Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-01 / 1. szám
'tv Szatmár, 1903. január 1. Csütörtök. ÍK»3 I J mXT i —-------------------r----Kc-fov" fe f>‘ '• > C' •• Má sodik évfolyatfel>szémr^v,ÍV Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . 12 kor. 6 kor. 3 kor. 1 kor. Fél évre Negyedévre Egy hóra . Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Egyes szám ára 2 kr (4 fi.) SZATMÁRI HÍRLAP £ POLITIKAI NAPILAP. MerhSÍffief§^#^ (hétfő kivetelevel.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban é* egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106. Szerkesztőség: Felelős szerkesztő: Kiadja: Kiadóhivatal. Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. HARSÁNYI SÁNDOR. A SZERKESZTŐSÉG. 1 Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Mérleg Irta: Dr. Kelemen Samu. Szatmár, decz. 31. Yenjük meg igy az év végén a politikai helyzetnek mérlegét. Kiegyezés nincs, évek óta nincs. Vám- és kereskedelmi szövetségről mitaem tudunk; — évek óta nem tudunk. Válság van; — ez évek óta lappang. Ha az önálló vámterület hívei históriai példát akartak volna álláspontjuknak igazolására: az utolsó éveknek szomorú története megadta azt. Akik a vámterület önállóságának hivei voltak, azokat nézetükben megerősítette, akik ellenesei voltak : meggyőzte, vagy legalább is megingatta. Micsoda közösség az, mely ennyire szerte huz; milyen szövetség az, melynek tagjai évek 6te, ilyen késhegyig menő harezot folytatnak egymás ellen; és a gazdasági fejlődés állandóságának minő biztosítékát nyújtja az olyan viszony, melynél egy tiz éves békét egy szinte tiz évig tartó háborúnak kel! megelőzni. Mind erősebben kezd hát átmenni a köztudatba a meggyőződés, hogy ebből a zűr-zavarból csak egyetlen egészséges kibontakozás lehetséges: az önálló vámterületnek megteremtése. Azt mondják: földműves állam vagyunk, ügy van. De jöjjünk tisztába azzal, hogy az államoknak gazdasági életében a földműves állam az elsődleges alakulat. Amint az államnak igényei sokasodnak, (és mennyi igényt támaszt nálunk, az állam polgáraival szemben és mennyit mi ő vele szemben) az egyoldalú földmi vés gazdaság nem nyújt már sem elég széles, sem elég biztos alapot arra, hegy azon az állami lét minden épülete elhelyezést nyerjen. A földművelés eredménye a természet elemeitől való függésében — nem annyira állandó, hogy kitartó erejében, a nagyigényü modern állam mindenkor feltétlenül megbízhasson. Az időszaki elfoglaltság és jövedelem pedig, amelyeta vele foglalatoskodónak nyújt, nem ele. gendő ahhoz, hogy a nép széles rétegeinek egész évre nyújtson keresetet és biztosítson megélhetést, így történik aztán, hogy mert nálunk a földművelés ma az állam gazdasági létének egyedüli alapja: az állam minden terhet erre afentartó eleméi’« kénytelen hárítani. Az eredmény: gyöngülés és pusztulás lent a vezető birtokos osztályban, de satnyulás és elerőtlenedés a népben is. Mert ha elerőtlenedik a birtokos gazda: még kevésbbé tudja erőben tartani a ma teljesen reá utalt népet Amint hát az emberi nem, története szerint, az egyének a termelésnek ősfoglalkozásából lassankint áttértek az ipar-ülésre és kereskedésre : a fejlődésnek ugyanezt az alakulását kell megcsinálnia az államnak is. Amerikának a példája mutatja, hogy az őstermelésről az iparra való áttérés, a gazdasági erőknek minő óriási föllendülésével jár, és hogy a gazdasági erő mekkora politikai erőt is képvisel. Ha tehát élni és megélni akarunk, erős ipart kell teremtenünk, különben életünk tengődés és nem vagyunk egyéb, mint más ipariiző .4UfM«iak ^-gyarmatc.. Ipart teremteni pedig önálló vámterület, helyesebben az önálló rendelkezésnek módja nélkül: lehetetlen. Ez olyan dolog volna, mint harezba menni — fegyverek liélküi. Ámde éppen ez a harcz az, amely miatt gazdaközönségünknek egy része aggódik. Szemébe kell hát néznünk ennek az aggodalomnak. A kérdést talán nem egészen helytelenül vetjük fel a megfordított irányban. Minő gazdasági jólétet biztosított a közös vám! erű let gazda közönségünknek? Erre a választ nem nehéz megadni, ha végig tekintünk viszonyainkon. És minő biztosítékot nyújt a jövőre? Erre meg van a felelet az uj német vámtarifában. A gazdasági közösség nem tudta megakadályozni a német piacz bekövetkezőelzárkózását. Ausztriára leszünk tehát egyes egyedül utalva, mint kizárólagos piaczunkra. Egy ország pedig, amely egész gazdasági létével egy idegen országnak van kiszolgáltatva: lejtőre jutott. Kekünk tehát, hogy lábunkon megállhassunk, a belfogyaszt&st kell szerveznünk és azt minél intenzivebbé tennünk. Ezt pedig csak a gyáripar megteremtésével tehetjük. A gyáriparral, mely egyrészt földolgozza a gazdaság nyers termékeit, másrészt a munkás exisz- tencziáknak százezreivel a fogyasztóknak uj és uj rétegeit teremti meg. De ez az egyetlen megmentője a középosztálynak is, melynek az a része, amelynek föld nem jutott: ma úgy tolong a diplomás pályákra, hogy azoknak vékony jégkérge beszakadással fenyeget. Az ijesztő társadalmi proletariátust, a vele járó elégedetlenséget és gyűlölködést, hathatósan csak az gyógyíthatja meg, ha a nagy iparral és vállalkozó kedvvel járó uj foglalkozási ágaknak zsilipjeit nyithatjuk meg. A tái^a- dalmi jólétnek öntöző zsilipjei volnának ezek. i. Jól tudom, hogy mindez nem mehet meg egyszerre mintegy varázsütésre. Éppen az a helyzet, mehet fentebb vázoltam, hogy fogyasztó piaczunk Ausztriára zsugorodik ösz- sze, szolgáltatja a közös vámterület Eveinek kezébe a legerősebb érveket. Olyanok vagyunk, mint a modern rabszolgák, az elnyomott, kizsákmányolt és rosszul fizetett kis existencziák, akik azt mondják: igaz, hogy kiszívják a velőnket, igaz, !io"-y csak száraz kenyér jutott verej- téPes munkánkért, —- de mi lesz, ha még ezt is elveszítjük. Hogyan leszünk, ha Ausztria is vámsoroin- pókat bocsát gazdasági termésünk elé. Hát én nem akarom a messze jövőnek és a majd bekövetkező természetes kialakulásnak a képét megrajzolni. Sokan mondották már el, hogy ebben a barezban nekünk nagy előnyünk van. Kekünk gazdasági czikkeink maradhatnak csak a nyakunkon, ami annyit jelent, hogy olcsóbban fogyasztunk és hogy mindig könnyebb nélkülöznünk a fejlettebb iparnak a ezik- keit, mint odaát — az élelmi szereket. Ha Ausztria máshonnan és drágábban szerzi be élelmi czikkeit, ipara is megdrágul, ami verseny- képességét teszi tönkre. Mert az ipari munkást úgy kell fizetni, hogy az meg is tudjon élni, raáskülömben mindig kész a nemzetközileg szervezett munkás-sztrájk és a nyomában járó nagy gazdasági értékveszteség. Mindez azonban az átmenet éveire nem vigasz. Az átmenettel járó rázkódtatások ellen föl kell vérteznünk gazdaközönségünket. — Kern szabad azt követelnünk, hogy a gazdaközönség áldozza föl magát más társadalmi osztályokért, még azt sem, amiről itt szó van, hogy áldozza föl magát az összességért. Mert ezt az elvérzést az összesség is megérezné Arról van tehát szó, hogy az átmenet éveiben álljunk minden rendelkezésre bocsátható eszközzel a gazdaközönség mellé. Adjunk kiviteli praemiumokat, amelyek paralysálják a külföldi vámtételeket, szállítási tarifáinkat mérsékeljük az önköltségen alul, a terményelhelyezés és az olcsó hitel szervezésében tegyünk meg mindent. — Az önálló vámsorompók nagy jövedelem többlete, a budget fölösleg és az állami pénzkészlet mind e nagy czélnak rendelkezésére bocsátható, hiszen Magyarország regenerációjának a nagy munkája ez. Egyet kívánunk csak még, hogy amikor minden áldozatot meg akarunk hozni e küzdelemben a birtokos osztály épségben tartásáért, ne álljon ő útjába a gazdasági önállé- ság megteremtésének Mert a helyzet, amelyben ma mindnyájan vagyunk — a csöndes elvérzés állapota. Erőhöz nem juthatunk, csak a gazdásági önállóság utján. ... Állítsuk össze az évi mérleget! Kekünk ma csak veszteség számlánk van. Mit hoz az uj év ? Kein tudhatjuk. Bármily kedvezőtlenek az előjelek, ne adjuk föl a reményt, hogy a gazdasági önállóságnak ideje mihamarább elérkezik. Kém szabad, hogy ez pártkérdés legyen Magyarországon, Mindenkinek be kell látni, hogy itt az ideje, hogy ledobjuk magunkról a gyermek-pólyákat és egyszer csak kozzá kell fognunk ahhoz, hogy — járni tanuljunk. POLITIKAI HÍREK. A kiegyezés válsága. Széli Kálmán miniszterelnök még mindig Bécs- ben időzik s iparkodik a kiegyezés ügyét nyélbe ütni. Az osztrák testvérrel nehezen tud boldogulni, mert az oly követelésekkel lép fel, melyeket részünkről lehetetleu teljesíteni. Ilyen körülmények között válságossá fordulhat a helyzet. A király, ki mindenáron békés megoldást és megegyezést kivan, ma délelőtt újból külön kihallgatáson fogadta Széli Kálmán miniszterelnököt. A kihallgatás sokáig tartott, de semmivel sem vitte előre a kiegyezés ügyét. Politikai körökben általános a vélemény, hogy a helyzet legközelebb tisztázódni fog. Az tény, hogy Széli szem előtt tartja a magyar érdekeket s annak hátrányára semmi szin alatt nem köt egyezséget. Ama bizonyos fellegek tehát komolyan, vésztjóslóan tornyosulnak a politikai láthatáron.
