Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-11-30 / 19. szám
Szatmér, t902. november 30. Vasárnap. Első évfolyam, 19. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Bgész cvre . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . 2 kor. E$yes szám ára 2 kr (4 fi.) POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árb:m és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : KHT• * Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi jászét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő : HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal. Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendök. A kisiparosok védelme. Szatmár, nov. 30. A legutóbbi párizsi világkiál- litáson egy képet láttam, mely a szemlélők figyelmét erősen megragadta és hosszabb időre lebilincselte. Egy kúp alakú hegyet ábrázolt volna e kép, ha a hegyből csak egyetlenegy darabka látható lett volna. A hegyet sűrű embertömeg lepte el. Mindenki a csúcsára tört s a ki csak tehette, legázolta a körülötte levőket. Legmagasabban egy koronás fő emelkedett ki a többi közűi, mindjárt mellette láttunk hölgyeket, kikről tisztességes társaságban nem szokás beszélni, majd nagy pénzes zacskókat lóbázó bankárok következtek; az emberi gombolyagból meg itt is, ott is lezuhant a mélységbe egy-egy szánalmas alak. Legalul pedig magasba nyújtott karokkal verejtékes ábrá- zatu, kérges kezű emberek kapaszkodtak egymáshátán, elkeseredett tolakodással; de szemlátomást sikernélküli igyekezettel. A hegy tövében vergődő alakok oly élethüség- gel, minden túlzás gondos elkerülésével voltak megrajzolva és megfestve, bogy azt hiszem mindenkinek, a ki őket látta, mélyen az emlékezetébe vésődtek. Én legalább nem felejtettem el őket. Most is látom e hasztalanul erőlködő alakokat, a mikor olvasom, hogy a közös hadügyminiszter alig nehány ezer katonai bakkancs szántására hívta föl a szegedi kereskedelmi kamara kerületének iparosait és 691 iparos jelentkezett, hogy megrendelést kapjon. Hogyan kapaszkodnak szegény kisiparosaink ég felé nyújtott karokkal, nem is hogy a hegy csúcsára érjenek, hanem hogy legalább egy darabka kenyeret markolhassanak. Hiszen megszoktuk már, hogy valami csekély dijnoki vagy szolgai állásra százan meg százan, köztük diplomás emberek is, pályáznak. Annyira megszoktuk, hogy a szemünk már meg se akad egy ilyen híren. De még a legnagyobb elfá- sultság mellett is, meg kell döbben - nünk e hir olvasásánál. Meg kell döbbennünk, mert megczáfolhatlanul beigazoltatik a tény, hogy szegény kisiparosaink, kézmiveseirik, kik nehány pár bakancs elkészítéséért, melyekért súlyos feltételek mellett, csak nagyon csekély árt fizet a hadügyi kormány, valóságos versenyfutást rendeznek. Kell, hogy e rövid hirecské- ből levonják a tanulságokat, ha jobb idők reményére jussot akarunk formálni. Kell, hogy feleszméljünk és tisztán lássuk a helyzetet. Az önálló vámterület reményével egyelőre ne áltassuk magunkat. Annak keresztül vitelére tegyünk meg mindent, s legyünk meggyőződve, hogy nehány év múlva az iparunk fentar- tásához, megizmosodásához és föllendüléséhez feltétlenül szükséges önálló vámterületet okvetlenül meg fogjuk kapni. De addig is gondoskodjunk, hogy számtalan jóravaló exisztencziát a tönk, az elbukás, az alámerülés, a megsemmisülés veszélyétől óvjuk meg. Ne várjunk szüntelenül a hadügyi kormánytól és más helyekről támogatást, — a támogatást első sorban nekünk kell nyújtani, s ez módunkban is áll. Necsak rajongjunk a hazai ipar támogatásáért, ; n ;csak Írjunk és olvassunk érdekében klaszikus és ragyogó czikkeket, mondjunk és halljunk fenomenális beszédeket, hanem az életben is szigorú elvként kövessük az egyedül czélra vezető utat: „Csak magyar iparostól vásároljunk.“ Addig is gondoljon mindenki a hegy alján egy darabka kenyér után törő, küszködő emberekre: a magyar kisiparosokra. POLITIKAI HÍREK. Bánffy pártja. Széli Kálmán egyik Intimus lapja a „Budapesti Hírlap“ nagy titkot pattantott ki csütörtöki vezórczikkében, — Arról értesül ugyanis, hogy Bánffy a szabadelvű párt táborából számos tagot hivogat magához bizalmas értekezletre. A tanácskozás egyelőre természetesen csak általános eszmeváltás keretében mozoghat és a politikai helyzet mérlegelésére szőritkozhatik csak. De e bizalmas beszélgetéseknek meg van a kitűzött czóljuk is már, habár ennek az utóbbinak a megvalósitása nem éppen a legközelebbi jövőre tartozik. Bánffy előtt az a ezél áll, hogy uj parlamenti pártot teremtsen főképpen gazdasági programmal, ennek a programmnak az alapja pedig az lenne, hogy váljunk el Ausztriától és állítsuk fel az önálló vámterületet. A Széli Kálmánnal intim viszonyban levő B. H.u természetesen nagy nem- zetijveszedelemnek tartja a Bánffy-párt megalakulását, ellentétben a liberális magyar közvéleménynyel, mely régen várakozik már a mostani petyhüdt politikai viszonyok között uj, egészséges és becsületes pártalakulásra. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülései Saját tudósítónk távirata. Budapest, nov. 29. Tallián Béla alelnök délelőtt 10 órakor nyitotta meg az ülést. Az in- demniti tárgyalásánál Molnár Józsiás a székely kérdésről szólva azoknak sürgős támogatását és felsegitését követeli. Tóth János a paktum tárgyalásokat ismertetvén bizonyítgatja, hogy az önálló vámterület tényleges felálTARCZA. A H É T R Ö L. A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. Színházzal kezdődött a hét és színházzal végződött. Az élet, az emberi alantas indulat, a társadalom és politikai küzdőterek apró epigonjai felvonultak előttünk arra a színpadra, hol az Isten kegyelméből való király nevében mondanak Ítéletet az emberek bűnei fölött. Rövid egymásutánban láttuk megjelenni a félelmetes gyilkosokat, kik remegve, megtörtén, kétségbeesve hallgatták a bírói lelkiismeret halált kiáltó Ítéletét; láttuk a megcsalt, törbeejtett szerelmes szív vonaglását, amint lesi az Ítélet szavát, mely feloldja őt az általa okozott rombolás büntethető következménye alól, láttuk a pálinkagö- zös korcsma hőst, a ki gyilkol ok nélkül és nyugodtan várja elit éltetését és láttunk sok kétes existentiát, láttuk a nyomort, láttuk a bűnt hosszú sorozat- ! ban és láttuk a nemezist, mely lesújtott és felemelt, büntetett és feloldott; elitéit és felementett. És ezek az ité letek mind igazságosak voltak, a mint nem is lehettek mások. Persze a törvényszékeknél mindig ' két ellentétes érdek kerül összeütkö- zézre és igv az Ítélet mindig csak az egyik félnek szolgáltat elégtételt, és pedig annak, a kinek igaza van. A másik fél rendesen nyúlt orral i távozik az igazság csarnokából. A bírósági ítélkezések tehát lehetnek absolut becsüek, de sohasem lesznek megnyugtatók a veszteseknek. A tapasztalat azonban azt bizonyltja, hogy a független biró által hozott ítéletet respektálni szoktuk mindnyájan és sohasem jutott eszünkbe azt megtámadni. Egy ítélet azonban mégis hírlapi vita tárgyává tétetett — itt Szatmári. | Nem füzünk ehhez megjegyzést. Mi meghajtunk a független birósag előtt s nem tartjuk hivatásunkkal ösz- szeegyeztetőnek, hogy a bíróságnak a törvények értelmében és szellemében hozott Ítéletét kifogásoljuk. E helyett azonban a Komoróczy- Barna ügyet akarjuk röviden feleleveníteni. Komoróczy Iván volt főszolgabíró minden áron bebizonyítani akarta azt, hogy Barna dr. öt megakarta vesztegetni. Nem ismerjük a volt főszolgabíró urat, de azért igy is csodáljuk benne a filozófust, a ki ügyesen okoskodik és a psychologust, a ki a lélekben olvas. Ö belelátott a Barna dr. veséjébe és ez hiába tiltakozott minden feltevés ellen, kimondatott, hogy vesztegetni akart. És ezt a szándékot, ezt az akaratot, melyről a vádlott mit sem tudott, akarta volt a főszolgabíró meg- toroltatni. Szóval olyan okos akart lenni, mint az egyszerű paraszt fia, a ki doctor íilosofiae lett. — Bizony jó hogy hazajöttél, édes fiam, mondja az egyszerű paraszt a fiához. gMár régen ;betog vagyok, de nem hittam doktort, mert megírtad, hogy te is doktor lettél, hát gondoltam, már csak inkább te gyógyíts meg. — No biz azt rosszul tette édes apám, hogy doktort nem hivatott, mert én nem olyan doktor vagyok ám ! — Hát micsoda doktor vagy kérdi á jó öreg nagy kíváncsian. — Hát édes apám, én doktor filozófiáé vagyok, a bölcsészet tudora, vagyis olyan doktor, a ki mindent be tudok bizonyítani. — No még ilyet sem hallottam. — Pedig úgy van apám; ha akarja, hát bebizonyítom édes apámnak azt is, hogy én most nem vágyói itt. — No azt már ngysem hiszem I — Nem ? No hát figyeljen ide Mertz József Szatmár és vidéke elsőrangú czipőraktár _ Deák-tér. Keresztes ház. — Ajánlja a n. é.közönség b. figyelmébe a féli ídényfS dúsan felszerelt Hfj, női és gyermek WBBT ezipő raktárát. Elsőrangú magyar kézimunka. ' ....................... " .................................. akt Na gy választék tiszti czipekben. Különlegességek egyedüli raktára. JL A darab kenyérért.
