Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-12-25 / 39. szám
Szatmár, 1902. deczember 25. GsütöríóK. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . .12 kor. Fél évre . . S kor. Negyedévre . ■ . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . - 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Ejyes szám éra 2 kr (4 fi.) 3 POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árba* és egyezség szerint, felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, mindun további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : ?Ü6. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Karácsony. 5zatmár, decz. 24. Zimankós, havas téli időben köszöntött be karácsony angyala, csillogó aranyleplében — kezében a megelégedés kelyhével, melyet ajkunkhoz szorítunk, hogy annál több béke és szeretet lopódzon szivünkbe az Isten-ember öröm-ünnepén. Levetjük földi gyarlóságunk mezét csak egy pillanatra, hogy az emberi lélek a maga földöntúli idealitásában köszöntse Karácsony magasztos ünnepét. Kövicl időre távol tartjuk magunktól a rideg érdekhajsza küzködéseit, hogy annál inkább megértsük az isteni tant és rajongó szeretetünk annál inkább forduljon a betlehemi jászol felé, ahol most született az emberiség Megváltója Isten fia, — Jézus Krisztus. Magába száll a bűnös, a kit vétke miatt számkiüzött az egész társadalom és lelki gyötrelme közt ima száll ajkára, szemében köny csillog — a megbánás könye -— mit az útjában eltévelyedett hullat, esengve az isteni kegyért. S leszáll hozzá is Karácsony angyala, aszá•«.♦***• : uv i \sw.v*»«i Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szót küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. nalom és kegyelem legmagasztosabb isteni érzelmeivel, — s világosságot varázsol a sötét lélekbe, — jelezve, hogy az Ur még a vétkesnek is gondviselő atyja. Magába száll a jámbor is, kinek szivét nem rontotta meg az önzés, az érdek, a világ ezernyi emberi hitványsága. Karácsonykor igyekszünk megszabadulni, levetni mindazt, ami az isteni tisztaság fogalmától eltávo- lithatna bennünket, megtérünk — ajkunkon a szent igével, szivünkben ájtatossággal, áhítattal. S mig künn az elemi erők felkorbácsolva zúdulnak fel ellenünk, hogy népte- lenné válik az utcza, a tér: addig mi családunk körében a jól fütött kemencze mellett, a boldogság egy elragadott sugarával tápláljuk lelkünket. S örvendünk szívből a Karai- mony ünnepének; az apró gywrmo-" kék vigan ugrándoznak a diszes- csillogó karácsonyfa körül'és hálával gondolnak a Megváltóra, ki ennyi széppel, jóval lepte meg ártatlan szivecskéjöket. Ez a gyermeki boldogság egészen átragad lényünkre és együtt örvendünk, vigadunk a gyermeknéppel és boldogoknak érezzük magunkat, mintha egy pillanatra elvonná szemünk elől az isteni kegy a háborgó tengert — az élet tengerét az ő Cha- ribdiszeivel' zátonyaival s milliónyi yórengző teremtményeivel melyekkel oly gyakran találkozni vagyunk kénytelenek. Boldogok vagyunk s nem tudjuk, nem vagyunk képesek fölfogni, hogy lehet még ember, aki ne volna legalább oly megelégedett, mint mi Pedig van l Nézzünk le a pin- czelakásokba vagy föl a padlásszo- bákba, s ki tudná még megmondani, hogy hová mindenüvé, ahol a fagyos hidegségben még egy kis fahasáb sem pattog a kályhában ; ahol a szárazkenyeren kívül egyéb n ncs a házban, ahol a gyerekhad nem ugrándozik vigan csillogó, aranyos-ezüstös diszü karácsonyfa körük hanem a sötét, havas utczákon kóborol, csatangol és elmélázva néz be egy-egy ablakon, honnan a megelégedés világossága, fénye özön- lik ki a rideg sötétbe, s érzi, hogy itt mindenki boldogabb, mint az ő kis ártatlan lelke, amely még sohasem tudott örülni, mert iiisz -- úgy látszik — róla még az Uris- tenke is megfeledkezett. Karácsony éjjelén. Irta: Szabó Sándor, Szép holdvilág, te bűbájos varázsló, ki lopot fényeddel beeziistözöd ezt a fakó világot, hadd ott szép Bndymionodat és jer velem. Alvó vadászodat máskor is megleled, de ka- rácsonyéj csak egyszer van egy esztendőben és olyankor oly sokan vágyakoznak álomintő csókjaidra. Jer, szép holdvilág, jer velem egy kis szobába, ahol nincs más fény, nincs más ezüst, csak a mit te szórsz oda pazar bőkezűségedben! ■XAz ágyon, tarka párnák között, nyugtalanul hánykolódik egy kis fiú. Az ágy mellett, varrógépénél görnyedve, dolgozik az anyja. Törött üvegü petróleumlámpa bágyadt fényt vet a gépre. Az ágy már félig sötétben van, tovább meg már egyáltalán nem jut el a lámpa fénye. És szól a fiú: — Anyácskám, ugy-e, nekem is hoz ajándékot a Jézuska? Az anya szomorúan néz körül a szobában, majd a gyermek felé fordul és busán mondja: _________ — Hoz, fiacskám, persze, hogy hoz, csak jól viseld magad és hagyd anyácskát dolgozni. — Jól van, anyácskáin, — felel a gyermek, — és a fal felé fordul. De nem soká marad nyugodtan. Megint csak erre fordul és megszólal: — Anyácskám, a Kerepesi-utón olyan szép lovacskát láttam ... — Jól van jól, — vág szavába türelmetlenül az anya. — Csak aludj már !... — Igen, anyácskám. És a körúton egy trombitát láttam, anyácskám ... Az asszony fölkel a gép mellől, odalép az ágyhoz, megigazítja a gyerek párnáját és szelíd, szomorú hangon mondja: — Mind elhozza a Józuska. Csak aludj, fiacskám... Láttad ezt, szép holdvilág ?... Hallottad ezt, bűbájos varázsló ? ... 0 tedd, hogy ne legyen hazugság az anya szava. Hiszen te olyan mérhetetlenül gazdag vagy, te osztod az álmokat, te szövöd álmainkba ezüst sugaraiddal a bűvös-bájos képeket. Tedd meg, hogy az anya szava igazság legyen! Istenem, hányán is vannak, kikre még Karácsony ünnepén se vár nyugalmas, kényelmes otthon, mert a nyomorúság az ínség még e szent ünnepen se szűnik meg. Ott ólálkodik, ott bolyong a küzdés mezején. Ha igy elgondolkozunk a világ sorja fölött, felsóhajtunk: Oh! bár senki se volna, kinek e szent ünnepen nélkülözni és szenvedni kellene! Kezünket imára kulcsolva fohászkodunk az egek Urához: Oh, édes Istenünk, magyarok Istene, enyhítsd e nép sorát! Karácsony ünnepén, hogy ne legyen éhező, szűkölködő! S akik tehetik, gondoljanak felebarátjaikra, kiknek a sors csak megpróbáltatásokat, de oly szűkén vagy éppen nem juttat a boldogságból. A Megváltó meghallgatja imáitokat, ha igaz hivei vagytok és követitek tanait, melyeknek legszebbje : a jószívűség, a könyörü- letesség tana. Gondoljatok e szent napon hazátokra is! Nézzétek, mennyi vószszel szállt szembe, mennyi küzdelemből került ki diadalmasan s mennyi keserűség, bubámat érte már, — mégse tagadta Az asszony a varrógépre hajtotta fejét és elszunnyadt. A lámpa ott pislákolt még fölötte egy darabig, aztán lobbant néhányat és elaludt. Mélységes sötétség és néma csend borult a kis szobára. Nem hallatszott más, csak a gyermek és az anya egyenletes lélegzése és nem látszott más, csak,a szoba közepén egy zöldes esik. És ahogy teltek a perezek, a zöldes csík egyre szélesebb lett, csakhamar betöltötte a fél szobát, majd felkuszott a varrógépre és az előtte ülő alvó asszonyra, azután gyors szökkenéssel az ágy szólón termett és ott terjedt, egyre terjedt, mígnem az egész ágy zöldes fényben ragyogott. jS ahogy a zöldes fény az alvó gyermek arczát érte, ajka lassan felnyílott és a szemhéja lassan szétvált egy kicsit, úgy, hogy a fény belopózott a szemébe és egy ragyogó könnyet fakasztott a hosszú, fekete szempilla alatt. Es a két szem egyre jobban nyílott, mignem egész kerekre nyitva belemeredt az ablakon bekandikáló hold ezüstös korongjába. És az alvó gyermek látott... * — Aranyszárnyu szép tündérek, nem visztek? I Szatmár és vidéke elsőrangú czipőraktára. — Szatmár Deák tér. Nagy választék magyar kézi munka gyártmányú uri-, női- és gyermek czipőkben, valamint korcsolyázó és hóczipőkben. Solid ápak. Különlegességek egyedüli raktára. Előzékeny kiszolgálás9 TÁRCZA. NÉVTELEN. Irta: M. Komis Aranka. Téli napon, éppen talán Karácsony estéjén, Egy lány s kis gyerek álldogál Az utcza szögletén; Ritkás, kopott kendő feszül A lány sovány mellén. Egyszerre indul czéltalan A tenger nép között, Fáradtan, lomhán lépeget, S itt-ott mélyen köhög; Szoknyájába csimpajkodik, A kóczos kis kölyök. Szájacskája sírásra áll, De kék szeme nevet — Mit tudja szegény, hogy soha Jóra való gyerek, Magával hozni nem feled, Sem apát, sem nevet. — — A zaj gyérül, a hó szitál, S tovább bolyong a lány; Csak vonszolja a gyereket Némán maga után, A kihalt város nyomtalan Föl csillanó haván . . .
