Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-12-24 / 38. szám
Szatmér, 1902. deczember 24. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . 12 kor. Fél évre . , 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . 16 kor. Fél évre . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egy hóra . 2 kor. Egyes szám éra 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: | Felelős szerkesztő: Kiadja: Első évfolyam. 38. szóm. Megjelenik naponta [hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árba* és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. S. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, mindé» további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106. Kiadóhivatal. Kazinczy-utcza 6. szám. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. HARSÁNYI SÁNDOR. A SZERKESZTŐSÉG. Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendök. Hova jutottunk ?! Szatmár, decz. 23. Nyomorban sínylődik a nép, a gazdasági és politikai függetlenség hijján a tönk szélén áll az ország, az újabb törvénytelen és hazafiatlan megterheltctésekkel a nemzet sírját akarja megásni az uralkodó kormányzati rendszer. A közerkölcsiség, a morál veszendőben, a törvény tisztelet, a fele- baráti szeretet, a szép és jó iránti lelkesedés, az ideák magasztos világa — mindez ma már veszendőben. Testvért testvér, apát fiú elad . . . pusztulunk, veszünk s mint oldott kéve széthull nemzetünk. A teljes erkölcsi és anyagi züllés, a mindent magában foglaló kor- rupczió dühöng e hazában, a mely hajdan a legendaszerü vitéz nemzet, az egyeneslelkü, szilárd jellemű nép, az ideákért, a szép és jóért lelkesülni tudó, nemesen gondolkodó és érző magyarok hazája volt. Szabad, független volt a magyar nemzet, nagy volt hatalma s birtoka — magyar tenger vizében hunyt el éjszak, kelet s dél hulló csillaga. Lelkes, harczrakész spártai férfikar védte a hazát s a haza érdekeit. Vallásos, erkölcsös volt a nép; boldogság, megelégedés uralkodott minden magyar hajlékában. Letűntek a szép napok, oda a boldogság, oda a gazdaság, oda a szabadság, a függetlenség! A dicső korszak ma már úgy tűnik fel előttünk, késő unokák előtt, mint egy mesebeli tündérálom. Sokaknak — legnag-yobbjaink- nak — keblében a hazaszeretet szent érzelmét elnyomta az érdekek piszkos hajhászása, a haza érdekét háttérbe helyezte az önérdek megvédése és előtérbe tolása. A régi dicsőségnek csak romjai maradtak fenn, melyek közül az elnyomott sóhaj, a kiáltó nyomor, a visszafojtott keserűség törnek elő minduntalan. S mi, kik e romok között járunk, sajgó kebellel, vérző szivvel gondolunk a régi szép napokra, amikor magyar volt a magyar. Vájjon mikor virrad ismét a magyarra a boldogság napja? TÁVIRATOK. A képviselőház ülése. Budapest, decz. 23. (Saját tudósítónktól.) A képviselöház ma déli tizenkét órakor formai ülést tartott Apponyi Albert gróf, elnök elnöklete alatt. Apponyi elnök bejelentette az uj hadügyminiszter kinevezését, továbbá a főrendiháznak az indemnitás és a hor- vát provizórium elfogadásáról szóló üzenetet. Végül bejelentette, hogy deczember 31-én a Ház újabb formális ülést fog tartani. Ezzel az ülés déli fél egy órakor véget ért. A Humbert-család kiadatása. Madrid, deczember 23. (Sajót tudósítónktól.) A Humbert-család kiadatására vonatkozó iratok ma megérkeztek Madridba. Humbertné egy újságíró elölt visszautasította azt az állítást, mintha ö ravasz kalandomé lenne. Panaszkodott, hogy az újságok kíméletlen kritikát gyakoroltak fölöttük, pedig a világ még nem ismeri a titkait. Majd, ha Parisba megérkezik, rendkívül szenzácziós leleplezést fog tenni, melynek során igen sok magas- rangú egyént fog komprommitálni. Lamsdorf gróf Budapesten. Budapest, decz. 23. (Saját tudósítónktól.) Lamsdorf gróf Oroszország külügyminisztere ma reggel a Kassa felőli gyorsvonattal Budapestre érkezett. A miniszter a mai napot a magyar fővárosban tölti el és holnap reggel folytatja útját Szófia felé. Meghamisított községi adókönyv. Nagy Kikinda, decz. 23. (Saját tudósítónktól.) Nagykikinda község pótadó főkönyvében évekre visszamenő hamisításokat fedeztek fel. A hamisítás ügyében nyomban a legszigorúbb vizsgálatot indították. Halál a jégtáblák alatt. Budapest, decz. 23. (Saját tudósítónktól.) Farkasd községben kiiencz iskolás gyermek a falu alatti befagyott folyón csuszkáit. A mint javában csúszkáltak a jég leszakadt alattuk, valamennyien a jégtáblák alá kerültek és a folyóba fúltak. TÁRCZA. A megbüntetett kíváncsiság. A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. Dühösen és kikelt ábrázattal rontott be Gergely neje hálószobájába, ki éppen reggeli toiletjétt végezte. Igéző pongyolában ült a nő tükre előtt, le- omló aranyszöke haját bontogatva és illatos olajjal kenve. — Asszonyom! megöltem az ön szeretőjét! A fiatal asszony úgy látszott első tekintetre, mintha nem nagyon figyelt volna férje dühös kiáltására, aztán pedig arra fordította kicsiny fejét, ahonnan a hang jött, majd közönyösen igazgatta ruhája fodrait. — Mi tetszik, uram ? — szólitá meg végre feleletre váró férjét. — Kissé kíméletlenség egy férjtől, ki a „gyöngéd u névre igényt akar tartani, hogy nejéhez kopogtatás nélkül lépjen be. Férje még dühösebben kiáltott: —- De asszonyom, megöltem az ön szeretőjét, érti! párbajban 1 ma reggel ! az erdőben! Erre a nő könyekbe tört ki s ha önök látták volna, bizonyára megsajnálták volna e szegény teremtést, oly bőven ontotta könyeít. Most van a legelső alkalom, hogy szabad neki nyíltan mutatni érzelmeit, nem is gondolt többé arra, hogy védelmezze magát férje előtt csak egy szóval is, hogy ártatlan, hogy nem csalta meg fér jét stb. — Ah, Istenem*! — sóhajtott. — Andor, kedves Andor! ah, mint szerettelek! Mily édes emléküek előttem az órák, midőn kéz kézbe téve hallgattuk egymás szive dobogását, olvastuk egymás szemeiből szerelmi vallomásainkat ! Oh soha sem fogom elfeledni emléked ! Ajkaidról lestem mindig az édes szavakat s . . . — De asszonyom, —- kiáltott dühében magánkivül a férj — én nem Andort öltem meg egy megcsalatott férj bosszújával az erdőn ma reggel! A nő most már még kétségbeesettebben folytatta a jajveszékelést: — Oh, akkor Lajos, drága Lajosom, szivem egész hevével szerettelek téged és te oly méltó voltál az én igaz szerelmemre ! Mily gyöngéd voltál te mindig én hozzám ! S midőn átkaroltál, mindig úgy tetszet, mintha villámfolyam ment volna át rajtam. Oh mint fájlalom . . . A férj ekkor már fogait csikorgatta, toporzékolt, hogy az ablak táblák a vastag függöny mögött csörömpöltek. — Borzasztó titoknak jövök nyomára — orditá magánkivül. — Hiszen asszonyom, én nem Lajost szúrtam keresztül, igazságot szolgáltatva megcsalt becsületemnek. Oh, annál iszonyúbb a csapás. — Szegény Ernőm ! Szerelmed oly drága volt előttem mindig, hogy ezért életem is kész lettem volna feláldozni bármikor. Oh, miért nem lehetek én a te helyedben, hogy a kínos halál alól felmentettelek volna. Az igazi szerelem példányképe voltál te, kinek emlékét szivemben fogom hordani, mig csak Gyönyörű vallomások asszonyom, de én mondom önnek, hogy nem bántottam Ernőt. Erre az asszony ismét jajveszékelésbe tört ki s kőszívűnek kellene lennie, a ki meg nem lágyult volna sírására. — Oh Istenem! hát azt is meg kellett érnem! Legdrágább kincsein veszítettem el Gézában! Jöjj vissza Géza, kedves Gézám ! Hiszen te . . . Nem folytathatta azonban tovább a sírást, mert férje félbeszakította s egész más hangon mint előbb, melyben most már több volt a bosszúság és szégyen, mint a harag érzete, szólitá meg nejét. —- Nem, ne menjünk tovább asz- szonyom. Maradjunk ennél. Látom, hogy kiváncsi féltékenységem csúfos kudarczot vallott. — Inkább megvallom, hogy nem öltem meg senkit, mert ha tovább kutatnám a dolgot, még majd arról kellene meggyőződnöm, hogy az egész világot szerette !!! élek. Gergely tombolt dühében. Ifj, H. S. Szatmár és vidéke elsőrangú czipőraktára. — Szatmár Deák-tér. Nagy választék magyar kézi munka gyártmányú úri-, női- és |i| gyermek czipőkben, valamint korcsolyázó és hóczipó'kben. r> 'Hd árak. Különlegességek egyedüli raktára. Előzékeny kiszolgálás* T
