Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-11-14 / 5. szám
Szaímár, 1902. november 14. Péntek. Első évfolyam, 5. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E^yes szám ára 2 kr (4 fi.) Megjelenik naponta (hétfő ^kivételével.).. Hirdetéseket méltányos, szabott árb^n és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106. Szerkesztőség: Felelős szerkesztő: Kiadja: Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. HARSÁNYI SÁNDOR. A SZERKESZTŐSÉG. Kazinczy-U. 6. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Már én ilyen vagyok ... Szatmär, nov. !3. Nagy Ferencz országgyűlési képviselő ur köztudomás szerint évek során át államtitkár volt a m. kir. kereskedelemügyi minisztériumban és igy — a mi gyönyörűséges közállapotainkat tekintve — csak természetes, hogy a képviselőházban folyó hó 8-án tartott államférfim beszédében ultra-agrárius húrokat pengetett. A volt kereskedelemügyi államtitkár, mint az agrár érdekek elszánt bajnoka! Nem éppen közönséges látvány, az bizonyos, de egy cseppet sem meglepő. Ellenkezőleg, éppen az lett volna a meglepő, ha a volt kereskedelmi államtitkár ur, a ki Horánszky Nándor halála után a legkomolyabb jelölt volt a kereskedelmi miniszteri tárczára, a magyar kereskedelem érdekeiért szállott volna síkra Eh, ki fogja manapság igy;' kom pro m ítélni magát? Egy jó kemény, a brutalitásig őszinte a naivságig nyílt agrárbeszédet kell kivágni és az .állam- íérfiu beevez a kormányképesség biztos révébe és vár, a inig a hivatalos lapban megjelenik a „kedves“ levélke. Nagy Ferencz képviselő ur, volt kereskedelmi államtitkár és miniszterjelölt, aki — mint ilyen — a nagy szabadelvű tábor vezérkarában foglal helyet, kihirdette, hogy a mi közéletünk egy sajnálatos fogalomzavar bajait sínyli. Ez a fogalomzavar pedig: „Abból származik, hogy azt a szabadelvüséget, amely a politikai és polgári jogok szabad, egyenlő, demokratikus szellemben való érvényesülését tűzi czélul, ezt a szabadelvü- ségét átviszik, mondhatni egy más tartományba, vidékre, t. i. a közgazdasági politikába.“ A volt kereskedelmi államtitkár, a szabadelvű vezérpolitikusok egyike, hirdeti a parlamantben, a hol a szabadelvüpárt többsége uralkodik, hogy a szabad, demokratikus szellem érvényesülését a közgazda- sági politikába átvinni: fogalom- zavar. De szolgál az ex-állaintitkár ur bővebb felvilágosításokkal is, ne hogy — fogalomzavar képződjék az ő valódi és hamisithatlan szabadel- vüségéről. Azt mondja ugyanis: Hát én azt hiszem, hogy világos, önök maguk is konczedálni kénytelenek, hogy mikor közgazdasági kérdésről van szó, akkor nem a szabadelvüség szemüvegén át fogjuk nézni e kérdéseket, hanem nézni fogjuk a társadalmi osztályoknak érdeke szempontjából. Nos igen kérem. Mi is kon- czedáljuk, hogy a mikor közgazda- sági kérdésről van szó, akkor nem a szabadelvüség szemüvegén át, hanem az osztályérdek szempontjából nézzük a kérdéseket. Hiszen ez oly természetes, a mikor az osztályérdekek, a melyekről szó van, pre- valeáló jelentőséggel bírnak, lévén azok a íoldmivelési érdekek ! Mi azt hisszük, a mikor Nagy Ferencz ur még államtitkár volt a Tkereskedelmiben^, nála is jártak sűrűn a különféle kereskedelmi és ipari testületek, hogy — ünnepeljék őt, a kommercziális és ipari érdekek védelmében kifejtett elévül- hetlen érdemeiért. És az államtitkár ur —- szerényen, mint egy elrejtve viruló; ibolyácska — csak annyit mondott „Már én ilyen vagyok! . . .“ j Bizony Ákos volt, akitiltakozott az obstrukczió vádja ellen, a mit a függetlenségi párt csak a legvégső esetben szokott alkalmazni. Hosszasan polemizált Nagy Ferenczczel és a többi szabadelvű és agrárius szónokokkal, akik eddig beszéltek. Azindemnitit nem szavazza meg. Kecskeméthy Ferencz szintén a javaslat ellen beszélt, majd Pozsgay Imre állott fel szólásra és a javaslat ellen érvelve, a következőket mondotta: „A király hir szerint haragszik a nemzetre a Kossuth- íinnep miatt.. A ki haragszik annak nincs igaza . . .“ Elnök csenget. Kérem a képviselő urat, hogy olyat ne állítson, a mi nem felel meg a tényeknek. A király és nemzet közti haragról nem lehet beszélni, mert ez nem egyeben, mint mende-mondákon alapszik. (Helyes'és jobb felől. Zaj és ellentmondás balról.) Pozsgay beszéde további folyamán kijelentette, hogy a javaslatot nem fogadja el. A képviselőház holnap a tápéi és csongrádi ügyekben fog dönteni és a Popovics képviselő összeférhetetlenségi ügyében fogja a zsűrit megalakítani. Szatmári Mór mandátuma. — Saját tudósitónktól. — Szatmér, november 13. Olvasóink bizonyára élénken visz- szaemlékeznek még arra az elkeseredett harczra, a mi a legutóbbi képviTARCZA. Emlékezés Tardonára. Irta: Kovács Zsigmond. Évekkel ezelőtt Jókainak „A ten- gerszemü hölgy“ czimü regényét lapozgattam. A mint odaérek, a hol a regényíró király leirja, hogy miképen jutott ő a negyvennyolczadiki szabadságharcz lezajlása után Tarnodára, ebbe a Bükk- hegység alján elterülő kis faluba, eszembe jutott, hogy én is megfordultam ott valamikor. S nemcsak hogy megfordultam, de velem is történt ott olyasvalami, a mire évek múltán is élénken emlékezem vissza. Vala pedig az, eset a következő: Sárospataki diák voltam. A hires kollégiumban legáczió-vá lasztás következett (régebben elekczió volt a neve.) A véletlen úgy hozta magával, az ünnepi követségből (a hogy ma mondják) nekem: Tardona, Dédessel, hozzá Mályinka, Tapolcsány jutott. Már t. i. a hogy azt a diákhumor igy ünnepválasztás alkalmával ékes hexameterben kifejezni szokta. Nem nagy legáczió ez a Tardona cum Dédes stb. Hanem én azért a legnagyobb remények között hagytam oda a kollégium falait. — Egyszerre csak azt forgattam a fejemben, mily megrakott pénztárczával fogok én onnan az ünnepek befejeztével távozni? . . . De már Patakról való eltávozásomban malőr esett velem. Útitáskámat elvesztettem prédikáczióstul, pátensestül (a hívekhez szóló ünnepi nyilt levél) együtt. Nagy busulás vett erőt rajtam. Mit fogok én most tenni? Hogy szolgálom ki a hiveket ? Prédikácziót csak szereztem valahogy, innen-onnan. Akadtak jó pajtásaim, a kik kisegítettek. De pátensből már egynél többet nem keríthettem. Azok eredeti példányaira kollégáimnak is nagy szükségük volt. Ezzel az „egy szál“ pátenssel állítottam aztán be légáczióm egyik legelső falujába, a mely történetesen nem más volt, — mint Tardona. A lelkész egy jóságos öreg ur volt, Rácz Istvánnak hivták. — Isten hozta édes uram öcsém! — e szavakkal fogadott, a mint bemutatkoztam. Rövid beszélgetés után egyszer azt kérdi tőlem: — Hát a pátens mit tartalmaz most ? Roppant zavarba jöttem, mert hát az utón mindig azon törtem a fejem, hogy vágom én ki most magam ebből a nagy bajból ? Teljesen megfeledkeztem arról, hogy legelőbb is a _követi minő ségem törvényes voltát igazoló pátensem egyikét kellett volna felmutatnom. Minden eszembe jutható mente- getödzés közt vallottam aztán be, minő szörnyűséges módon pórul jártam. — Sose busitsa magát édes öcsém : — vigasztalt erre a jó öreg Rácz bácsi. — Más is járt már igy ! Majd csak segítünk a dolgon valahogy. Van-e jó Írása ? — Hála Isten, elég jól irok — feleltem en. — No lefogjuk Írni erről az egyről a többit. A rekvirendusok kaphatnak egyszer Írott pátenst is ! Azokból is meglehet tudni a tudnivalókat. Erre a szives, jóakarattal tanúskodó buzdításra némileg megvigasztalódtam. Még mendikásom (segéd legátus is segédkezett az Írásban. Mikor aztán készen voltunk, megkezdődött a rekvirálás. A legtöbbnyire úri emberekből 1 Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. 9 • • • • Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! 9 # # # 9 Szatmár és vidéke legnagyobb ozipőrsktára. A ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, nov. 13. A képviselőház mai ülésén folytatta az indemnitási vitát. Az első szónok
