Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-02-18 / 40. szám
2 Szatmár, szerda szatmári hírlap 1903. február 18. 40 szára. ne pedig elvakultan bírálja a javaslatokat. A minisztert beszéde után a jobboldal viharosan megéljenezte, mig a szólbal gúnyosan „Zioch';-olt. Fej érvár y báró még ez után kijelentette, hogyr Horváthot nem akarta kisebbíteni; csak katonai tekintélynek nem. ismeri el. Néhány személyes kérdés elintézése után a viharos ülés véget ért. TÁVIRATOK. Fejérváry báró afférje. Budapest, febr. 17. (Saját tudósitónktól.) Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő Bartha Fe- rencz és Kubik Béla képviselők által ma délután provokáltatta Fe- jérváry báró honvédelmi minisztert a ház mai ülésén történt közbeszólása miatt. A honvédelmi miniszter a maga részéről Hadik- Bavkóozy Endre és Andrássy Gyula grófokat nevezte meg segédeiül. Erzsébet főherezegnő temetése. BéCS, február 17. (Saját tudósítónktól.) Erzsébet főherezegnő holttestét ma délután a király, az összes főherczegek és főherczegnők jelenlétében beszentelték. Az elhunyt főherczegnőt ma éjjel szállítják el Bádenbe. Az angol királyt ismét operálják. London, február 17. (Saját tudósítónktól.) Az orvosok kijelentették, hogy a beteg angol királyt ismét operálni kell. Az ope- rátiót még e héten akarják végrehajtani. A király igen gyönge. élénkséget és tagjainknak több ruganyosságot kölcsönöz a színpadon. — Persze, nem marad el a reakezió. A parfümös légkörben töltött huzamosabb időnek meg van a maga kínos hatása is. Fáradtság, eltompulás és főfájás jár, az élénkség és ruganyosság nyomában. De ezzel nem törődik senki sem. Én például, ha az előadáshoz készülni az öltözőmbe jövök, rögtön egy jó adag szoba illatot locsoltatok szét, a melyet aztán gyönyörűséggel szívok magamba. Ennek hatásakép már az öltözés kezdetén valami kellemes érzés járja át valómat s ez később a legvidámabb jókedvvé válik. Ez az a jókedv, a mely némileg eltávolít minden témát és izgatottságot s a melynek azt az erőt köszönhetem, hogy félelem nélkül léphetek a publikum elé. S akkor aztán ha jó a kedvem és nem bánt a lámpaláz, teljes szívvel és lélekkel játszom, úgy a siker szinte magától jön. Mert a mi szívből jön — az szívhez is szól. Szoyer Ilonka. Schréter Sz. divatáru üzletében a (Bossin-féle gyógyszertár mellett) A fizetésrendezés, Szatmár, február 17. Örvendünk, hogy a fizetésrendezéssel derék állarntisztviselöi karunknak egy régi méltányos óhaja teljesül, s hogy súlyos óletküzdelmekböl ha nem is a kívánatos teljes mértékben, de mégis el esik az anyagi gondok egy bizonyos része. Elégtételt érzünk a fölött, hogy a mozgalomban, a mely a fizetésrendezésre irányult, aktiv részt vettünk, annak nyugodt mederbe való terelésében közreműködtünk s hogy a mozgalom sikere igazat szolgálgatott nékünk, a mikor kilátásba helyeztük ez aktuális kérdés megoldását. A benyújtott törvényjavaslat azok után, a mik időként a tervezett fizetésrendezés mikéntjéről és mérvéről nyilvánosságra kerültek, nem hoz meglepő, uj dolgokat. Azt a czélt akarja elérni, a melyet az 1893-ban történt fizetésrendezésnél nem lehetett egészben megvalósítani t. i. az illetmények megjavítását. Akkor főleg az volt a a legsürgősebb feladat, hogy az a rendszertelenség, a melynek következtében egy és ugyanazzal az állással ágazatonként különféle fizetés volt egybekötve, megszűnjék. Ezt a czélt sikerült is elérni s ezzel . megadatott az alap arra, hogy az illetmények javítása, ha és a mennyire a viszonyok engedik, folytattassék. 1903-ban a fize- tésjavitás dolgában csak a legégetőbb sérelmeket igyekeztek orvosolni, a feladat gyökeres megoldását a jobb jövőnek tartván fenn. Az azóta letelt tiz esztendő alatt az okok, a melyek a flzetésjavitást sürgették, még nyomosabbakká lettek. A megélhetési viszonyok magukban véve is súlyosbodtak, de fekozta a terheket az is, hogy a világszerte urál- kodó gazdasági irányzat végső .sorban a fogyasztást drágitja s igy a fix fizetésű osztályok megélhetésére hat ki. E két szempont döntő súlya alatt maga a kormány elismeri az ilietményjavitás szükségét s ezért terjesztette be az erre vonatkozó javaslatot. Azonban a kormány nem tarthatja kizárólag a humanitárius tekin tetekel szem előtt; figyelemmel kell lennie az e kérdés körül csoportosuló összes állam- és társadalompolitikai szempontokra. Az állam saját érdekében nem nézheti közönyösen azt, hogy alkalmazottait a napi kenyér gondjai feladataik megoldásában megzavarják, hogy a rajok bízott ideális és anyagi érdekek gondozását a megélhetéssel való küz- ködés silánynyá teszi, és hogy végül az állam alkalmazottainak munkaerejét teljes mérvben nem veheti igénybe azért: mert az ö ellenszolgáltatása sok esetben nem olyan, mint aminő ellen- szolgáttatás alapján azt követelhetné, hogy az ö alkalmazottja, ha hozzá szegődik, alkalmaztatását valósággal életpályájának tekintse, a melynek minden erejét szentelni tartozik. Hozzájárul a mi viszonyaink között ehhez az is, hogy nálunk sok helyütt a tisztviselő az állameszme egyedüli kifejezője, akit, mint ilyet, abba a helyzetbe is kell hoznunk, hogy a megélhetés nyomasztó gondjaitól menten, vagyonikig lehetőleg függetlenül éljen hivatásának és méltó mód képviselhesse azt, kitől megbízatását, hivatalát kapta. De, ha ezek a szempontok kivétel nélkül a tisztviselők és általa ban az állami alkalmazottak illetmé nyeinek javítása mellett szólnak, nem téveszthetjük el azokat az okokat sem, a melyek e szempontok korlát nélkül való alkalmazása ellen joggal felhozhatók. így nemcsak hogy nem lenne indokolt, de egyenosen káros lenne az illetményeket oly mérvben fokozni, hogy ez által az állam más, szintén elsőrangú fontosságú szükségleteit vagy kielógi tétlenül hagyni, vagy ezek czéljaira a közszolgáltatásokat fokozni kellene, vagy, hogy ez által az államháztartás rendje zavarokba kerülne. Nem hagyható továbbá figyelmen kívül, hogy az állam az ő alkalmazottjait nemcsak tényleges szolgálatuk tartama alatt fizeti, ha nem szolgálatképtelenségök, vagy öregségük esetére is ellátja őket és hát- rahagyottaikról is gondoskodik és hogy a fizetés javítása a mi rendszerünk szerint megjavítja a nyugdijat, a temetkezési járulékot és az árvák ellátását is. Végül a kormány gondozásába utalt érdekek nem egyenlő mértékkel való méltánylását jelentené és az állam elhagyná a való életviszonyok talaját, ha az állami alkalmazottak illetményeinek megszabásánál nem venné figyelembe azt, hogy hasonló előképzettségű és hasonló szolgáltatást teljesítő magánalkalmazottak átlag minő keresetre tesznek szert. Az előadott szempontok alapján fogott a kormány az illetményja- vitás kérdésének megoldásához. Azt hisszük, hogy a törvényjavaslat minden irányban eleget tesz a jogos és méltányos kivánalmaknak. Figyelembe veszi a tisztviselő igényeit, de nem terheli meg az államköltségvetést annyira, hogy az adózó polgárokra újabb teher hárulna. Körülbelül 18 millió koronát tesz ki az az összeg, a melylyel az egész fize- tésrendezés évi költségvetésünket újabban terheli. Elég tekintélyes summa és ha meggondoljuk, hogy ezt a fedezetet a normális háztartáson belül sikerül fedezni, csak elismeréssel kell szólnunk Lukács László pénzügyminiszter kiváló pénzügyi kapa- czitásáról, a ki meg tudta találni a kiegyenlítést az újabb teher és a régi költségvetési keret között. A törvényjavaslat maga s annak alapos indokolása bő és minden irányban teljes felvilágosítást nyújt a fizetésrendezés tárgyában. Szivünkből kívánjuk, hogy a tisztviselői kar, a melynek érdekét a kormány és a törvényhozás a szivén hordja, s mely ezt a figyelmet, érdeklődést és méltánylást teljesen meg is érdemli, találja meg gondjainak enyhülését s nyerjen újabb impulzust arra, hogy azokat a kiváló feladatokat, a melyek ellátására hivatva van, az eddigi kötelességtudással, buzgalommal és hazafias lelkesedéssel teljesítse továbbra is. Az ő buzgó munkájuk révén fejlődhetik csak kultúránk, prosperálhat gazdasági életünk, s igy maguk készíthetik elő legsikeresebben azt a jobb jövőt, amikor az állam még bőségesebben jutalmazhatja híven végzett szolgálataikat. SZÍNHÁZ.-- (A boszorkányvár.) Ferenczy József tegnapi jutalomjátékán a közönség kifejezést adott annak a szeretetnek, melyet a jutalmazott rövid ittléte alatt magának megszerzett. A beszór- kányvár tegnapi előadásának összes külső sikere a közönségnek ebben a rendkívüli rokonszenvében csúcsosodik ki. A jutalmazottat zajos tapsokkal, babérkoszorúval fogadták és nem hiányzott a színész szemeknek annyira kedves öt pecsétes levél sem. Maga az előadás a gyengébbek közül való, a mit a rendezés rovására Írunk. Negyedórás felvonás közök napirenden vannak és ez az oka,hogy az előadás csak féltizenegykor ért véget. A szereplők legtöbbje bizonytalanul mozgott, a végszókat nem tudták, a mi kellemetlen szüneteket eredményezett és lehetetlenné tette a folyékony előadást. A szereplők közül elsőnek említendő Ferenczy József, aki ezúttal is bebizonyította, hogy oszlopa színtársulatunknak. Lónyai Piroska, Tordai Adél, Szentes és Boda igyekezettel játszottak. ÚJDONSÁGOK. Az aradi önkéntesek és a sajtó. Kinos feltűnést és megbotránkozást keltő esemény hírét táviratozza aradi tudósítónk. Az aradi 33-ik gyalogezred önkéntesei elhatározták, hogy február 23-án tánczvigalmat rendeznek. A tánczvigalomra kibocsátották a meghívókat — németül, a magyar nyelv teljes mellőzésével. Az önkéntesek ténykedése felháborodást keltett Aradon és a közhangulatnak adott kifejezést az Arad és Vidéke, amikor egy közleményben elítélő hangon nyilatkozott az önkéntesek eljárásáról. Ma délelőtt két önkéntes kereste fel Schröder Bélát, az Arad és Vidéke szerkesztőjét. Az önkéntesek nevében jöttek elégtételt kérni a közleményben foglalt sértésért. Egyúttal kijelentették, hogy az önkéntesek megbízásából Deutsch Ernő önkéntes fog vele megvívni. Schröder megnevezte a megbízottait Vincze Miklós ügyvéd, Illés Zsigmond hírlapíró személyében. A megbízottak a tárgyalás folyamán kijelentették a két önkéntesnek, hogy velük, minthogy ők is érdekeltek, mert az állítólag sértettek közül valók, nem tárgyalnak. A két önkéntes erre szintén két- két önkéntes által provokáltatta Vincze Miklós drt., mind pedig Illés Zsigmon- dot s igy valószínű, hogy nemcsak egy párbaj, de három is keletkezik az önkéntes-bál miatt. Az aradi 33-ik gyalogezred önkénteseinek szellemére a meghívón kívül jellemző az is, hogy az összes önkéntesek, akik az afférban eljártak, német névjegyet használnak. Aradon, mint említettük, a magyarság körében nagy megbotránkozást okozott az eset, melyhez még a ma történtek hire hozzájárul. A közönség elhatározta, hogy bojkotálja az önkéntesek bálját, amely emiatt valószínűleg el is marad. Hir szerint holnap a képviselő- ház ülésén interpelláczió alakjában szintén szóba kerül az aradi önkéntesek viselkedése, amelyet elitéi az aradi magyar érzelmű románság is. * Értekezlet a konverzió ügyében. Lapunk tegnapi számában megírtuk, hogy Pap Géza, polgármester a konverzió ügyében értekezletre hívta össze városunk elsőrangú pénzintézeteinek főbb tisztviselőit. Az értekezlet férfi és női fehérnemüek, férfi, női és gyermekharisnyák, kartonok, vásznak alkalmi vétel folytán, úgyszintén téli alsó ruhák----------— az előrehaladott idény miatt jó val a bevásárlási áron alul szerezhetők be.
