Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-11-23 / 13. szám
Szatmár, 1902. november 23. Vasárnap. Első évfolyam, 13. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Kegyedévre . . 3 kor. ®ey hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre_. .16 kor. Fél évre . 8 kor. Xegyedévre . 4 kor. ügy hóra . . 2 kor. Egyes szám éra 2 kr (4 fi.) POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik napon ta (hétfő kivételével.^ Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi } észét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intéz endők. 1899—1902. A „Szatmári Hírlap“ számára irta: Szatmári Mór orsz. képviselő. Budapest, novemb. 22. A csalódás keserű érzetével nézi az ország a mostani politikai helyzetet. Még előtte lebegnek azok a szép napok, mik az 1898-iki zajos ob- strukczió és az 1899-iki ex-lex után folyton következtek. Mikor a hírhedt pártközi paktum után Széli Kálmán diadalmasan elfoglalta a kormányelnökséget, csupa meleg, napsuga- raa verőfény árasztotta el az országot az ibolyafakasztó márcziusban. Csupa remény, bizalom, öröm és lelkesiiltség vette körül a gondvise- lésszerü áilamférfiut, akitől az egész ország azt várta, hogy lecsendesit- vén a szenvedélyek dúló förgetegét, nagy és üdvös alkotásokkal fogja nevét beleírni a nemzet históriájába. 1867 óta egyetlen kormány sem foglalta el helyét annyi bizalom közt. És soha 1867 óta egyetlen kormány nem volt olyan erŐ6, olyan hatalmas, minő volt 1899. márcziu8ában a Széli kabinet. A szabadelvű párt megerősödve a beléjeolvadt nemzeti párt tömege által, a kompakt majoritás roppant erővel állott az uj kormány mögött, melynek úgyszólván ellenzéke 6em volt. Hiszen Széli Kálmánt valójában az ellenzéki pártok szemlélték ki maguknak, mint olyant, aki a legalkalmasabb férfi lesz az ország sorsának vitelére. Aki legalkalmasabb lesz a megzavart, szün telenül kárhozatos állapotok megjavítására. Bíztak erejében, egyéniségében; s biztak abban, hogy lendületes, fellengős Ígéreteit be is tudja, be is fogja váltani. És megkezdődött a magasztalások kultusza. Széli Kálmánt, a na- gyott, az erőst, a bölcset, az igazságosat magasztalta mindenki. A csömörlésig. Az embereket elkapta a bámuláskór betegsége. Bámulták, imádták Széli Kálmánt, aki úgy állott a parlamentben és az ország szine előtt, mint aki hivatva érzi magát arra, hogy nemzetének, a megzaklatott, megsanyargatott or* szágnak megváltója legyen. És azután várt, egyre várt a nemzet. Várta az alkotásokat, várta a megváltás csoda-művét. De nem jött. Nem jött semmi. A büszke ígéretek mind, mind beváltatlanul maradtak, s az ország kezdett felocsúdni. Látta, hogy a helyzet csak annyiban változott, hogy Széli Kálmán dicsőítői ráfogták a közállapotokra, hogy megtisztultak a sok szennytől, a sok erkölcstelenségtől; de (különben minden maradt arégiben És napról-napra erősebbé vált a nemzetben a csalódás őrzése. Az általános választások után meg épenséggel rosszra fordultak a dolgok. A szabadelvű párt roppant erővel került ki e választásokból, de Széli Kálmán pártjának ezt a nagy erejét nem volt képes fölhasználni arra, hogy szinte példátlanul álló kényelmes kormányzási helyzete mellett is, akánniféle sikereket tudott volna kivívni nemzetének, akár Ausztriával szemben, a közgazdasági kérdésben, akár idehaza az államélet terén. A közgazdasági kiegyezés kérdésében még nagyobb a zavar, minő volt Bánffy alatt. Az ország ép oly keveset tud, mint tudott akkor. Bánffyt megbuktatta az obstrukezió azért, mert nem akart nyilatkozni a közgazdasági kiegyezés dolgairól és Széli Kálmán ép úgy, mint Bánffy, telje- és tökéletes hoinál\ban hagyja az egész ügyet. Csakhogy mig Bánífy alatt a nemzet bízott és bizhatott abban, hogy valamikor talán mégis csak létrejön az önálló vámterület, addig most keservesen kell éreznie, hogy Széli Kálmán egy szerűen beleforditotta az önálló vámterületet az 1899. XXX-ik t.-czikkhe. A nemzet irtózatosan el van sanyargatva. A közgazdasági pangás, mely esztendők óta tart, agyongyötörte a magyar ipart és kereskedelmet; általánes elszegényedés uralkodik mindenfelé, a társadalom mindama rétegeiben, melyek munka után élnek és csak munka révén boldogulhatnak. És ilyen körülmények közt, m kor általános az elé- gületlenség és hangosan sir a panasz,: a kormány csodálatos könnyelműséggel adja oda magát a militá- rizmus eszközéül és uj és rettenetes pénz- és véradókat akar ráerőszakolni a nemzetre. Beterjesztette az uj katonai javaslatokat, melyeket nem okol meg se az európai helyzet, se az ország belső állapota. Ez sem elég: fölakarja emelni a czivillistát, hogy ezek révén is uj terhek szakadjanak a nemzetre. És e mellett csinált a kormány olyan helyzetet, melyben a nemzet és korona közt áldatlan elhidegülés támadt, melyben a nemzet és hadsereg közt még élesebbé válnak az érzelmi és fölfogásbeli differencziák, melyben az ország belső ellenségei, a nemzetiségek, vérszemet kapva a kormány erélytelenségétől, eddigelé nem tapasztalt vakmerőséggel agitálnak a magyar állam ellen. Szóval: haladás helyett visszaesés az államélet egész vonalán. És a helyett, hogy a magyar állam TARCZA. Testvériség. Édes egy testvér volt, — tudjuk: Bősz Kain s jó Ábel. Mígnem versenyre kelének, Hogy az égbe melyikének Füstje jút inkább el. Áldozatra gyújtanak hát Egyazon oltáron. S im, az Ábel áldozata A füstöt inkább kiadta! — S lón búbaj immáron . . . A búbajból viszály vált ki, Mint füstből a szikra. Füsti hitben megalázva, Űzi Káint bosszú láza: Törni a másikra. A lappangó boszu végre Kárhozatos czélt ért. Testvérét, — mint írva vagyon, Orvúl úté Kain agyon. S lám, mért ? — Egy kis füstért 1! Én magyarom, magyar népem, Édes egy testvérem : Kain vére szakadt beléd ? — Oh, mert ennek adod jelét Társadalmi téren . . . Dr. Herman Lipót. A H É T R Ö L. A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. A kaczérkodó napfény csalfa enyelgésének nem hiszünk. Nincs abban melegség, nincs abban élet. De mégis jól esik beleringalni magunkat a hitbe, hogy a csábos sugarak csókjában is van tűz. A mennyboltozat himes palástja, földinoknak a molygó azúr ta- kaiója szintén megcsal bennünket s úgy érezzük, hogy hazugság minden, a tündöklő nap, a kéklő égboltozat, a csillagfényes éj és az emberek külsejükben és belsejükben, intézményeikkel és törvényeikkel egyetemben. A csalódások izgalmas hetét éltük át és a hét krónikása igyekszik beszámolójában az események reflex képét komor sziliéiben enyhíteni, mert maguk a tények, melyek a tova lebbent hét kimagasló eseményeiként városunk és megyénk históriájában domináló szerepet játszottak, már magukban véve is olyan elszomorítóak, hogy egyáltalában nincs szükség az elénk táruló képek külön kiszinezésére. A gazdasági, vallási és igazságszolgáltatási téren történtek a héten olyan ezupeziók, melyeket az erők czilkanikus kialakulása eredményezett. Az erősebb mindig utat tör magának és a nyers hatalom cyklopsi ereje legyőzi, szétmorzsolja az akadályokat. Gazdasági életünk egy nagy jelentőségű megnyilatkozása volt a „Gazdasági-Egylet“ elnök választó közgyűlése, mert arról győződtünk meg, hogy a tömeg meghajlik a személyi tekintetek előtt, elfogult és gyönge lesz, midőn jogát gyakorolhatja, udvarias és előzékeny lesz — saját kárára, holott bátornak kellett volna lennie, akaratát szabadon érvényesítenie — a saját és a köz javára. Ismerjük az elnökválasztás nál elfojtott akarat erejét, mely győzött volna, ha érvényesülés végeit megmozdul, de nem tette ezt, hanem hallgatással járult hozzá az elnök megválasztásához. De bízik, hogy az elnök ígérete és legjobb tudása szerint küzdeni fog a közjó érdekében, és nem fogja az ő agrárius nézeteit, elveit az egyesütet tagjaira oktrojálni, hanem a politika átkos harczát nem fogja a humánus irányzatú egyesület működésébe belevinni . . . Egy feljajdulás hangzott felénk, ezer és néhány jó magyarnak, szivünkhöz nőtt testvérnek kínos fölkiáltása : megakarják bennünk ölni a magyar érzést, elakarnak bennünket tépni durván, vad erőszakkal édes magyar hazánktól, megakarják lelkünket gyilkolni a hit hazug formalitásainak ráuk erőszakolásával, elakarják rabolni nyelvünket és hitéletünkbe, családi szentélyünkbe bele akarnak csempészni egy megvetett, egy utált nyelvet; azt akarják, hogy tagadjuk meg múltúnkat hogy tépjük szét a magyar földhöz fűzött, vérrel megpecsételt köteléket; azt akarják, hogy szűnjünk meg magyarok lenni I Édes magyar testvéreink, a kíméletlen erőszak fojtogatja bennünk az életet, megakar ölni, el akar pusztítani, jertek segítségünkre, mentsetek meg! Hiszen mi veletek voltunk mindig, veletek éreztünk mindig, magyarok voltunk, magyarok vagyunk és azok is akarunk maradni örökké 1 Jertek hát, segítsetek rajtunk, mentsetek meg! Az egész kontinensen elismert nagynevű MARTIN SONS & C Ltd angol gyapjúszövet gyárosnak Szatmáron egyedüli raktára /^r\7T TT Ti posztó és gyapjúszövet kereskedőnél Deák tér Freund ház. Felhívja a W yy I ULíxA. fenti ezég a n. é. közönség ügyeimét um- idény újdonságaira.
