Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-06 / 5. szám
2 Szatmár, kedd 1903. jannár 6. 8 Z A T MAR mészetesnek keli találnunk a publikum segítő munkáját, melylyel az újságnak hasznos szolgálatokat tesz. Mindezt azért mondottuk el, hogy a következőkben megértessük a mulatságok rendezőivel azt a feladatot, mely reájuk a sajtóval szemben hárul. Jön a farsang. Egyre-másra rendezik a mu atságobat. Bálák, estélyek, hangversenyek tarkítják január és február havát. Az újságíróknak ilyenkor is épp úgy meg van a maga dolga, mint egyébkor Sőt télévadján hatványozott dolga van a sajtónak. A politika erősebben hullámzik, a társadalmi élet pezsgőbb, a művészet és irodalom ilyenkor lepi meg szellemi eseményekkel a közönséget, a törvénykezési élet is sok bűnügyet vet felszínre. Az újságírónak legkisebb gondja tehát, hogy a báli névsorok ki ne maradjanak a lapból. Anélkül, hogy a mulatságok társadalmi értékéből bármit is levonni akarnánk, mondhatjuk, hogy a sajtó embereit éppen nem érdekelheti, hogy X. ur vagy Y. asszony jelen volt-e valami estélyen vagy távollétével keltett méltó megdöbbenést. És mégis nekünk, a szerkesztőségnek kell aztán az aprehensiókat elviselni, ránk nehezedik a „rosszul ér- tesíiltséga ódiuma, s mindez azért, mert egyéb éjszakai lázas munkák közepette a „kiküldött tudósitó* a sietségben kifelejtett a névsorból egy nevet, melynek, mint a többinek közlésével elvégre is a bálrendezőségnek akarunk szolgálni, mert annak érdeke, hogy minden név, mely a bál sikerének fényét emeli, mely szaporítja az estély látogatónak számát egy-egy része a rendezőség elért sikerének. S a szolgálatokért a szerkesztőség kiküldöttjei annyi előzékenységgel sem találkoznak, hogy a rendezőségek kellőleg gondoskodnának arról, hogy a jelenlevő hölgyek közül a városban idegenek vagy kevésbbé ismertek ne maradjanak ki a névsorból, mi ha megtörténik vidéken, ugyanannyi aprehen- siót szül, mint akár a bálanya nevének kimaradása. Mikor a budapesti telefon csilingel s föntről fontos értesülések jönnek, mikor a távirat várja a földolgozást, szóval az újság lázas éjszakai munkája folyik, — minden lelkiismeretesség mellett sem ellenőrizheti a hírlapíró, hogy a báli névsor teljes-e. Röviden azt akarjuk mondani, hogy a rendezőségek — ha súlyt fektetnek a nyilvánosságra — pontosan állítsák össze a névsorokat s küldjék be a szerkesztőségeknek a mulatságokra vonatkozó közléseket. Elhihetik a rendező urak, hogy ezzel nem ők tesznek a sajtónak szívességet. A sajtó szívessége az, hogy a névsorokat közli. Hiszen hely mindig nézte az időközben a hajó orvosa által ápolás alá vett anyát és az eltűnt kutyát, mig a barna férfi, az eb tulajdonosa, hideg vérrel tekintett a viz tükrére, várta, hogy hol fog feltűnni a hü ebe. Nem kellett sokáig vái’akoznia, a közönség izgatottságának pár perez alatt vége lett. A derék eb szélsebességgel úszott a folyam másik partja felé terhével s midőn hajónk megérkezett a kikötőhöz, abban a perezben lépett szárazra a kutya is, letéve terhét gazdája lábaihoz. — Asszonyom, — szólt a barna férfi az orvosi segély által már magához tért anyához, — im, itt van gyermeke. Az anya örömrivalgás közt ragadta karjai közé az élet-halál közt volt csecsemőt, az orvos azonnal megvizsgálta s megnyugtatta az anyát, hogy a gyermek él 3 gondos kezelés kevés van a lapnál, fontos közlendők mindig akadnak s a névsort nem tekinthetjük laptölteléknek. Egyáltalában a modern újság tölteléket nem ismer. Ez a technikai műszó inkább nyomdai, mint Szerkesztőségi jelentőségű. A farsangi mulatságokról nagyon szívesen írunk, de nem vagyunk követelőzők, ha cserébe gyors és pontos értesítést kérünk. S hogy ne terheljenek bennünket a rendező urak azzal a váddal, hogy csak tanácsot adunk, szerény utbaiga- zatásként közöljük, hogy más városokban a rendező bizottság két tagja mindjárt a belépőnél irja össze a névsort, melyet aztán — persze lapzárta előtt — elküldenek a szerkesztőségekbe. SZÍNHÁZ. Keli műsor. Kiää: Parasztbecsület, Huszárszerelem. Szerda : Páholy. Csütörtök: Szegény Jonalhán. Pántéi? •' Ripp van Vinkle. — (Betyár kendője) Abonyi Lajos régi kitűnő népszínműve még most sem vesztett vonzó hatásából, mert a színház tegnap is csaknem egészen megtelt. Olcsó előadás volt s igy inkább a diákság és a polgári osztály volt erősen képviselve a színházban. A zóna közönség tegnap is nagyon hálás volt, mert majd minden szereplőnek kijutott a tapsból, akár érdemelte, akár nem. Első helyen Egri-ről (Bandi) kell megemlékeznünk, aki drámai játékával és kifejező mimikájával újabb jelét adta kiforrott művészetének. Ferenczi érzéssel elöadottt dalaival viharos tetszést keltett. Tordai Adélban teljes mértékkel méltányoltuk az igyekezetét: de gyenge fizikuma a tüzes Buzi Zsófi szilajságával nem tudott megbirkózni. Egyes énekszámai megemlítést érdemelnek. Ligeti a Buzi szerepében végre megfelelő alakítást produkálhatott ; a felvonást — pompásan átaludta. Bőven kijutott a tapsból Holéczinak, Bera Rózsának, Báródnak és B, Polgár Páninak. — (Botrány a kritika miatt) Vasárnap déli tizenkét órakor a Pannónia éttermében kinos botrányt okozott a színtársulat több tagja. Juhász Ilona, a társulat koloralur énekesnője támadt Farkas Mihály lapunk segédszerkesztőjére, a szintársulat elsőrendű tagjához egyáltalán nem illő szavakkal. Ebben az ügyben Keresztszeghy Lajos dr. és Felémen Samu dr. szinmellett legkisebb baja sem lesz s alig negyedóva múlva az orvos által adott gyógyszer után a piezike nefelejts szemeivel vidáman tekintett az anyára. —- Uram — szól a nő— szüleim dúsgazdagok, kérjen bármennyit e kutyáért, mely gyermekemet menté meg s én megfizettem, hogy jövőben is őr legyen Elzám mellett. —- Örülök asszonyom, felelt a férfi, hogy hü ebem oly kedves szolgálatot tett önnek, de oly vagyont nem ismerek, melyért „KáróMól megválnék. Az anya lehajlott, térdre bocsátkozott, gyermekét letette a földre, mindkét karjával átölelte az állat nyakát s forró csókot nyomott annak fejére, hálájául, hogy gyermekét megmenté. Mindannyian mélyen meghatva e jelenettől, hagytuk el a kikötőt, hol a fiatal asszony reá várakozó szüleinek bemutatta az élet-halál közt lebegett kis unokájukat, a piczi Elzát! ügyi-bizottsági tagok sürgősen összehívni kérték a szinügyi-bizottságot, a mely — mint értesülünk — holnap, szerdán délután foglalkozni fog az épületes ügvgyel. Tekintettel arra, hogy mi a rendkívül szokatlan ügyben közvetlen érdekelve vagyunk, nem tartjuk helyénvalónak, hogy a bizottság hatá rozatának meghozatala előtt az ügygyei érdemlegesen foglalkozzunk. ÚJDONSÁGOK. Olvasóinkhoz. Szatmár, január 5. Január elsejével a „Szatmári Hírlap“ a második évfolyamába lépett. Nem hivatkozhatunk még nagy múltra, de annyit kimerünk mondani, hogy a mit beköszöntőnkben Ígértünk : hogy a színtiszta igazságot keressük, úgy a politika, mint a közélet vonalán, annak megfeleltünk. Olvasóink meggyőződhettek arról, hogy a „Szatmári Hírlap mely tisztán a közérdek szolgálatában áll, zászlaján a haladás jelszavával, a testvériség, a felekezeti és társadalmi béke szellemétől áthatva tör előre a nagy ideálok felé és a magyar nemzeti érdekeknek oly istápolója, mely méltán megérdemli e város és e vármegye hazafias közönségének jóindulatú támogatását. A modern zsurnalisztika követelményeinek kétségtelenül nehéz megfelelni, de mi, a legmesszebb menő anyagi áldozatok árán bár, egész lelkesedéssel fáradozunk azon, hogy a nagyközönség részéről egy magas színvonalon álló, jó politikai és társadalmi napilap iránt minden irányban támasztható igényeknek teljesen megfeleljünk. Nem minden büszkeség nélkül hivatkozhatunk arra, hogy a nagy- közönség mindinkább rokonszenvvel és bizalommal tünteti ki lapunkat, s a midőn ezért hálás köszönetün- ket fejezzük ki, egyúttal arra kérjük az olvasót, hogy megtisztelő bizalmát és támogatását tovább is tartsa fenn részünkre. Mert ha ebben a rövid múlt ban helyt tudtunk állani elveink és igazunk mellett és sem barátság■ sem harag, sem fenyegetés nem tántoríthatott el vezéreszméinktől, annál inkább merjük ezt Ígérni a jövőben, mivel a közvélemény szabad szót követel, a melynek mi ki mondói voltunk, vagyunk és leszünk. Előre törünk azért a most reánk köszöntött újévben is. Elvünk, szókimondásunk a régi marad ; küzdelmünk jutalma mindenkor a nagyközönség bizalma, a nagyközönség szeretete. A „Szatmári Hírlapi a januári évnegyedben uj előfizetést nyit, egyszersmind kéri azokat, akiknek előfizetése január elsején lejárt, valamint azokat, akik az előL 11L R U __ 5 szám. fizetési dijjal hátralékban vannak, hogy az előfizetési dijat a kiadóhivatalnak megküldeni szíveskedjenek. A „Szatmári Hírlap“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A szás2 trónörökösné őrültje. A szombat délelőtt Nagyváradról Budapest felé robogó gyorsvonat utasai megrendítő jelenet tanúi voltak a püs- pök-ladányi vasúti állomás perronján egy fiatal talmudista várakozott a pályaudvaron a gyorsvonatra, amelyen a fővárosba akart utazni. Az állomás vendéglőjében megismerkedett özvegy Glücksthal Adolfné debreczeni illetőségű 44 éves asszonynyal, a ki szintén Budapestre készült. Ott állottak együtt a födött csarnok oszlopánál, mikor a vonat begördült. A mint a lokomotív megállott, abban a pillanatban velöí- hasitó sikoltás riasztotta meg az utasokat. A talmudista zokogva roskadt barátnője elé s a haját tépve, kétségbeesetten kiabálta : — Emberek ! Ide emberek! Ne engedjék el tőlem 1 Az utasok odasiettek köréje, az asszony megrémült sikoltozással akart menekülni: — Jaj megöl! Fogják meg! Csakhamar kiderült, hogy a szerencsétlen talmudista elmeháborodott. A kezeit tördelve, siró hangon magyarázta : — Egy hete keresem már kérem. Ez a szász trónörökösné, a mennyasz- szonyom. Most megtaláltam és el akar iutni tőlem. A boldogtalan embert ügygyei bajjal lecse ndesitették. A nála talált iratokból megállapították, hogy Hersch Ábrahám a neve, érsemlyéni születésű 24 éves talmudista. Idegbaja miatt hosszabb időt töltött már szanatóriumban s most újból gyógykezeltetni fogja magát. Később teljesen lecsilapodott s maga mondta el, hogy időnkint rohamok lepik meg, amelyek erősen megviselik. Hersch Ábrahám a délutáni személyvonattal utazott tovább a fővárosba. Lapunk legközelebbi száma a közbeeső ünnep miatt, e hó 8-án, csütörtökön reggel fog megjelenni. * Vizkereszt. A kath. egyháznak ma nagy ünnepe van: a Vizkereszt. Másképpen a „Három király ünnepé“ -nek is nevezik. A Vizkereszt ünnepének eredete Kr. u. a III. századba vezethető vissza. Évszázadok múltak el azóta, de a vallásos érzületű emberiség hagyományosan minden évben megünnepli ezt a napot. Mert nagy jelentősége vagyon ezen ünnepnek. Ugyanis a nagy Megváltó ezen a napon ünnepelte meg születését és megkereszteltetését. Ez a nap tehát az emlékezés napja. A vallásosság malasztos érzése hatja át keblünket, félretéve a napi gondokat, szent áhítattal zarándokolunk el az Ur házába, hogy lerójuk a kegyelet adóját. Ehhez az ünnephez különben a nyugati egyház is különféle értelmet csatolt, u. m. a napkeleti bölcsek eljövetelét, Krisztus megkereszteltetését és a Ká- nai menyegző emlékét, Az ünnepnek természetesen különböző szertartásai vannak. Így Rómában ezen a napon annyi nyelven olvassák az evangéliumot, ahány a propagandában képviselve
