Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-02-06 / 30. szám
2 Szatmári péntek ö Z A T M A II I II í k A P 1903. február 6. 30 szám. mikor az ember bevégzi, a mire eihi- hivatoü, bevégzi rendeltetését. Fölne véli, szárnyaikra bocsátja gyermekeit s aztán, mint ősszel -a természet, pihenni n tél sírjába dől. Egy híven be- végzetl élet véghatáránál a szelíd megnyugvás érzésével kell megválnunk földi pályatársainktól. Csakhogy Atyánk! a szerető szív fölsajog az elme hideg okoskodására, a szív fájó érzése panaszos könyekben omlik ki szemeinkből s könveink siirü fátyolén keresztül nem látjuk bölcs czéljaidat s összetört szívvel kérdezzük : miért kellett ennek igy történni ? Ne bürintess bennünket Atyánk! Ha a halál vastörvénye alatt följajdu- lunk; hiszen Te alkottad bennünk az érző szivet, Te oltottad belénk a gyöngéd érzéseket, melyek keservben zokognak föl kedveseink koporsója fölött. íme Atyánk! E gyászkoporsót szerető hálás gyermekek, unokák veszik körül, kik mindnyájan, mint téged tisztelő gyermekeid tudják, hogy az ö elnyugodott kedvesük már-már elérte a bibliai élethatárt — és mégis úgy érzik, hogy korán jött még a halál s könyezve panaszolják e koporsó mellett, hogy nagy keserűséggel illetett minket az Ur az ö látogatásának napján! Igen, mert egy gyöngéden szerető édes anyát temetnek ők, ki minden gondolatával, életének minden pillanatával gyermekeinek élt, szerető gonddal dajkálva, nevelve őket. Csuda-é, ha a gyermeki szív vérzik az édes anya halála fölött ? ! ... Oh nagy Isten! alázatos szivvel könyörgünk hozzád, hogy ha ily nagy bánatra hívtad az itt kesergő gyermekeket, unokákat: adj nekik erőt a nehéz teher elhordozására, vigasztald meg őket az ő bánatukban. Nyomd be sziveikbe kitörölhetetlenül az édes anyának szelíd, nyájas arczát, hogy az mint talizmán vezesse, vezérelje őket az élet utain s őrizze meg minden veszélytől. — Mondd nekiek, hogy a most megsiratolt édes anyának csak földi részeit teszik le a sírba, az a lélek, mely őket szerette, az már a magasból tekint le reájok, s áldó szellemével közöttük marad a hü emlékezetben. Oh nagy Isten ! e porrá válandó testet pihentesd háboritlan nyugodalommal a sir ölén — a tőled származott léleknek add meg a hűség koronáját, az idvességot szent országodban, kegyelmedből a Jézusért. Amen. Biky Károly esperes imája után ismét az iparos dalárda éneke következeit. A „Menj aludni sírod mély ölébe“ gyászdalt énekelte a dalárda, majd a hatlovas gyászkocsira helyezték a koporsót és megindult a menet a vasút melleti ev. ref. temetőbe. A szebbnél-szebb koszorúkkal borított koporsót vivő gyászkocsit az elhunyt matróna fia, Böszörményi Emil dr. valamint a család legközelebbi férfi tagjai követték gyalog. Ezután a beláthatatlan kocsisor következett. Az első négy-öt kocsiban a család nötagjai foglaltak helyet, aztán a gyászoló közönség. A menet az Etvös-utcza sarkáról az Árpád és Attila-ulczákon keresztül vonult el a vasút melletti ev. ref. sir- kertbe. A sirnál Rácz István ev. ref. lelkész mondott gyönyörű búcsúztatót, majd a dalárda „Végszó“ czitnü megható éneke zárta be a szomorú aktust. A szebbnél-szebb koszorúk szalagjain a következő felírások voltak: A drága jó anya és nagyanyának — Jolán és gyermekei. Forrón szeretett szépanyjuknak — Eszter és Béczi. Szeretett jő nagyanyjuknak — Elsa, Szandrin, Pál. A felejthetetlen drága anyának — Vilma és Sándor. Felejthetetlen nász asszonyának — K. K Forrón szeretett kedves anyánknak — Margit és családja. Édes jó anyámnak, őrző angyalomnak — Emil. A nagyon szeretett édes anyának — Etelka és Tibor. A felejthetetlen nagymamának — Andrea és György. Felejthetetlen Jolán anyámnak — Béla és gyermekei. Az imádott anyának — Megtört leánya, Bella. Szeretett sógornéjának — Jakó Pálné. Mély részvétünk jeléül — László és Mariska. Szeretett Jolán néninek — Helen eczy József és családja. A felejthetetlen barálnénak — Korányi János és családja. Felejthetetlen Jolán néninek -— Ilona és Tinka. Szeretett nagynénjöknek — Kálmán és Zsuzsa. Utolsó üdvözletül — Luby Géza és családja. Jolán néninek — Schönpfiug Jenő és családja. Mély rokoni szeretettel — Böszörményi Sándor és családja. Szeretett Jolán néninek — Boros Zoltán és neje. Ébredő szcretelük minden melegével szépanyjuknak — Pista és Sándor. Szeretett és tisztelettel — Etelka és Csilla. Hálás szeretettel — Buday ..Ilka. Felejthetetlen testvérének — Ödön. Jolánnak — Szeréna. Kedves Jolán néninek — Böszörményi Zsigmond és családja. A szeretett rokonnak — Szeőke Kálmán és családja. Szeretett nénjének — Kölcsey Sándor és neje. A temetést Lengyel Károly temetkezési intézete rendezte, a tőle megszokott pontossággal. NAGYKÁROLYI HÍREK. * Személyi hir Gróf Hugonnai Béla főispán, a gróf Károlyi Györgyné temetésén leendő részvétel czéljából hétfőn délután Nagykárolyba érkezett, honnan szerdán délután visszautazott Budapestre. * Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 13-án délelőtt 10 órakor, a vármegyeház nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. Két állandó választmányi ülés pedig 12-én délután 3 órakor veszi kezdetét. * Közigazgatási bizottsági ülés. A folyó havi közigazgatási bizottság ülését a főispán tekintettel az aznap tartandó rendkívüli közgyűlésre 13-án délutáu 3 órára halasztotta. Szenzáczió Matészaikán vagy : Szaimár — lepipáíva. Lapunk állandó színikritikusa tegnap délután színéből kikelve, csaknem ajtóstól rontott a redakczióba s miközben balkezében egy terjedelmes zöld plakátot lobogtatott, job kezével rettenetesen hadonázva, tele torokkal a fülembe ordította : Komám, pajtás, kollegám, szerkesztő uram ! Le vagyunk törve. A föld alá süllyedhetünk szégyenünkben, Mátészalka túl tesz rajtunk ... Az istenért mi lelte Önt, fiatal barátom szakítottam félbe, megdöbbenve, lapunk színikritikusát, aki e pillanatban olyan benyomást keltett reám, mintha a közkórház megfigyelő osztályból menekült volna ki.- Hogy mi lelt? Semmi . . . Ön persze azt hiszi, hogy meghibbant az elmém, pedig nagyon is öntudatnál vagyok ős kicsi híja, hogy el nem siilye- dek ámulatomban és szégyenemben . .. Nézze ezt a plakátot. Látja ? Olvassa!... Le vagyunk főzve. A mátészalkai színház túl tesz rajtunk . . . — Nem értem, egyáltalán nem értem. Először Mátészalkán, tudtommal nincs színház, másodszor pedig, mivel lennénk lefőzve ? Nincs önnek láza ? . . . Lázam ? . . . Dehogy nincs. Forr a vérem, égek a vágytól, szeretnék mátészalkai polgár lenni . . . Barátom, szerkesztőm! szedjük össze a sátorfánkat és menjünk Mátészalkára. Vigyük át lapunkat ... Ej mit, „Szatmári Hírlap“ . . . bliktri! „Mátészalkai Napló“, ez már valami. De nem, nem „M át é s 7. a 1 k ai Nap l ó“, ez nagyon sablonos. Valami újat, valami ingerlőt: pl. „Mátészalka contra Szabin ár“ politikai napilap. Ebben van valami szeeessiós és pompásan hangzik ... Igen, igen: contra Szatmár, mi ? . . . Most már tisztára meg voltam győződve, hogy lapunk szerencsétlen színikritikusa hirtelen megőrült s mivel ijedtemben megfagyott ereimben a vér - a helyett, hogy a mentőkért telefonáltam volna, kikaptam kezéből a zöld plakátot. Az első, a mit a plakátról konstatáltam, az volt, hogy szerencsétlen kollegánk eszét egy „előle ges színházi jelentés“ zavarta meg. Mert az az ominózus zöld plakát a mátészalkai bizonytalan időre tervezett sziniszezon előleges színházi jelentése volt. Szinte félve, remegve kezdtem a jelentést olvasni, mert tartottam tőle, hogy a mátészalkai szenzáczió engem is meggabalyit. S csakugyan, minél tovább olvastam, annál bizonytalanabbá vált előttem, hogy ébren vagyok-e, vagy álmodom ; hogy eszemnél vagyok-e, vagy belebolondulok a kolosszális jelentésbe. Ugyanis Benedek Nándor színigazgató és „jellem szülész“ hirdet Mátészalkán bérletet. Hogy mi a repertoárja és kik a társulata tagjai, ez mellékes, a fő a vendégmüvésznők és művészek névsora. S erre — az előleges jelentés szerint — csakugyan büszke lehet Mátészalka szinpártoló közönsége. íme a díszes gárda: Művésznők: Művészek: Pálmay Ilka Nyárai Antal Soyer Ilona Kovács Miska Fedák Sári Sziklai Kornél Sőtér Izabella HidvéghyErnő Gróf Festetiehné, D. Róza Mátray József V. Molnár Rózsi Iványi Antal Gabánymé (?) Tanay Frigyes Kornai Berta ős Gabányi P. (?) Alpár Irén stb. A névsor elolvasása után magam is csaknem hasravágódtam, részint ka- czagásomban, részint megdöbbenésemben. Hogyne! Elképzelni is merészség Pálmay Ilka, Soyer Ilona, Fedák Zsazsa, Nyárai Tóni, Sziklay Kornél, Tanay Friczi és a többiek, valamennyien ked- venczei a fővárosnak, Mátészalkán fognak vendégszerepelni a Benedek Nándor ig'azgató és „jellemszinész“ ur társulatánál. Igazán szenzáczió ; olyan művészi esemény, aminőben Szatmárnak nem lehet része. És Krémer Sándor, ez a telhetetlen direktor még a zenedij elengedését kéri... Először tanuljon áldozni Benedek kollegájától, azután lépjen elő kérelmekkel. Ezen tüuődtem el, midőn lapunk színikritikusa fölrázott ábrándozásomból:- Nos, szerkesztő ur, mit szólsz hozzá? Hát érdemes nekünk Szatmáron csinálni a közvéleményt ? Kolosszális, barátom, csakugyan le vagyunk pipálva, de azért mégis itt maradunk és nem alapítjuk meg a „Mátészalka contra Szatmár“ czimü politikai napilapot. Lapunk színikritikusa nagynehezen megnyugodott és a mátészalkai előleges színi jelentést, udvarias levél kíséretében, szívességből elküdte Amerikába Barnumnak, az ő hires — csodabogarai közé. Dixi. SZÍNHÁZ. Szőllő 3S ^kitűnő faj.-----1 kilogramm 80 krajezárért kapható — (Utolsó szerelem.) Dóczy Lajos szellemtől sziporkázó, zamatos magyarsággal megirt történelmi vígjáték» üres ház előtt került tegnap este előadásra. A nagy hirü darab feltétlen megérdemelte volna a nagy közönséget. A szereplők közül első helyen Ho- léczy Ilona (Catherina) alakításáról kell igaz elismeréssel megemlékeznünk, a ki a vígjáték könnyebb légkörében is mindenkor megtalálja a megfelelő hangot. Tegnapi alakítását szenzáczi- óssá tette ragyogó toiletteje, mely valóban kápráztató volt. A többi nőszereplők közül Jávor Aranka Duczija érdemel dicséretes feleinlitést. Bátosi Ferenczy jók voltak, Ligethy gyönge, Krémer játéka pedig még ezen a fokon is alul állott. — (Egry Kálmán jubileuma.) Egry Kálmán 40 öves szinünüködésének jubileumára lázasan folynak az előkészületek. A nevezetes jubileumtól napok választanak el, de az érdeklődés már is olyan mértékben nyilatkozott meg, melyből az egész város közönsége bizonyára kiveszi a maga részét. A keddi szinházest kimagasló eseménye lesz a színházi saisonnak, a miben a jubiláló művészen kívül méltó része lesz annak a lelkes gárdának, mely fáradhatatlanul buzgólkodik az ünnepély fényének emelésén. A jubiláns iránti széretetből közre fognak működni Ferenczy né Lányi Irma, Egry né Rónay Karola, Pálffy György, á „nemzeti színház“ tagja. A rendezőség tagjai: M E U T Z I 8 T V A N N A L Szatmár, Deák-tér.
