Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-12-14 / 30. szám
Szatmár, 1902. deczember 14. Vasárnap. Első évfolyam, 30. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Pél évre . 6 kor. Negyedévre . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Pél évre . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egy hóra . 2 kor. EJyes szám ára 2 kr (4 fi.) POLITIKAI NAPILAP. Megjeienik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méllányp; abott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi jászét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő : HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Üzleti pangás. Szatmár, decz. 13. Szomorú híreket hallunk a szatmári kereskedőktől. E szomorú hi- rek arról a nagy üzleti stagnáczió- ról szólnak, melyek komoly aggodalmakba ejtik a azatmári kereskedőket. A terhek nemhogy csökken- nénnek, mindinkább súlyosbodnak, a •verseny mindinkább bővül, anélkül, hogy a vevőközönség valóban szaporodna. A deczember hónaphoz nagy reményeket fűz minden kereskedő : ma már a közepén vagyunk s az eredmény semmi. Hiába várják a közönséget készen, nagy raktárakkal: a vevő közönség nem megy bele az üzletbe. Pedig ez évben nincs meg az, a mi a múlt évben egész súlyával reáfeküdt a kereskedelemre és iparra: a rossz termés okozta gazdasági válság. Hála a teremtőnek, ez évben dús magot adott a kalász, ennek jótékony hatását éreznie kellene minden tényezőnek és kereskedőink ma mégis tétlenül állanak üzleteik pultjai mögött; súlyos gondjaival kötelezettségeiknek. Mi lehet ennek az oka? Mi idézhette elő ezt a kereskedelmi életre nyomasztó stagnácziót? Nincs pénz! fogják mondani sokan, pedig ez a tétel alig állhat meg, mert pénz mindig van, ha nálam nincs, nálad van, mert valahol lenni kell! Nekünk, kiknek mélyebben bele kell hatolnunk a közélet bajainak taglalásába, mi kik nem indulhatunk tetszetős eszmék és felületes axiómák után, úgy tetszik, hogy nem a pénzhiány, nem az anyagi nin- csenség, a kereskedelmi életben megnyilvánuló baj forrása, hanem az, hogy a szatmári közönség egyszerűen semmibe sem veszi a helyi kereskedelmet. Amint általános bajunk, hogy csak az tetszik, a mi külföldi, specziális helyi betegség, hogy csak az tetszik, a mi nem ide való! Mihelyt budapesti valami: értékes; a mi helybeli: annak nincs becse előttünk. Sőt nemcsak a fővárosi árut részesítjük előnyben, de szívesebben vásárlunk — ha pénzünk van — Debreczenben, Pozsonyban, mint itt helyben, a hol pedig módjában van kiválasztani a kívánt és szükséges áruczikket, mig vidékről árjegyzékek, minták után rendelünk, drágábban, rosszabbat és inkább visszaküldözgetjük hatszor is a postán, mig a megfelelőhöz jutunk, csak épen ne legyen szatmári . . . Csak is akkor részesítjük az utóbbit előnyben — legyünk őszinték — ha nincs pénzünk. Ekkor felkeressük a helybeli kereskedőt, mert hitelképességünket ez jobban meg tudja állapítani, mint a más városból való kereskedő. Pedig nem jól vagyon ez igy. A helybeli kereskedelem csak úgy lesz virágzó, csak úgy lesz verseny- képes, ha megbecsüljük és ha megvesszük áruit. Csak is igy lehet módjában nagyobb és nagyobb választékot szerezve, kielégíteni minden igényt, a legmesszebb menő követelményt: ha felkeressük üzletét — akkor is ha pénzünk van - és módot nyújtunk arra, hogy élet- képessége crősbödjék. Szívleljék meg az itt elmondottakat azok, akiket illet és azt, hogy a helyi kereskedelem párto lása kötelességünk, mert ez által friss, eleven és lüktető kereskedelmi életet varázsolhatunk városunkban POLITIKAI HÍREK. Ismét paktum. Újabb paktum. Mint lapunk tegnapi számában megírtuk, a függetlenségi párt, melynek Lengyel Zoltánjai és egyéb hírességei faltörő ököllel hetekig ostromolták a kormány várát, újabb alkut kötöttek. Megadták az indemnitást. Az obstruk- czió, ime kiderült, tréfa volt csupán. Az ellenzék erejét fitogtatta, hogy Ausztria meghunyászkodjék előtte. S ezt Kossuth Ferenez nem is átallotta tegnapi beszédében bevallani. Ami persze általános derültséget okozhat túl a Lajta vizén. A mumus, aki leveti álszakálát és mosolyogva öleli mellére a megszeppent gyereket. Az indemnitás megszavazásáért a kormány cserébe megígérte, hogy a katonai javaslatok tárgyalását az idén nem kívánja, amit el kell ismerni nagy konezessió, de ennél az elhatározásnál nyilván közrehatott az ország hangulata is. A paktum már tegnapelőtt köztudomású volt a politikai kő-' rökben, mert a pénzügyi bizottság ülésén Rakavszky István kijelentette,, hogy neki garancziája van arra nézve, ’ hogy a katonai javaslatok ebben az évben nem kerülnek az országgyűlés ' napirendjére. Csütörtök délután Széli Kálmán magához kérette Kossuth Ferenez és Komjáthy Bélát, s nekik , is megadta ezt a garancziát, mire a, függetlenségi párt leszerelése meg- ’ történt. A váratlan politikai fordulatról, melyet egyébként már lapunk tegnapi’ számában megirtunk, budapesti tudósítónktól a következő újabb távirati értesítést vesszük: A politikai helyzetben megtörtént a nagy fordulat. Széli Kálmán * miniszterelnök hosszabb tárgyalás után, melyet a függetlenségi párt vezetőivel tartott, megkapta az in- demnitit. TARCZA. A H É T R Ő L. A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. Hiába no, az idő mégis csak ur, halalom, mely megtöri az ember erejét. A meleg elpuhit, lustává tesz, a szép derült nap fölvidit s csak úgy kéjelgünk a ragyogó verőfényben; a nedves, ködös, lucskos idő deprimálja kedélyünket és futni szeretnénk előle. Utáljuk a sarat. Fél tőle mindenki, hogy hozzátapad. A hidegtől is félnek az emberek, de csak részben. Azok például, a kik illatosán párolgó thea mellett, jól befütött meleg szobában, bodor füstkarikák eregetése közben tereferélnek, a telet a gyönyörök bájos időszakának tartják, mert hosszúak az esték, hosszúak az éjszakák és a mig Aurora önagysága lomha szárnyaival elhessegeti a sötétség szellemét, de sok minden szépet és kellemest át lehet élni. A puha szőnyegen elvész a lépés zaja; a jól elzárt spaletteken nem szűrődik át a csillárokban megtört és ezerszinü fényben ragyogó vibany pazar világossága, a dévaj jókedv rikol- tozása is megtörik a tapétás falakon. Bátran és zavartalanul lehet tehát benn mulatni és semmi szükség sincs reá, hogy belepillantani kisértsünk a sötét éjszaka rejtelmeibe. Ugye, szép hölgyeim és t. uraim,kellemes most benn? Künn dermesztő a hideg, mintha a velő is megfagyna csontjainkban; szeszélyes jégvirágok képződnek ablakainkon ; vastag zúzmara rakódik le a fák koronáira, épületpárkányzatokra, dróthálózatokra. Megfagy most minden még a gondolat is, még az érzés is a szívben. Aztán milyen utálatos az a köd ? Mintha hályog borulna a szemekre, mintha áthatolhatlan, végtelen lepel ereszkednék a szem világa elé, hogy az orrunk hegyénél ne lássunk tovább. No hát csak nem lehet kívánni, hogy ebben az északsarki temperaturával párosult Ossiáni ködös világban még érdeklődjünk is a ködlepel alatt lejátszódó megrendítő tragédiák iránt ? De hogy lehet kívánni ! Mulassatok csak szép asszonyok és rakjatok hallvány, vékony ujjaitokra minél több briliáns gyűrűt, hátha a drágakövek hideg fénye elosztlat.ia szemetekről a hályogot és meglátjátok hiuságtok bosszantó kontrasztját, a tragédiákat szülő tél életpusztitásával szemben. Jól tudjuk, hogy á nyomornak velőkig ható, szivet tépő sikolya nem jut el a ti rózsás fülecskétekhez és igy nem kell remegnetek, éljetek vidáman, mosolyogva, kaczérkodva, rendezzétek estélyeiteket, vitassátok meg a toilette kérdéseket és menjetek ijw^atni, ragyogni ... . . . Künn pedig kilobban egy- egy emberélet. A tél ráteszi jéghideg kezét a melegen dobogó szivre, meg markolja és megállítja működésiben. A test elzsibbad, az agy megszűnik gondolkozni s mire rábukkannak, a megfagyott testből kiröppent lélek már ott fönn jár a ragyogó csillagok országában. Borzasztó rombolást visz véghez ez a zord tél. Ha nem lennénk felületesek és könnyelműek, ha csak egy pillanatra is hallgatnánk szivünkre, akkor összeszednénk ócska ruháinkat, hogy betakarjunk vele egy meztelen * testet, egy-egy kosár fát oda vitetnénk a rendőrséghez, hogy adja oda a nyomorult páriáknak, hadd melegítsék föl egyszer odújukat; ketté szelnénk kezünkben a kenyérdarabot, hogy szánalommal oda nyújtsuk az éhezőnek. De ki teszi ezt? A jó szív érverése épen most, ezekben a rettenetes napokban, meggyöngült. Mintha megfagyott volna az emberszeretet is! De hisz ez lehetetlen. Mi bízunk benne, hogy közönségünk leikiismerete megszólal és megindul a jótékonyság áldásos munkája, inelvre most leirhatatlan szükség van. Csak gyorsan ! Ha a jótékonyság kőtelező gyakorlását határozatilag lehetne megálla- pitani, úgy nagyon gyorsan lehetne a bajon segíteni. Városi közgyűlés elé vinnök a dolgot. A mi városatyáink olyan buzgón tudnak szavazni és megszavazni mindent, hogy semmi kétségünk nincs az iránt, hogy még ezt is megszavaznák. Hertz József Szatmár és vidéke elsőrangú czipőraktára. — Szatmár Deák-tér. Nagy választék magyar kézi munka gyártmányú úri-, női- és gyermek czipőkben, valamint korcsolyázó és hóczipó'kben. Solid árak. Különlegességek egyedüli raktáré. Előzékeny ki&.zc^ál£s.
