Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-08 / 6. szám
2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP. 1303. jannár 8. 6 szám. Kereskedelmi mérleg. A kormány mostoha gyermeke. Szatmár, jan. 7. Ha hitelt lehet adni azoknak a statisztikai adatoknak, melyek a múlt évi kereskedelmi forgalomra vonatkozólag a lapokban megjelentek, akkor felületesen vizsgálva a dolgot, a gazdasági foglalkozásnak ezen ága nem maradt vissza az előző év mögött, sőt inkább valami haladást mutat. A baj csak az, hogy ezen statisztikai adatok nem megbizhatók és a kérdés elbírálására biztos támpontot nem nyújtanak, mert sem a pénzintézetek mérlegeiből, sem a közlekedési eszközök nagyobb mérvű igénybevételéből nem lehet a kereskedelmi forgalomra biztos következtetést vonni. A kereskedelem czélja az anyagi haszon. — Hogy tehát a kereskedelem állapotát meghatározhassuk, azt kellene tudni tulajdonképpen, hogy mindazok, kik a múlt évben áruknak forgalomba- hozatalával iparszerüen foglalkoztak, — mennyi haszonra tettek szert. Ezt megtudni azonban teljesen képtelenség. A nyilvánosszámadásra kötelezett vállalatok mérlegei azonban csak épen ezen vállalatok hasznait mutatják ki és ebből a többi kereskedők hasznait nemcsak kiszámítani nem lehet, de még csak arra sem alkalmasak, hogy csak a legtávolabbról is következtetés lenne vonható. Arról, hogy valamely törvényhozói vagy kormányintézkedés történt volna a kereskedelem érdekében a múlt év ben, sz'ó sem lehet. De ilyennel, sajnos, még jó sokáig nem fogunk találkozni. Ha hoznak is valamely kereskedelmi törvényt, ez egyik vagy másik kisebb baj kellemetlenség orvoslására alkalmas lehet ugyan, de olyat, mely alkalmas volna előbbre is vinni kereskedelmünket, a közös vámterület mellett, soha sem lehet remélnünk. S lehetetlen aggodalmunkat elfojtanunk, ha látjuk, hogy mi történik ebben az irányban külföldön. Nem is beszélünk a német császár közismert ténveiröl, melyek nemcsak anyagi hasznot hoznak nemzetének, de az erkölcsi színvonalat is rendkívül emelik. Más esetek is nyilvánosságra jutnak. így a drezdai szökés alkalmából közli egy német lap a szász királyi ház családi törvényét, melynek 17-ik §-a szerint: „a királyi ház tagjai jövedelmeiket a királyságon kívül csak az uralkodó előzetes beleegyezésével költhetik el, ha pedig a királyi ház valamelyik tagja ezzel ellenkezőleg cseA közép-korbau, midőn a háború legfőbb tényezője az erő, kard, lándzsa stb. volt, a párbaj nevű intézmény egy szempontból még üdvös is lehetett: az erő, bátorság és ügyesség fejlesztése szempontjából, bár erkölcsileg akkor is romboló hatása volt: hisz figyelmen kívül hagyta a tiz parancsolat 5-ik szakaszát, mely azt mondja: ne ölj. Ölt akkor is, mint ma, csak azért, hogy egyes hölgyek szemében annál érdekesebb legyen, mert az akkori várkastélyok kisasszonyai ép oly hiú büszkeséggel tekintettek kardvágásoktól barázdált arcú imádóikra, mint a közelmúlt hölgyei. De a mai kor leánya okosabb : a férfiúban nem a párbaj hőst, hanem a kincskeresőt tekinti, ki mérhetetlen pazarlásaihoz pénzt és pénzt szerezzen. Egy Vanderbiltet Asztort többre néz, mint 26 párbaj nyertesét. Tehát ily irányban a párbajnak sem létjoga, sem értéke nincs ! Ami pedig a becsület megvédését illeti, ösmerek embereket, kik a párbajnak hírét is alig hallották s becsületük mégis toronymagasságban felette áll alegfőbb párbajozóénak. Nem a párbaj az, mi becsületet ád, hanem a tisztességes munka a józan élet, az embertársaink megbecsülése, törvényeink tisztelete, a haza iránti tiszta szeretet és a minden téren való önfeláldozás,,; önzetlenség. Az élet drága ! Azt csak egyszer lekednék, akkor javadalmazásai megvo- natnak “ Mit jelent ez mást, mint a hazai ipar és kereskedelem támogatását ? Számíthatunk e mi valaha ilyen támogatásra? Még csak álmodnunk sem szabad arról, hogy a jelenlegi közjogi szervezet mellett a magyar ipar és kereskedelem érdekében egy ilyen szó elhangozzék, pedig ezek hathatós szavak, ezek felvirágoztathatnák gazdaságunkat. Ha már most azt nézzük, milyen támogatásban részesült a magyar kereskedelem a nemzet részéről, akkor végtelenül szomorú eredményre jutunk. Fokozódó dühhel szidta a nemzetnek egy számra, vagyonra és intelligenezi- ájára tekintélyes része. Ez a sok szidás anyagilag talán nem nagyon sok kárt okozott, de az erkölcsi kár megmérhetetlen. S ép ez az, amit józan észszel megérteni nem lehet. Mig a kereskedelem ellenségei nem voltak szervezve, mindig az volt a bajuk, hogy egy felekezet dominálja az üzletet ; ha ezen segíteni akarnak, akkor a dolog természete azt hozná magával, hogy másokat buzdítsanak arra, miszerint ezen pályára lépjenek. Ámde azokat a másokat nemcsak nem buzdítják, hanem határozottan elrettentik tőle akkor, midőn ezen gazdasági foglalkozást minden képzelhető módon kicsinyítik, lealacso- nyitják. így sem a nemzet általános óhaja, sem az ö speczialis óhajuk soha sem fog teljesedni a kereskedelem terén s a helyett, hogy magyar kereskedelmet teremtenének, azt fogják elérni, hogy nem lesz semmiféle kereskedelem, hacsak az általuk létesített pár falusi szatócs-szövetkezetet nem fogják kereskedelemnek nevezni. Most, midőn az egyedül üdvös alkotó mód, az önálló vámterület legalább egy évtizedre ismét el lesz temetve, fokozott gondossággal kellene ápolni és dédelgetni azt a kis ipart és kereskedelmet, amit közös vámterület mellett még fentartani lehet. Kereskedőink pedig túlságosan ne érzékenykedjenek. Keserves dolog lehet ugyan olvasni és érezni agrárius részről a folytonos kicsinylő nyilatkozatokat, de bízzanak abban, hogy előbb vagy utóbb a nemzet józanabb részének rokonszenve feléjük fog fordulni és akkor a magyar kereskedelem erkölcsi mérlege aktiv lesz. SZÍNHÁZ. Keli műsor. Csütörtök : Szegény Jonathán. Péntek- Ripp van Winkle. kapjuk és azt meg kell becsülnünk, mert nincs az a kincse a földtekének, melyen újra vásárolhatnék azt! És sokszor oly élet pusztul el, mely övéinek és a közügynek örökre pótolhatatlan marad. Éppen azért urak: le a párbajjal. Szűnjön meg végre az a balga felfogás, mintha csak párbaj-hősnek lenne kifogástalan becsülete. A Krivány-, Kecskeméthy- és Böhm-féle emberek ezer párbajjal sem moshatják le magukról azt a szennyet, mit becstelen életük rá rakott. Majerovits Ella. Az a férfiú, aki párbajozik és ezzel akar magának a társadalomban tekintélyt és becsületet szerezni, az becsülésemet elvesztette; mert nem a fizikai erő teszi az embert műveltté s szerez becsületet embertársai előtt. Heymann Gizella. A férfiak sok rossz szokásai között a legcsunyább az, hogy párbajoznak. A külső eszközökkel akarnák tekintélyt szerezni maguknak, bár éppen ez által lesznek előttünk gyűlöletesek. .....: ... Paczolay Jolán. — (A szinügyi bizottság ülése.) A szinügyi bizottság tegnap délután tartott ülésén érdekes ügyekkel foglalkozott. Mindenekelőtt szóba került Juhász Ilona énekesnőnek lapunk segédszerkesztője ellen nyilvános helyen intézett szóbeli támadása. A szinügyi bizottság, tekintettel azon körülményre, hogy a magáról megfeledkezett színésznő eljárása nem volt egyéb a sajtó terrorizmusánál tárgyalás alá vette az odiozus ügyet. Krémw Sándor az ügy tárgyalásánál bemutatta a társulat valamennyi tagja közt körözött és aláirt levelet, a melyben az igazgató megtiltja a tagoknak, hogy a jövőben hasonló cselekedetre ragadtassák magukat, egyben pedig rosszalását fe jezle ki a megtörtént sajnálatos eset fölött. A szinügyi bizottság az igazgató bejelentését helyeslőleg tudomásul vette és ezzel a botrányos ügyet a magunk részérül is befejezettnek tekinthetjük. A szinügyi bizottság azután erős bírálat tárgyává tette Kréméi■ Sándor igazgatói működését, a szervezés hiányosságát és az előadások menetét. Úgyszintén kifogásolták a repertoárt is. Az egyes bizottsági tagok felszólalásaival jelenleg részletesen nem foglalkozunk, de még lesz alkalmunk az elhangzott bírálatokra részletesebben visszatérni. — (A páholy.) Bemutató előadás volt tegnap a színházban. A vígszínház nagy sikert aratott müsordarabja, „A páholy“ szellemes és ötletes fordulataival a közönséget állandó derültségben tartotta. Végre egy darab, melynek meg volt a kellő sikere. A darab jó előadásban került színre, úgy látszik, hogy a társulat kezdi megszívlelni kritikánkat. ÚJDONSÁGOK. Avillamviiágitási bizottság ülése. A villamvilágitási bizottság tegnap délután 3 órakor Pap Géza polgármester elnöklésévcl a városháza kistanácstermében ülést tartott. Jelen voltak : Pap Géza, elnök, Markő Kálmán, előadó, Ferencz Ágoston, jegyző, Pethő György, gazdasági tanácsos, Vajay Károly dr. tiszti főügyész, Körösmezey Antal, főjegyző, Erdélyi István, városi főmérnök, Teitelbaum Herman és Fejes István dr. bizottsági tagok. A napirendre tűzött ügyek közül legérdekesebb volt Markó Kálmán, villanygyári igazgató szerződtetésének kérdése. Markó Kálmán ugyanis csak szerződött alkalmazottja a városnak. A szerződés értelmében a villanygyár érdemes igazgatója csak május 15-ig áll a város szolgálatában, mert aznap jár le a szerződése, melyre nézve eddigelé semmiféle intézkedés nem történt. A bizottság, — tekintettel Markó Kálmán ügybuzgalmára, tevékenységére és a város érdekében általános megelégedésre kifejtett lelkiismeretes munkásságára és agilitására — egyhangúlag elhatározta, hogy a közgyűlésnek Markó Kálmán érdemeinek elismeréséül állásában való véglegesítését indítványozza. A tárgysorozat többi részével gyorsan végzett a bizottság. Csaknem | mindenben elfogadták Markó Kálmán előadónak javaslatát. A máv. helybeli vendéglő helyiségében felszerelt régi rendszerű villanyórát még a múlt esztendő júliusában az áliamvasuti igazgatóság képviselőjével közösen kimérték s akkor bizonyos differencziát tapasztaltak. Az előadónak erre vonatkozó azon javaslatát, hogy ezen differencziát visszamenőleg jul. 1-ig a fogyasztásból leírják, a bizottság elfogadta, A kapitányi hivatal a közbiztonság szempontjából panaszt tett a közvilágítás hiányossága miatt. A bizottság a panaszt méltányosnak találta s úgy határozott, hogy éjfélig az összes lámpák égjenek, éjfél után pedig egész virradatig csakis a fele. A vendéglősök áramdij mérséklés iránti kérelmének teljesítését a bizottság nem javasolja. A Nicholson ezégnek a várossal szemben bizonyos követelései vannak. Erre nézve azt határozták; adassék ki a fenti ezégnek a városi pénztárban elhelyezett óvadéka és bizonyos javítások eszközléséért tisztán méltányossági szempontból 1600 koronát adjanak az egyenellenkedő ezégnek. A város az Egyesült villanyvilági- tási részvénytársasággal is elszámolásban van. Az igazgató által ajánlott módon a város a békés egyezséget megkísérli, ha ez eredményre nem vezetne, az ügyet per útjára terelik. TŐbb apró ügy elintézése után az ülés fél 5 órakór véget ért. * Biki Károlyt igazolták, Az igazoló választmány Korányi János el- elnöklete alatt tegnap délután háromnegyed 3 órakor ülést tartott, melyen Biki Károly esperesnek városi képviselővé történt megválasztását igazolták. - Hugonnai Béla gróf főispán ugyanis közölte az igazoló választmánynyal, hogy Biki Károly a vármegyei bizottsági tagságról lemondott. A törvényes idő alatt felebbezés nem történt, ennélfogva a választás igazolása akadályba nem ütközött. * Elhunyt four. Mint részvéttel értesülünk, a Vécsey báró családnak ismét halottja van. Csak nemrég hunyt el Vécsey József báró, a kinek neve közéletünk terén kifejtett széles körű tevékenysége folytán igen sokáig emlékezetében marad a hálás utókornak és rna már újabb gyász érte a főúri családot. Hosszas betegeskedés után tegnapelőtt délután halt el a nagy kiterjedésű előkelő család egyik tagja, hajnácskeöi és vécsei id. báró Vécsey Miklós, a főrendiház örökös tagja, 68 éves korában. Az elhalt főur a közpályán nem fejtett ki tevékenységet, csendes visszavonultságban élt és minden idejét gazdálkodásnak szentelve, birtokán visszavonultan élt. Meg sem nősült, agglegény maradt s mint ilyen, ott élt a család szeretetében a sárközi birtokon. Váratlan halála megyeszerte őszinte részvétet kelt. A család a szomorú esetről a következő gyászjelentést adta ki: Hajnácskeöi és vécsei báró Vécsey László cs. és kir. kamarás és tartalékos százados a 9-ik huszárezredben, saját és testvérei, — valamint édes anyja özv, hajnácskeöi és vécsei báró Vécsey Józsefné született cser- neki és tarkeői Desewffy Blanka grófnő
