Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1902-11-21 / 11. szám

2 Szatmár, péntek 1902. november 21. 1 1 szám S ZATMÁRI HÍR L A P. Halálra Ítélt gyilkosok. Kettős halálos ítélet. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1902. nov. 20. Futótűzként terjedt el tegnap este 7 óra körül városunkban a szenzácziós és nem várt hir, hogy a két komovzáni oláh parasztot, kiknek bűnügyét az esküdtbiróság két napon át tárgyalta, kötél általi halálra ítélték, És a hová a borzalmas hir villám gyorsan eljutott mindenütt érthető megdöbbenést és mély borzalmat keltett. Az emberek az utczán, a kávéházakban csoporto­sulva élénken tárgyalták a nem vért halálos ítéletet s különböző kommentárokat fűztek az esküdt­szék végzetes verdiktjéhez. Jogász körökben általános a meg­győződés, hogy az esküdtbiróság drákói szigorral sújtotta a bűnösö­ket, mikor kimondta fejükre az igazságszolgáltatás legsúlyosabb bün­tetését: a halálos ítéletet. Szatmár városa szomorú ne­vezetességre tesz lassankint szert, mert rövid időközben már az ötödik halálos ítéletet hozza a szatmári esküdtbiróság. Egymásután éled fel emléke­zetünkben a Franez Pál szomorú históriája, kit a törvényszék udva­rában végeztek ki s ki ne emlé­keznék még a testvérgyilkos Papp { Béla és Zsoldics Mihály bünperére, kik nagyban hozzájárultak, hogy városunk ily szomorú hírnévre te­gyen szert. Alig két esztendeje, hogy esős, csatakos időben felkötötték Papp Bélát, az ui’i gazembert, most kö­vetni fogják őt a bitófán Dobja Alexa és Bura Mihály, a művelet­len, vad oláh pásztorok. Szomorúan érdekes és felem- litésre méltó, hogy éppen két év­vel ezelőtt 1900. november hó 20-án gyilkoltatta meg Papp Béla szerencsétlen öcscsét és ma, 1902. November hó 20-án köt em­ber fölött mondták ki ismét a halálos ítéletet. Kilátásunk van tehát reá, hogy újból ellátogat ide Báli Mihály, a hóhér, hogy borzalmas munkáját újból bemutassa a halálra szánt két emberen. Mióta büntetőjogunk a nagyobb bünpereket az esküdtszék hatáskö­rébe utalta, gyakran előfordul az az eset, hogy a jórészt polgár-em­berekből álló esküdtek a verdiktho­zatalnál inkább a vád- vagy védbe- széd hatása alatt állanak s ezen alapon hozzák a határozatot, mint inkább jogi meggyőződésük alapján. A vádlott sorsa többnyire attól függ, hogy az esküdtszék mily impressziókkal vonul vissza tanács­kozásra, mert lehetetlen, hogy a büntető kódexben teljesen járatlan esküdt jogi szempontból mérlegel­hesse, mi veendő bizonyítéknak s mi nem. S innen van aztán, hogy a legkitűnőbb, legképzettebb jogász is tehetetlen az esküdtszékkel szem­ben, s bármennyire meg legyen is győződve igazáról, megadással várja az esküdtszék verdiktjét. Hogy az esküdtszék határozata mennyire kiszámíthatatlan, azt a jelen szomorú eset bizonyítja. Jogász emberek, kik figyelem­mel kisérték a bünper minden fá­zisát, egyhangúlag véleményezték, hogy egy tanú vallomása alapján — mert csak egy ember voltszemtamija a gyil­kosságnak — lehetetlen a vádlottakat elitélni. Meg voltak győ­ződve róla, hogy a verdikt kedvező lesz a vádlottakra nézve. És csalódtak . . . Ezelőtt az volt a példabeszéd, hogy két tanú elégséges ahhoz, hogy a vádlottat elitéljék, ebben a bünperben egy tanú terhelő vallo­mása bitófára juttat két embert. Halálos ítélet hallatára lehetet­len izgatottságunkat leküzdeni. — Mert bármilyen vad, erőszakos és romlott erkölcsű a két halálra Ítélt, mégis csak embertársunk. Mind­kettőnek van felesége, gyermeke, kik reménykedve, szeretettel vár­ták vissza a esaládfőt, a kit most örökre elszakított tőlük a büntető igazságszolgáltatás sújtó keze. A nagy szenzáncziót keltett esküdtszéki tárgyalásról részletes tudósításunk a következő : (\ tárgyalás kezdete.) Reggel 9 órakor nyitotta meg Papolczy Gyula elnök a szerdáról, tegnap reggelre halasztott tárgyalást. A tárgyalás a tanuk vallomásával kezdő­dött és jó darabig a közönség legcse­kélyebb érdeklődése nélkül vontatottan, unalmasan folyt a többnyire lényegte­len tanuk kihallgatása. ügy tiz óra körül kezdett szállin­gózni a közönség a nagy esküdtszéki terembe s alig fél óra lefolyása alatt zsúfolásig megtöltötte, úgy a földszinti padokat, mint a terjedelmes karzatot. Az első padsorokat intelligens közönség, kiváltkép jogászok foglalták el, kik ki­váló érdeklődéssel kisérték a már iz­galmasra fordult tárgyalás minden mozzanatát. A tanuk kihallgatása során nem merült ugyan fel semmi meglepetést keltő újabb momentum a vádlottak terhére; de a közönség körében, a tömött padsorokban hirtelen hire futott, hogy az orvosszakértők vallomása rend­kívül terhelő lesz a vádlottakra és mintegy szenzácziós fordulópontját fogja képezni a nagy terjedelmű bün- pernek. (Az orvosszakértők.) A hallgató közönség lázas érdek­lődése mellett mondották el orvosszak­értői véleményüket dr. Vajay Imre, dr. Ecsedi Gedeon és dr. Ember Ele­mér orvosszakértők. Az orvosszakértők egybehangzó véleménye szerint a halál oka elvérzés volt. A hullán konstatált fejszecsapások mindegyike külön-külön feltétlenül ha­lálos volt. Azt is megállapították, hogy a gyilkosságot nem egy, hanem két ember követte el. Vajay Imre dr. törvényszéki or­vos, társaival szemben ezen kívül állí­totta, hogy a hulla fején eszközölt fej­szecsapások nyomán maradt nyílt se­bekbe a bűnjelt képező kiseb­bik balta éle határozottan beillik, amiből kétségbevonhatatlanul | az következtethető, hogy az egyik vádlott tulajdonát képező fejszével ejtették az áldozat fején a halálos sebeket. Az orvosszakértők továbbá azt is megállapították, hogy az áldozatot fekvő helyzetben gyilkolták meg. Arra azon­ban nem tudtak határozott feleletet adni, vájjon ébren volt-e vagy aludt az áldozat, midőn az első halálos csapást mérték reá. Az orvosszakértők, de különösen Vajay dr. törvényszéki orvos vélemé­nye érthető izgalmat keltett a hallga­tóság között s ennek nyomában már jogász emberek előtt is nemileg ké­tessé vált a vádlottak sorsa — noha a legsúlyosabb ítéletre : a kötélre mégsem gondoltak. (A törvényszéki vegyész véleménye.) Az orvosszakértők szenzácziós kije­lentése után dr. Felletár Emilnek, az országos vegyészeti intézet igazgatójá­nak, a bűnjeleken talált vérnyomokra vonatkozó véleményét olvasta fel az elnök. A törvényszéki vegyész górcsövi vizsgálatokkal megállapította, hogy a bűnjelként szereplő nadrágon lévő vér- cseppek határozottan embertől szár­maznak, mig a két fejszén észlelhető vércseppekről nem volt megállapítható, hogy embertől vagy állattól szárma­zott-e ? Dél is elmúlt már, midőn az el­nök a vegyószi vélemény felolvasását befejezte s ezért a tárgyalást délután 3 órára elhalasztotta. Délután. A délutáni tárgyalást az elnök a közönség fokozott érdeklődése mellett nyitotta meg. A padok és a karzat zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, kik lázas kíváncsisággal, izgatottan figyelték a tárgyalás menetét. (A kérdések.) A tárgyalás megnyitása után az elnök felhívta a kir. ügyészt, hogy az esküdtekhez intézendő kérdéseket ter­jessze elő. Németi József kir. alügyész a következő kérdéseket terjesztette az esküdtbiróság elé: 1. Bünös-e Dob je Alexa vádlott abban, hogy 1902. jú­nius 7-én éjjel 10-11 óra között, más egyénnel előzetesen össze­beszélve a mezőn alvó Bura Györgyöt előre megfontolt szándékkal több lejszecsapás­sal megölte ? Igen, vagy nem ? 2. Bünös-e Bura Mihály vádlott abban, hogy 1902. jú­nius 7-én éjjel 10-11 óra között más egyénnel előzetesen össze­beszélve, a mezőn alvó Bura Györgyöt előre megfontolt szándékkal több fejszecsa­pással megölte ? Igen, vagy nem ? A védők: Biró Elemér dr. és Gózner Elek dr. minden változtatás nélkül, teljes szövegében hozzájárultak az ügyész által feltett kérdésekhez, me­lyeket a bíróság rövid tanácskozás után véglegesen megállapítottnak nyilvánított. A kérdések ily formán véglegesen megáliapittattak, az elnök felhívta a kir. ügyészt a vád előterjesztésére. (A párbeszédek.) Néma csendben, a hallgatóság feszült figyelme közepette kezdte meg Németi József dr., kir. alügyész nagyhatású, jogi érvekben gazdag, vál­tozatos és színes vádbeszédjét, a mely teljes egészében remek szónoki al­kotás. A vádbeszéd, metaforákban gaz- 1 dag, poetikus bevezetésében jellemezte a komorzáni nép vadságát, a havasok közt élő pásztorok barbár életmódját. Majd magára a bűnesetre tért át s annak rövid ismertetése után az or­vosszakértők véleményével foglalkozott, melyekből megállapíthatónak találta, a bűncselekményt csak is a vádlottak követhették el. A vádlottak ugyan ta­gadják a terhűkre rótt bűncselekményt — úgymond — de egyrészt a komor­záni emberek vallomását komolyan venni nem szabad, másrészt Fazeka Tógyer egyetlen szemtanú eskü alatt tett vallomása teljesen lerombolja a vádlottak konok tagadását. Igaz — igy folytatta — vannak mentő tanuk is, -— de vegyük sorra s mérlegeljük úgy lé­lektani, mint jogi szempontból e mentő tanuk vallomásának értékét. Kik a mentő tanuk? Valamennyien rokonok, atyafiak, akik jelen sem voltak a bor­zalmas bűn elkövetésénél. Csak termé­szetes, hogy a feleség iparkodik meg- mententeni férjét, a gyermek az atyját, ha még oly vad erkölcsű is, mint a komorzáni oláh paraszt, A vád közvet­len bizonyítéka Fazeka Tógyer val­lomása. Ő az egyetlen szemtanú, ki határozottan felismerte a gyilkosokban a két vádlottat. Ezután részletesen foglalkozott Fazeka Tógyer vallomásával és azt igyekezett kimutatni, hogy e valló- már feltétlenül megbízható s igy való­nak veendő. Igaz, hogy a bünper egész anyagában felmerült lélektani indokok csekélyek ahhoz, hogy vádlottak a szörnyű bűnt elkövették légyen, de Komorzanban, hol napirenden van még a „vérbosszú“ a legcsekélyebb ok is elég egy emberélet kioltására. Dobja Alexa és Bura Mihály vádlottak több­ször említették, hogy megölik Bura Györgyöt és ezt a fenyegetést be is váltották. Rég óta előkészültek ők a véres tettre, és a végzetes éjszakán elérkezettnek látták az időt annak vég­rehajtására. Erre mutat, hogy Dobja Alexa közvetlen a bűntett előtt kiéle- sitette a baltákat, jóllehet arra semmi oka nem volt. Mindezek alapján — igy végezte vádbeszédjét az ügyész — bizonyítva látom, hogy vádlottak Bura Mihályt előre megfontolt szándékkal meggyilkolták és ezért arra kérem «'nő­ket t. Esküdt uraim, mondják ki a vádlottakra a bűnöst, feleljenek a kér­désekre igen-n el. Az ügyész hatalmas vádbeszéde nem maradt hatás nélkül. A hallgató­ság arczán mély megdöbbenés tükrö­ződött vissza, s minden szem a vád­lottakra tapadt, kik bambán, lecsíig- gesztett fővel bámultak maguk elé, nem is sejtve, mily közel állanak a bitóhoz. A vád elhangzása után Dobja Alexa, első rendű vádlott védője Biró Elemér dr. emelkedett szó­lásra s mintegy háromnegyedóráig

Next

/
Thumbnails
Contents