Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1902-11-16 / 7. szám

Szatmár, 1902. november 16. Vasárnap. Első évfolyam. 7. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . Negyedévre . Egy hóra . , Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Ejyes szám ára 2 kr (4 fi.) 6 kor. 3 kor. 1 kor. SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban é$ egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilítér sora 30 fillér. Telefon : fOG. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal: ! Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és alap szét­küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Folytonos sérelmek. Szatmár, nov. 15. A nagy moloch, a hadsereg is­mét uj nagy áldozatot követel a magyar nemzettől. Előbb póttar­talék eltörléséről volt szó, de most ebben a formában visszavon­ják a javaslatot, de felemelik az ujonczok létszámát. Szatmár város legutóbbi köz­gyűlésén hangzott el először az újabb megterheltetés ellen a tiltakozás s az­óta az ország többi törvényhatóságai is megmozdultak, úgy hogy az innen kiindult tiltakozás, visszhangra talált immár az egész országban, mert az uj rend évente tizenkétezer, sőt még több magyar családra neheze­dik súlyos megpróbáltatásként, eny- nyivel akarják emelni a létszámot. Ez az áldozat pedig egyike a legnagyobbaknak, mert nem pénz­ről van szó, amelynek terhe alatt már úgyis a megszakadásig nyö­günk, hanem kenyérkereső, család­eltartó férfiakról, akik ha nem fog­lalkozhatnak kenyeretadó munkával, családjaikra ínség, nyomor és el- züllés vár. A létszám felemelése folytán a póttartalékosok száma óri- ásilag megcsappan. A póttartalékosság intézményét pedig szükség követelte, hogy el ne pusztuljanak azok a családok, amelyeknek egyedüli eltartója az a fiatal ember, aki sor alá kerül. S megvan ez az intézmény mindenütt, es ahol rendes sorozott katonaság, il letve általános védkötelezettség van Nálunk most a létszám óriási fel emelése folytán a póttartalékossági kedvezmény illuzóriussá válik. 8 hí úgy fogjuk fel az ügye' s ez az igazságos felfogás — akkor látjuk, hogy ennél nagyobb áldozatot még nem igen követelt a hadsereg a magyar nemzettől. 8 mi kénytelenek leszünk vérző szív­vel belenyugodni ebbe az áldozatba is mert, hejh! nincs most a ma­gyar népnek igaz szószólója! Még könnyebben elviselnők ta­lán ezt az óriási terhet is, ha a hadsereg az lenne nekünk magyarok­nak, aminek lennie kellene. De nem az ! Minden parádé alkalmával fü­lünkbe huzza a katonai banda a „Gotterhaltét“, ezt a gyűlöletes emlékezetű dalt; minden alkalom­mal tüntetőleg domborodik ki a hadseregnek nem magyar jellege. A magyar szó csak vendég a. ka­szárnyában s a gyakorlótéren, a tiszti karnak érintkezéseiben pedig egyenesen ki van zárva. Ren­delet írja elő, kogy a katonák ma­gyar nyelven levelezzenek hatósá­gaikkal, de azt a rendeletet komo­lyan éppenséggel nem veszik. Másik nagy sérelmünk az, hogy akármit beszélnek is a hadsereg ve­zető köreiben, nine sennek még most sem tekintettel a katonai szállítá­soknál a magyar iparra és ke­reskedelemre. Apró csip-csup szük­■ | ségletek azok, melyeket a hadsereg | magyar forrásból szerez be, az ősz- \ szes tömegszállításokat Ausz­triában intézik el. A milliókat el- ! veszik tőlünk, kiekzekválják belő- ' lünk, de hogy a rengeteg pénzből j arányos összeg kerüljön vissza a j magyar közönséghez, arról nem gon- Idoskodnak. Nem csoda tehát, ha a szivünk ! tele van keserűséggel és panasszal. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, novemb. 15. Apponyi Albert gr. elnök d. e. 10 órakor nyitotta meg az ülést. A Ház az indemnitás tárgyalását foly­tatta. Az első szónok Bartha Eerencz a kormány iránti tAzalmatiiuiság^ól a javaslatot nem fogadja el, Rátkay László a javaslathoz szólva, felhívja a miniszterelnököt, hogy nyilatkozzék nyíltan a paktum­ról, a melyet szerinte Széli Kálmán megszegett. Beszéde további folyamán élesen kikel a horvát képviselők ellen, a kiket azzal vádol, hogy a Házban részint hallgatnak, másrészt pedig máskép beszélnek itt és máskép ott­hon. (Nagy zaj és ellenmondás jobb­ról). Szóló végül kijelenti, hogy a kor­mány iránt pártállásánál fogva, biza­lommal nem viseltetik s az indemni tást nem fogadja el (Helyeslés éljenzés balról.) Szünet után Cseh Ervin horvát miniszter ál­lott fel szólásra. A miniszter határo­zottan visszautasítja Rátkay vádját, mintha nem teljesítené hivatását a magyarok és horvátok közti testvéri viszony fejlesztése körül. Hivatkozik tevékenységére és egyes esetekkel bir- zonyitja, hogy hivatásának lelkiisme*- retesen megfelel. (Élénk éljenzés a jobb oldalon.) Azt tanácsolja Rátkay- nak és pártjának, hogy a magyar- horvát testvéri viszony fejlesztésére kezet fogjanak vele, mert ennek a benső testvéri viszonynak a fejlesz­tése neki — a miniszternek — a leg­szentebb és legbensőbb óhaja. (Álta­lános éljenzés.) Pejacsevics Tivadar horvát kép­viselő kijelenti, hogy a képviseiők az indemnitásnál azért nem szólalnak lel, mert tökéletesen egyet értenek Széllel és politikájával. A kormány iránt bizalommal vannak. Szintén visszautasítja Rátkay ama vádját, mintha másként beszélnének itt és másként otthon. Vannak ugyan némi horvát túlzók, de a többség azokra nem hallgat és a magyar érzelmű többség mindenkor meg tud azoknak felelni. (Általános éljenzés.) Horvát­országban — úgymond — a túlzók, hál’ Istennek soha sem fognak több­ségre vergődni. (Általános éljenzés és helyeslés. TARCZA. A HÉTRŐL. A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. mozgalmas kép tárul elénk minden téren. Persze, a szellemi élet ébren ] tartásának legelső és leghatalmasabb faktora a „Kölcsey-kör“, mely a hé­ten a nagybányai kirándulásával két várost hozott lázas izgalomba. Szat- már és Nagybánya közösen ünnepelt és karöltve működött közre egy neve­zetessé tett nap emlékének megörö­kítésében. A napi élet forgataga azonban csakhamar leszorította a napirendről a „Kölesey-kör“ és a vele következett „Dalegyesület“ nagy hullámokat vert kirándulását. A mi házi parlamentünk tartotta meg kedden a szokásos rendes köz­gyűlést. Laposan, unalmasan indult a vita. Vártuk az erők összeütközését, a szenvedélyek kitörését, de ugylát- szik, hogy a közgyűlési termet szor­galmasan látogató városatyáinkból hiányzik a hév, mely lelkesítené őket. Chorin Ferencz díszpolgárrá való megválasztása szintén minden nagyobb emoczió nélkül ment végbe. Csupán egy hang emelkedett föl halvány oppositióra, de az is elveszett a tömeg egyesült akaratában. Nagy Barna dr. zavart egy kis vizet, de az is piszkos volt, a mi a tanácsnak nem tetszett s nem szívesen hallgatta az ősszinte szót. De volt a közgyűlésnek egy tár­gya, melyet közgyűlési referensünk hely szűke miatt nem méltatott eléggé. A borsókás sertésekről volt szó. Ez az egyetlen tárgy öntött egy kis lelkesedést a t. városatyákba s a sertés thóma olyan hálás anyagnak bizonyult, hogy a közgyűlés egy tel­jes órán át vitatkozott a sok minden jót adó aranyszőrü malaez jövendő sorsáról. Sajnos, több sertés vita nem volt és szükebb hazánk parlamenti tag­jai, nem valami buzgó városatyáink siet­tek is a tárgyaló termet hamarosan sürü sorokban elhagyni. ________________ Kü lönben sok a panasz, hogy a magyar nem szaporodik, hanem fogy. Véreink itt hagynak bennünket és mennek a mesebeli országba, mely ott van valahol túl az óperencziás tengeren es álmodoznak kincsről, arany­hegyekről. Persze, keserű a csalódá­suk és hiába sírnak vissza az anyaföld után, ők, elvesztek a magyarságra örökké. És a kivándorlás hullámai mind nagyobb és nagyobb területre terjednek, egyik gyűrűje már bennün­ket is megcsapott. Szedelőzködnek itt is, ott is| s maholnap már nem arról kell beszámolnunk, hogy há­nyán hagytak el bennünket, hanem arról, hogy hányán maradtunk itthon. Kormányunk most próbálkozik gátat vetni a kifelé tóduló ember ára­datnak, de aligha lesz foganatja. Nem elég itt a kivándorlást megszorítani, megnehezíteni, hanem a hatalom min­den eszközével egy virágzó ipart kell teremteni, melylyel az emberanyag ________Az egész kontinensen elismert nagynevű MARTIN SONS & Co Ltd angol gyapjúszövet gyárosnak = o . TTTT^rO ^7 /'^r\7TTT Ti posztó és gyapjúszövet kereskedőnél Deák-tér Freund-ház. Felhívja a egyedüli'" raktára : VV LloZ* lj Y UllíA fenti ezég • n. é. közönség figyelmét BF idény újdonságaira. 1» Hidegre fordiüt az idő, pedig a hivatalos tél még messze van tőlünk. A tél előhírnöke, az első hópehely sem jelentkezett még, de azért érez­zük, hogy itt a tél. Az emberek bundába burkolva járnak s dörzsölik kezeiket, mint a fűszeres segédek, asszonyaink és leá­nyaink pedig gyors léptekkel libegnek tova a korzón s dóvaj jó kedvük, vi­dám hangulatuk visszatükröződik a hidegtől pirosra csipett arezukon. Benne vagyunk a saisonban. Estélyek, mulatságok, felolvasások, matinék, hangversenyek egymást kö­vetik s kiki tetszése szerint válogat­hat bennük. Megkezdődött az élet. A lethargikus állapot megszűnt s eleven,

Next

/
Thumbnails
Contents