Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-02-06 / 30. szám

2 Szatmári péntek ö Z A T M A II I II í k A P 1903. február 6. 30 szám. mikor az ember bevégzi, a mire eihi- hivatoü, bevégzi rendeltetését. Fölne véli, szárnyaikra bocsátja gyermekeit s aztán, mint ősszel -a természet, pi­henni n tél sírjába dől. Egy híven be- végzetl élet véghatáránál a szelíd meg­nyugvás érzésével kell megválnunk földi pályatársainktól. Csakhogy Atyánk! a szerető szív fölsajog az elme hideg okoskodására, a szív fájó érzése panaszos könyekben omlik ki szemeinkből s könveink siirü fátyolén keresztül nem látjuk bölcs czéljaidat s összetört szívvel kérdez­zük : miért kellett ennek igy történni ? Ne bürintess bennünket Atyánk! Ha a halál vastörvénye alatt följajdu- lunk; hiszen Te alkottad bennünk az érző szivet, Te oltottad belénk a gyön­géd érzéseket, melyek keservben zokog­nak föl kedveseink koporsója fölött. íme Atyánk! E gyászkoporsót sze­rető hálás gyermekek, unokák veszik körül, kik mindnyájan, mint téged tisz­telő gyermekeid tudják, hogy az ö el­nyugodott kedvesük már-már elérte a bibliai élethatárt — és mégis úgy ér­zik, hogy korán jött még a halál s könyezve panaszolják e koporsó mel­lett, hogy nagy keserűséggel illetett minket az Ur az ö látogatásának napján! Igen, mert egy gyöngéden szerető édes anyát temetnek ők, ki minden gondolatával, életének minden pillanatával gyermekeinek élt, szerető gonddal dajkálva, nevelve őket. Csuda-é, ha a gyermeki szív vérzik az édes anya halála fölött ? ! ... Oh nagy Isten! alázatos szivvel könyörgünk hozzád, hogy ha ily nagy bánatra hívtad az itt kesergő gyerme­keket, unokákat: adj nekik erőt a ne­héz teher elhordozására, vigasztald meg őket az ő bánatukban. Nyomd be sziveikbe kitörölhetetlenül az édes anyának szelíd, nyájas arczát, hogy az mint talizmán vezesse, vezérelje őket az élet utain s őrizze meg minden ve­szélytől. — Mondd nekiek, hogy a most megsiratolt édes anyának csak földi részeit teszik le a sírba, az a lélek, mely őket szerette, az már a magas­ból tekint le reájok, s áldó szellemével közöttük marad a hü emlékezetben. Oh nagy Isten ! e porrá válandó testet pihentesd háboritlan nyugodalom­mal a sir ölén — a tőled származott léleknek add meg a hűség koronáját, az idvességot szent országodban, ke­gyelmedből a Jézusért. Amen. Biky Károly esperes imája után ismét az iparos dalárda éneke követ­kezeit. A „Menj aludni sírod mély ölébe“ gyászdalt énekelte a dalárda, majd a hatlovas gyászkocsira helyezték a koporsót és megindult a menet a vasút melleti ev. ref. temetőbe. A szebbnél-szebb koszorúkkal bo­rított koporsót vivő gyászkocsit az el­hunyt matróna fia, Böszörményi Emil dr. valamint a család legközelebbi férfi tagjai követték gyalog. Ezután a belát­hatatlan kocsisor következett. Az első négy-öt kocsiban a család nötagjai foglaltak helyet, aztán a gyászoló kö­zönség. A menet az Etvös-utcza sarkáról az Árpád és Attila-ulczákon keresztül vonult el a vasút melletti ev. ref. sir- kertbe. A sirnál Rácz István ev. ref. lel­kész mondott gyönyörű búcsúztatót, majd a dalárda „Végszó“ czitnü meg­ható éneke zárta be a szomorú aktust. A szebbnél-szebb koszorúk sza­lagjain a következő felírások voltak: A drága jó anya és nagyanyának — Jolán és gyermekei. Forrón szeretett szépanyjuknak — Eszter és Béczi. Szeretett jő nagyanyjuknak — Elsa, Szandrin, Pál. A felejthetetlen drága anyának — Vilma és Sándor. Felejthetetlen nász asszonyának — K. K Forrón szeretett kedves anyánk­nak — Margit és családja. Édes jó anyámnak, őrző angya­lomnak — Emil. A nagyon szeretett édes anyának — Etelka és Tibor. A felejthetetlen nagymamának — Andrea és György. Felejthetetlen Jolán anyámnak — Béla és gyermekei. Az imádott anyának — Megtört leánya, Bella. Szeretett sógornéjának — Jakó Pálné. Mély részvétünk jeléül — László és Mariska. Szeretett Jolán néninek — Hel­en eczy József és családja. A felejthetetlen barálnénak — Ko­rányi János és családja. Felejthetetlen Jolán néninek -— Ilona és Tinka. Szeretett nagynénjöknek — Kál­mán és Zsuzsa. Utolsó üdvözletül — Luby Géza és családja. Jolán néninek — Schönpfiug Jenő és családja. Mély rokoni szeretettel — Bö­szörményi Sándor és családja. Szeretett Jolán néninek — Boros Zoltán és neje. Ébredő szcretelük minden mele­gével szépanyjuknak — Pista és Sándor. Szeretett és tisztelettel — Etelka és Csilla. Hálás szeretettel — Buday ..Ilka. Felejthetetlen testvérének — Ödön. Jolánnak — Szeréna. Kedves Jolán néninek — Böször­ményi Zsigmond és családja. A szeretett rokonnak — Szeőke Kálmán és családja. Szeretett nénjének — Kölcsey Sándor és neje. A temetést Lengyel Károly te­metkezési intézete rendezte, a tőle megszokott pontossággal. NAGYKÁROLYI HÍREK. * Személyi hir Gróf Hugonnai Béla főispán, a gróf Károlyi Györgyné temetésén leendő részvétel czéljából hétfőn délután Nagykárolyba érkezett, honnan szerdán délután visszautazott Budapestre. * Vármegyei közgyűlés. Várme­gyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 13-án délelőtt 10 órakor, a várme­gyeház nagytermében rendkívüli köz­gyűlést tart. Két állandó választmányi ülés pedig 12-én délután 3 órakor veszi kezdetét. * Közigazgatási bizottsági ülés. A folyó havi közigazgatási bizottság ülését a főispán tekintettel az aznap tartandó rendkívüli közgyűlésre 13-án délutáu 3 órára halasztotta. Szenzáczió Matészaikán vagy : Szaimár — lepipáíva. Lapunk állandó színikritikusa teg­nap délután színéből kikelve, csaknem ajtóstól rontott a redakczióba s miközben balkezében egy terjedelmes zöld plaká­tot lobogtatott, job kezével rettenetesen hadonázva, tele torokkal a fülembe ordí­totta : Komám, pajtás, kollegám, szer­kesztő uram ! Le vagyunk törve. A föld alá süllyedhetünk szégyenünkben, Máté­szalka túl tesz rajtunk ... Az istenért mi lelte Önt, fiatal barátom szakítottam félbe, megdöb­benve, lapunk színikritikusát, aki e pil­lanatban olyan benyomást keltett reám, mintha a közkórház megfigyelő osztá­lyból menekült volna ki.- Hogy mi lelt? Semmi . . . Ön persze azt hiszi, hogy meghibbant az elmém, pedig nagyon is öntudatnál va­gyok ős kicsi híja, hogy el nem siilye- dek ámulatomban és szégyenemben . .. Nézze ezt a plakátot. Látja ? Olvassa!... Le vagyunk főzve. A mátészalkai színház túl tesz rajtunk . . . — Nem értem, egyáltalán nem ér­tem. Először Mátészalkán, tudtommal nincs színház, másodszor pedig, mivel lennénk lefőzve ? Nincs önnek láza ? . . . Lázam ? . . . Dehogy nincs. Forr a vérem, égek a vágytól, szeretnék má­tészalkai polgár lenni . . . Barátom, szerkesztőm! szedjük össze a sátorfán­kat és menjünk Mátészalkára. Vigyük át lapunkat ... Ej mit, „Szatmári Hírlap“ . . . bliktri! „Mátészalkai Napló“, ez már valami. De nem, nem „M át é s 7. a 1 k ai Nap l ó“, ez nagyon sablonos. Valami újat, valami ingerlőt: pl. „Mátészalka contra Szab­in ár“ politikai napilap. Ebben van va­lami szeeessiós és pompásan hangzik ... Igen, igen: contra Szatmár, mi ? . . . Most már tisztára meg voltam győ­ződve, hogy lapunk szerencsétlen színi­kritikusa hirtelen megőrült s mivel ijedtemben megfagyott ereimben a vér - a helyett, hogy a mentőkért telefonál­tam volna, kikaptam kezéből a zöld plakátot. Az első, a mit a plakátról konsta­táltam, az volt, hogy szerencsétlen kol­legánk eszét egy „előle ges szín­házi jelentés“ zavarta meg. Mert az az ominózus zöld plakát a mátészal­kai bizonytalan időre tervezett sziniszezon előleges színházi jelentése volt. Szinte félve, remegve kezdtem a jelentést olvasni, mert tartottam tőle, hogy a mátészalkai szenzáczió engem is meggabalyit. S csakugyan, minél tovább olvastam, annál bizonytalanabbá vált előttem, hogy ébren vagyok-e, vagy ál­modom ; hogy eszemnél vagyok-e, vagy belebolondulok a kolosszális jelentésbe. Ugyanis Benedek Nándor szín­igazgató és „jellem szülész“ hirdet Máté­szalkán bérletet. Hogy mi a repertoárja és kik a társulata tagjai, ez mellékes, a fő a vendégmüvésznők és művészek név­sora. S erre — az előleges jelentés sze­rint — csakugyan büszke lehet Máté­szalka szinpártoló közönsége. íme a díszes gárda: Művésznők: Művészek: Pálmay Ilka Nyárai Antal Soyer Ilona Kovács Miska Fedák Sári Sziklai Kornél Sőtér Izabella HidvéghyErnő Gróf Festetiehné, D. Róza Mátray József V. Molnár Rózsi Iványi Antal Gabánymé (?) Tanay Frigyes Kornai Berta ős Gabányi P. (?) Alpár Irén stb. A névsor elolvasása után magam is csaknem hasravágódtam, részint ka- czagásomban, részint megdöbbenésem­ben. Hogyne! Elképzelni is merészség Pálmay Ilka, Soyer Ilona, Fedák Zsazsa, Nyárai Tóni, Sziklay Kornél, Tanay Friczi és a többiek, valamennyien ked- venczei a fővárosnak, Mátészalkán fog­nak vendégszerepelni a Benedek Nándor ig'azgató és „jellemszinész“ ur társulatá­nál. Igazán szenzáczió ; olyan művészi esemény, aminőben Szatmárnak nem lehet része. És Krémer Sándor, ez a telhetetlen direktor még a zenedij elen­gedését kéri... Először tanuljon ál­dozni Benedek kollegájától, azután lépjen elő kérelmekkel. Ezen tüuődtem el, midőn lapunk színikritikusa fölrázott ábrándozásomból:- Nos, szerkesztő ur, mit szólsz hozzá? Hát érdemes nekünk Szatmáron csinálni a közvéleményt ? Kolosszális, barátom, csakugyan le vagyunk pipálva, de azért mégis itt maradunk és nem alapítjuk meg a „Mátészalka contra Szatmár“ czimü politikai napilapot. Lapunk színikritikusa nagynehezen megnyugodott és a mátészalkai előleges színi jelentést, udvarias levél kíséreté­ben, szívességből elküdte Amerikába Barnumnak, az ő hires — csoda­bogarai közé. Dixi. SZÍNHÁZ. Szőllő 3S ^kitűnő faj.-----­1 kilogramm 80 krajezárért kapható — (Utolsó szerelem.) Dóczy Lajos szellemtől sziporkázó, zamatos magyarsággal megirt történelmi vígjá­ték» üres ház előtt került tegnap este előadásra. A nagy hirü darab feltétlen megérdemelte volna a nagy közönséget. A szereplők közül első helyen Ho- léczy Ilona (Catherina) alakításáról kell igaz elismeréssel megemlékeznünk, a ki a vígjáték könnyebb légkörében is mindenkor megtalálja a megfelelő hangot. Tegnapi alakítását szenzáczi- óssá tette ragyogó toiletteje, mely va­lóban kápráztató volt. A többi nősze­replők közül Jávor Aranka Duczija érdemel dicséretes feleinlitést. Bátosi Ferenczy jók voltak, Ligethy gyönge, Krémer játéka pedig még ezen a fokon is alul állott. — (Egry Kálmán jubileuma.) Egry Kálmán 40 öves szinünüködésének ju­bileumára lázasan folynak az előkészü­letek. A nevezetes jubileumtól napok választanak el, de az érdeklődés már is olyan mértékben nyilatkozott meg, melyből az egész város közönsége bi­zonyára kiveszi a maga részét. A keddi szinházest kimagasló eseménye lesz a színházi saisonnak, a miben a jubiláló művészen kívül méltó része lesz annak a lelkes gárdának, mely fáradhatatlanul buzgólkodik az ünnepély fényének emelésén. A jubiláns iránti széretetből közre fognak működni Fe­renczy né Lányi Irma, Egry né Rónay Karola, Pálffy György, á „nemzeti színház“ tagja. A rendezőség tagjai: M E U T Z I 8 T V A N N A L Szatmár, Deák-tér.

Next

/
Thumbnails
Contents