi kölcsönének kon­vertálása tárgyában tegnap délután Pap Géza polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlés volt. A konverzió tárgyát képező anyagot Ferencz Ágos­ton tanácsjegyző ismertette kimerítően. E tárgyban a gazdasági szakbizottság a tanács javaslatát tudvalevőleg elfo­gadta és előre látható volt, hogy azt a rendkívüli közgyűlés is elfogadja. Csu­pán Teitelbaum Herman szólott a tárgyhoz, nagy szaktudással. Fejtegeté­sét a közgyűlés érdeklődéssel hallgatta. A stornodijak törlésére, a kölcsönök­nek egységes, kommunális kölcsönre való átváltoztatására és egyéb, komoly megszivlelést igénylő felszólalásaira vo­natkozólag az elnöklő polgármester minden tekintetben megnyugtató felvi­lágosítást adott és biztosította a köz­gyűlést, hogy mindent megtesz a város érdekében, a mi emberileg megtehető. Különben már most megemlíti, hogy a város birtokában levő kedvező ajánlat mellett sikerülni fog neki a banknál még külön kedvezményeket is kiesz­közölni. Ezen felvilágosítás után a rendkívüli közgyűlés egyhangúlag hoz­zájárult a tanács javaslatához és meg­bízta a polgármestert, hogy a további lépések megtétele iránt haladéktalanul intézkedjék. * Eredménytelen árverés. A vá­ros uj papmezei tagjának haszonbérbe adására hirdetett árverést tegnap kel­lett volna megtartani, de az árvere- lők hiányában nem volt megtartható. Csupán egyetlen árverelő jelentkezett, Spiegel Feregcz, szatmári lakos, föld- birtokos, a ki azonban olyan ajánla­tot tett, mely az árverés alapját ké­pező feltételeknek nem felelt meg és igy azt figyelembe nem vehették. A város most az árverés eredményte­lenségére tekintettel, vagy uj árve­rést fog hirdetni, pedig más módon fog gondoskodni a papmezei birtok­test hasznositásáról. Pethö György gazdasági tanácsos e tárgyban jelen­tést tesz a tanácsnak, mely legköze­lebbi ülésében a továbbiakra nézve határozni fog. * Fertőzött kllt. Jéger Kálmán dr. városi főorvos azt a meglepő je­lentést tette a tanácsnak, hogy a Zrínyi-utcza 28 szám alat levő közkút vizét megvizsgálta és azt fertőzöttnek találta. Természetesen a hatóság azon­nal intézkedett, hogy a kút a haszná­latból rögtön kivonassák, nehogy a fer­tőzött viz használata a környékbeli la­kókat esetleg veszedelembe sodorja. Az inficziálás oka még kiderítve nincs, de szigorú vizsgálatot indítanak arra nézve, hogy a kút vizének megfertő­zése hogyan történhetett. A viz hygie- nikus szempontból a legfontosabb élet- szükséglete az embernek és igy nem is tudjuk elég nyomatékosan ajánlani, hogy minő lelkiismeretes körültekintés­sel és szigorú rendszabállyal kell el­járni, hogy a közönség mindenkor ki­fogástalanul jó vizhez jusson. * A Komka-telek díszcserjéi. A Komka-féle telken épülő állami iskola szükségessé tette a planirozását. A te­lek elörészén díszcserjék voltak, me­lyeket a tulajdonosnak e hó 18-ig el kellett volna onnan vitetni. Minthogy azonban ezt nem tette, a város a munkálatokat akadályozó cserjéket ki­szedette és egyelőre a Kossuth-kert- ben helyeztette el, az iskola felépítése alkalmával azonban az utcza felől szabadon maradó tér díszítésére fel fogják használni. * Eljegyzés. Beer Miklós hely­beli kereskedő eljegyezte Auerbach. Gizella kisasszonyt, Auerbach József nagykereskedő leányát Vasváron.

Next

/
Thumbnails
Contents