Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-11-29 / 18. szám
29 Szatmár, szombat SZATMÁRI HÍRLAP. 1902. november 28. 17 szám élén tüntetett. A ki ezt a miniszternek mondotta, az hazudott. Mezóssy Béla felszólalásában azt fejtegeti, hogy Fejórváry tegnap kétszer súlyosan megsértette a Házat, mert a hozott határozatot nem resÍ iektálta. Ezt a körülményt a függet- enségi-párt a katonai javaslatok tárgyalásánál mindenesetre megfogja torolni és egyetlen katonát sem fog megszavazni addig, mig Fejórváry a Háznak elégtételt nem ad. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Rátkay László felszólítja a miniszterelnököt, miután Fejórváry nincs jelen, nyilatkozzék a miniszterelnök, hogy voltakópen a honvédelmi miniszteri székben ki ül ? A honvédelmi miniszter, vagy a táborszernagy, az osztrák generális ? (Élénk helyeslés.) Széli Kálmán kijelenti, hogy igen természetes, hogy Fej ér vary, mint alkotmányos, magyar miniszter ül a Házban és maga a honvédelmi miniszter is mindég annak tekintette magát. Fejérváry tegnap se nem akarta, se nem akarhatta megsérteni a Házat. Kéri a függetlenségi pártot, hogy a tegnapi szavazat után ne óle- sitsék ki az, ügyet és tekintsék befejezettnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Zárt ülés. Apponyi gróf elnök eztán zárt ülést rendelt el. A zárt ülésen az uj parlament épületének mizériáival foglalkozott a Ház, kérve Apponyi gróf elnököt, hogy a bajokon lehetőleg segítsen. Apponyi gróf elnök a maga részéről megígérte, hogy a mizériákon a mennyire módjában ál, mindenesetre segiteni fog. Miután a Ház ezt tudomásul vette, az elnök ismét nyílt ülést rendelt el. Nyílt ülésben Láng Lajos kereskedelmi miniszter Kubik Bélának a kecskeméti postahivatalban visszatartott táviratra vonatkozó interpellácziójára adott válaszában kijelentette, hogy a szóban lévő táviratot a nemzetközi posta és távirda szabályzat értelmében azért nem továbbították, mert sértő tartalommal táviratot feladni nem szabad. Kubik Béta a miniszter válaszát nem veszi tudomásul. A Ház a választ tudomásul vette. Holnap ismét az imdemnitit tárgyalják. TÁVIRATOK. Magyar kormányválság. Budapest, nov. 28. (Saját tudósítónktól) Budapesten ma délután a leghatározottabb formában kormány válság híre terjedt el. A szenzációs politikai hirt az esti lapok legkülömbözőbb kombinácziókkal közük. A magyar kormányválság Fejérváry Géza báró, honvédelmi miniszter tegnapi képviselőházi nyi latkozatáért történt volna. Fejérváry báró ma hirtelen Bécsbe utazott jelentést tenni Őfelségének. — Némely esti lap szerint a honvédelmi miniszter azért utazott Bécsbe, hogy beadja lemondását. E válsághírrel szemben a 8zabadelvüpártböl az esti órákban azt jelentik, hogy a hír valótlan. Fejérváry bécsi utazása már tegnap lett elhatározva. A miniszter csak azért utazott Bécsbe, hogy a Nessi- ügy lefolyásáról és a véderőjavaslatok további tárgyalásáról jelentést tegyen őfelségének. Mivel a véderőbizottság már hétfőn tárgyalja a javaslatot, Fejérváry a mai közbeeső szabadnapot arra hssználta fel, hogy Bécsbe utazzék. amelyet a napokban irt Budapesten * lakó nővéréhez. Keservesen panaszolja ; föl ebben a testvér a testvérnek, hogy ! Blaha elől valósággal szökni kénytelen. Ami Kontros Mária hollétét illeti, arra nézve nagyon hiányosak a rendőrség adatai. Annyit állapítottak meg, hogy néhány iskolástul lekisérte a tanítónőt a salgótarjáni vasúti állomásra, ahol vonatra ült. Egyébként mit sem ! tudnak a hollétéről. Ezekről értesül a M. E. L. De hogy teljes legyen a romantika, ahhoz egy tárviratról is hirt kell adnunk, i amelyet késő éjjel juttatott el hozzánk ! fővárosi tudósítónk. E szerint Blaha | Károly nyilatkozatban kéri a lapokat, I hogy ne vegyenek tudomást a M. E. L. ! tegnapi hamis híréről, amely az ö j egész ügyót-baját elferdíti, sőt mérnök voltát is kétségbe vonják. Ö ugyanis mint kijelentette — diplomás mérnök. várjuk tehát a szerelmi ügy folytatását. meg kellene halnia. Imáját meghallgatta az Isten s ezután sokszor tüsz- szenteU és hosszú élele volt. Gyermekeinek és unokáinak, minden ivadékának megmaradt ez az előjog, de emlékezetül a régi időben tüsszentés által jelzett utolsó életórának a zsidók még a közelmúltban is azzal fogadták hitsorsaik tüsszentését: Jehova adjon neked erőt!“ Az ima közti tüsszentést a meghallgatás jelének tekintik; hason- lólag a régi egyiptomiak és arabok is hitték. Nálunk jó előjelnek tarják a babonás emberek, ha kora reggel, józan gyomorral tüsszentenek. Azt is mondják ilyenkor: „Ma valami újdonságot fogok hallani!“ A tüsszentés után szokásban volt szerencsekivánatok lassan lassan egészen elmaradnak és nem fog soká tartani, hogy ez a szokás nálunk egészen megszűnik, mint már régen megszűnt a franczíáknál és angoloknál. Az amerikaiak nem is ismerték ezt a szokást, megvan tehát az előnyük, hogy nem kell vele felhagvniok. H- 5Szökés az esküvő elől. Egy aradi mérnök szerelme. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, nov. 28. Blaha Károlyt, az aradi „mérnököt,“ a napokban nagyon megszántuk mert a fővárosi rendőrségnél bejelentette, hogy Budapesten bárom nap óta vár a mennyasszonyára, akivel most kellett volna megesküdnie, de az arra, se a fővárosba nem érkezett meg, sem Vecseklőn a falujában nem tudnak a hollétéről. A fővárosban megjelenő Magyar Estilap ezzel szemben azt Írja meg tegnap. Hogy Blaha Károly ur nem méltó szánalomra, legalább azért a dologért nem, amiért mi megsajnáltuk. A rendőri nyomozat ugyanis megállapította, hogy Blalia Károly nem mérnök, hanem állás nélkül való dijnok aki elferdítve adta elő a rendőrségen a baját. A valóság az, hogy Kontros Mária a vőlegénye elől szökött meg aki öt szerelmével üldözte. A valóság e szerint érdekesen bonyolítja le ezt a szerelmi regényt, a melynek még romantikusabb részletei is vannak. Az idézett fővárosi újság ugyanis arról is értesül, hogy Blaha Károly akkor sem vehetné el Kontros Máriát, ha ez is olyan halálosan szereti vala őt, amikép ő belegabalyodott a leányba. Blaha ugyanis még nincs elválva az első feleségétől, akivel egyébként régóta nem él együtt. Hogy a rendőrség a való részleteket földeritotte ebben az érdekes szerelmi ügyben, ahhoz a menyasszony nak egy levele szolgált útbaigazításul ÚJDONSÁGOK. „Szerkesztői üzenet.“ Válasz egy levélre. igen érdekes levelet kaptunk ma, lapunk egy olvasójától, aki egyik-másik — bennünket érdeklő dolog miatt — nem tudja elfojtani bosszúságát és igen rokonszenves sorokban hívja fel figyelmünket több ilyen — szerinte — bosszantó apróságra. Előre bocsátjuk, hogy mindama apró tüszurások, a melyeket a levél Írója figyelmünkbe ajánl, bennünket egyáltalán nem bosszantanak, legfőllebb jót mosolygónk felettük, mert egyébre igazán nem érdemesek, a minthogy alant ezt kifogjuk fejteni. De minthogy a köteles udvariasság ténye ellen vétenénk. ha a levelet válasz nélkül hagynék, indíttatva érezzük magunkat a rokonszenves sorokra válaszolni s egyben a levél íróját már eleve is megnyugtatni. hogy mi — kipróbált, régi munkásai a napisajtónak — be vagyunk oltva minden Ízléstelen csipkedés ellen, még pedig annyira beoltva, hogy flóbertböl verebekre lövöldözni egyáltalán sem kedvünk, sem időnk nincs. Álljon itt egyébként, olvasónknak hozzánk intézett levele egész terjedelmében : Igen tisztelt Szerkesztő ur! B. lapjának, a „Szatmári Hírlapnak“ megindítását városunk kulturális kereskedelmi, ipari és társadalmi terén vívmánynak tekintem. Jó magam is, nem tagadom, gyanúsan vettem kezembe a lap első példányait, attól tartva, hogyannak iránya patriárkalis társadalmi életünkre káros befolyással lehet; olyan eszméknek talál szolgálatába szegődni, a melyek kizökkenthetik e város polgárait az eddigi békés egyetértésből; a pártpolitikai viszályok magvát hinti el köztünk, ott, a hol a pártpolitika még nem tudta magát befészkelni, t. i. városi ügyeinkben és felekezeti dolgokban. Azonban csalódtam, s ezt örömmel konstatálom. De a milyen kellemesen érint ebbeli csalódásom, oly visszatetszőén hat reám és azt hiszem, minden intelligens úriemberre, az a kicsinyes csipkedés, az a nem kollegiális viselkedés, amit az itteni hetilapok egynómelyike részéről már nem egy ízben tapasztani az ön lapjával szemben. Csodálom az ön bölcs mérsékletét, hidegvérét, hogy ezeket szó nélkül hagyja. Avagy talán kikerülték az ön figyelmét — a mit alig tudok feltételezni. A „Szamos“ mai, csütörtöki száma pl. kikel az ellen, hogy az ön lapjának tudósitója egy törvényszéki tárgyalás alkalmával a védői asztal mellett készítette jegyzeteit. Isten ugysol mulatságos. Egy újság, a mely — tudja Isten mi okból — kesereg a zsurnalisztikái vívmány fölött és ezen közben — bocsánat e drasztikus hasonlatért — úgy tesz, mint ama bizonyos madár, a melyik a saját . . . hisz a többit tudja, szerkesztő uram. Ezek után, az ilyen Kajá- szó-szentpéteri zsurnalisztikái baklövéstől csak azt várhatjuk még, hogy kérje fel a törvény- széki elnök urat, miszerint szíveskednék elrendelni, hogy az újságíró a nyilvános tárgyaláson csakis a térdén csinálhatja jegyzeteit, mert másutt abban a teremben úgysem készíthette volna, ha a tárgyalást vezetett elnök engedelméből, a védők asztalánál nem foglalhatott volna helyet. Ezek azok a bosszantó dolgok nagyjában, a mikre t. szerkesztő ur figyelmét föl akartam hívni, mert hátha mégis, keresztül siklott azokon ? Egyébként pedig fogadja I nagyrabecsülésem és b. lapjához legteljesebb elismerésem. Eg\r hü olvasója. Mindenesetre köszönjük a szives i figyelmeztetést és szolgáljon a levél ! Írójának megnyugtatására, hogy mi, akik a közönség érdekében mindent látunk, hallunk, figyelemmel kisérünk és kikutatunk, az említett dolgokat is észrevettük, de egyáltalán nem tartottuk érdemesnek reagálni azokra. Mi, hírlapírói toliunkkal kizárólagosan a közönséget szolgáljuk és véteknek tartjuk holmi kicsinyes, Ízléstelen csipkedésekkel, akár lapunk terét, akár időnket pocsékolni. Ezzel tartozunk nemcsak közönségünknek, hanem a jóizlésnek és lapunk komoly színvonalának. De tartozunk ezzel önmagunknak is, akik már régen kinőttünk a zsurnalisztika hátulgombolós nadrágjából Ezért hát, csak méltóztassék olyan flegmatikusán venni az említett csipkedéseket, a milyen hidegvérrel siklunk mi azokon keresztül, és ha komoly, közérdekű polémiáról lesz valamikor szó: ne méltóztassék bennünket félteni. Harczedzett. kipróbált legények vagyunk a talpunkon egvtöl-egyig, akik mindenkor szárazon tartjuk a puskaport, de — verebekre sohasem lövöldözünk. H. S. * Teljes tanácsülés. A városháza kis tanácstermében tegnap délelőtt Pap Géza polgármester elnöklésével teljes tanácsülés ülés volt, melyen a folyó ügyeket intézték el.
