Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1902-12-13 / 29. szám

Szatmár, 1902. dec2ember 13. Szombat. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . <2 kor. Fél évre . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kar. Vidékre postán kOWve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egy’ hóra . 2 kor. EJyes szám éra 2 kr (4 fi.) Első évfolyam, 29. szám» (hétfő /Kividével.) Hirdeies^heÁ méltányos! szaaőlrárban és egyezség Aerir>IP-feIvesz a. kiadóhivatal znjtzyui,®. Apró 0' 10 szóig 40 fille?S*MBde*r‘ további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Telefon : 106. Szerkesztőség: Felelős szerkesztő : Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi aészét illető minden közlemény intézendő. HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: Kiadóhivatal A SZERKESZTŐSÉG. Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A kiegyezés. Szatmár, deez. 12. Mint bécsi levelezőnk irja, Széli, mikor minap Bécsben járt, kifejtette az osztrák miniszterelnök előtt, hogy mégis jó volna az osz­trák vámtarifát és a kiegyezést ja­nuár elsejéig tető alá hozni, mert csak igy kerülhetők el a belső bo- nyadalmak. Körber kapott is ezen a kijelentésen és felajánlotta a rögtöni befejezést az összes ma­gyar követelések elejtése árán; mondván, hogy őt nem köti semmi­féle terminusos Ígéret, az osztrák belső bonyadalmakat már meg­szokta, a magyarokhoz pedig semmi köze. Éppen csak annyi eredménye volt a tárgyalásoknak, hogy Ausz­tria nem mondja fel a kereskedelmi szerződéseket és nem idézi fel az 1899. XXX. t.-czikk veszedelmeit. De arról persze nem kezeskedhetik senki, hogy Német- vagy Olaszor­szág nem fogják-e felmondani a szerződéseket. Széli most egyszerűen a vélet­lenben, bizik, hogy senki sem fog felmondani, mely esetben megint egy évet ki lehetne valahogy huzni. Szóval a magyar politika alapja a véletlen, ez pedig nem szokott a legmegbízhatóbb bázis lenni. Mesé­lik, hogy holmi papirfal választja TÁRCZA. Költemények prózában. Irta: Turgenyev Iván. 1. Hej, mikor a piros rózsák nyíltak ! , . . Valahol, valamikor réges-régen olvastam egy kis költeményt. Már elil­lant emlékezetemből az egész . . . csak első sorát őriztem meg mostanáig: „Hej, mikor a piros rózák nyíl­tak . . .“ Tél van; jégvirágok lepték be ablakom tábláit; sötét szobámban csak egy gyertya ég. Ülök gondolkozva, egy kuckóba megvonultan, fejemben pedig minduntalan fel-felcsendül: Hej, mikor a piros rózsák nyíl­nak ! . . . És ott látom magamat a külvá­rosi házikó alacsony ablakai előtt. A nyári alkonyat csendesen sötétedik bele a harmatos éjszakába; a levegőt re­zeda és hársíllat telíti; az ablakon, fejét félrehajtva, könyököl egy leányka el a két kormányt a megegyezés­től. Igaz; azokból a papírokból al­kotott fal, melyeken Magyaror­szág igényei vannak. Ezeket az igényeket kell csak elejteni és el­tűnt a papirfal is, de hogy mi lesz aztán mögötte, azt az ország leg­alább egy évtizedig sirathatja. Rettenetes csapás az nekünk, hogy a döntö momentum soha sem az ország érdeke, hanem mindig csak a kormány exisztencziája. — Széliben nem volt annyi erő, hogy kellő időben lemondjon, még pedig azzal az indokolással, hogy Ausz­triával nem tud méltányosan megegyezni. Ez erős alapot adna utódjának és hamarosan tisztába le­hetne jönni Ausztriával, esetleg ráz- kódtatások nélkül külön válni. De Széli erre nem gondol, ő várja, míg kiöntik, mint az ürgét. Ez is meg lesz hamarosan, de ebből az or­szágra kevés haszon háramlik, mert azt nyerhetjük most is mint Bánfl'y bukása után, a régi német példabe­széd újólagos beigazolását : „Kommt selten was Besseresnach.“ POLITIKAI HÍREK. Újabb paktum a kormány és az ellenzék között, Politikai körökben elterjedt hírek szerint Széli Kálmán miniszterelnök a függetlenségi párt vezetőivel hosszabb tárgyalást tartott. A bizalmas konferenezia eredménye állítólag az lett, hogy az ellenzék az indemniti megszavazása ellen aka­dályt nem gördít, a mennyiben a vita bezárásához hozzájárul, ennek elle­nében azonban bizonyos engedménye­ket nyert a kormánytól. Ezért aztán nagyon valószínűnek tartják, hogy a véderőjavaslatok egyelőre nem kerül­nek szőnyegre és a ezivillistáknak ez évre eső részét szintén törlik. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, deez. 12. A napirend előtt Láng Lajos kereskedelmi miniszter a külkereske­delmi statisztikáról javaslatot nyúj­tott be. Az indemnitási vita folyta­tásánál Putnoky Mór, Kubik Béla, Visontai Soma és Kovács Gyula füg­getlenségi képviselők beszéltek a ja­vaslat ellen. Azután a vitát berekesz­tették. Széli Kálmán miniszterelnök zárószavában reflektált a vita során felhangzott beszédekre. Meggyöngiteni iparkodott az ellenzék kifogásait és végül elfogadásra ajánlotta a javas­latot. Kossuth Ferencz elállóit a záró- szótól, mire a Ház többsége általá­nosságban és részletekben megsza­vazta az indomnitit. Az ülés, mely különben is na­gyon rövid ideig tartott, ezzel ré­get ért. TÁVIRATOK. A néptanítók fizetésrendezése. Budapest, deez. 12. (Saját tudósitónktól,) A kormány végi’e elhatározta magát, hogy a tanítók fizetése ügyében tegyen valamit. A tanítók fizetésének a minimumát ezernégyszáz koronában álla­pította me^ a kormány. A segéd­tanítók kezdő fizetése ezer korona lesz és öt év után nevezik őket ki rendes tanítókká. Vasúti katasztrófa. Sátoraljaújhely, deczem. 12. (Saját tudósitónktól.) A debre- czeni tehervonat Tokaj állomásnál kisiklott. Egy Blitzmann József nevű utas életveszélyesen meg­sebesült és tíz kocsi porrá tört. A vonat alkalmazottai közül is töb­ben súlyosan megsebesültek. Hogy mi okozta a katasztrófát, még nem tudni. és szótlanul mered az égre, mintha várná az első csillagok megjelenését. Milyen nyíltsággal ragyognak eleven szemei, milyen meghatóan ártatlanok félig nyilt ajkai, milyen csendes nyu­galommal hullámzik fiatalos keble, milyen szűziesen lágyak ifjú arcza vo­násai ! Nem merek szólni hozzá, pedig úgy szeretem, úgy dobog a szivem ! Hej, mikor a piros rózsák nyíl­tak ! . . . Szobámban mind nagyobb lesz a sötétség; a gyertya serczeg, lengő ár­nyékok futnak végig az alacsony meny- nyezeten, a fagy nyikorog és dühöng odakinn, s újra .megszólal a bus, su­sogó dal: Hej, mikor a piros rózsák nyíl­tak 1 . . . Uj alakok jelennek meg . . . Fel­hangzik az eleven falusi élet vidám rajza. Két aranyszöke fej bújik össze, s néz fel rám ragyogó szemével; piros arezuk remeg a visszafojtott nevetéstől; két kéz barátságosan összefonódik . . . benn, a barátságos szoba mélyén a Irégi zongora hangjánál vigadnak, s a friss Lanner-keringő hangjai nem nyom­ják el a jó, öreg szamovár bugását... Hej, mikor a piros rózsák nyíl­tak ! . . . A gyertya hirtelen kialszik; a szoba elsötétül ... Ki köhécsel itt olyan rekedten, olyan tompán? Öreg kutyám, egyedüli társam összerázkódik s lábaimhoz kuporodik . . . Fázom . . . Hideg van . . . Azok már régnyugosz- nak . . . nyugosznak . . . Hej, mikor a piros rózsák nyíl­tak !.. . 2. A szikla. Láttátok már a vén, szürke ten­gerparti sziklát, a mint — az ár idején — vidáman ragyogó napfényben minden oldalról verdesik a nyugtalan hullámok, verdesik, játszadoznak körülötte s híze­legve simulnak hozzá; a mint moso­gatják mohos fejét a fényes habok laza gyönyszemei ? A szikla szilárdan, vállozatlan szürkeségében mered; csak itt-ott van nak sötét felületén élénkebb színfoltok. Ezek a színek voltak tanúi annak az ősrégi kornak, a melyben az olvadt gránit még csak kezdett megszilárdulni és az egész forró tömeget elöntötte az élénk tüz-szin. Az én szivemet is így özönlötték körül még nemrég minden oldalról ifjú asszonylelkek ; érintésüktől izzóvá lett, és elömlött rajta a most már csak itt-ott eltünedezett élénkszinü pir: megannyi nyoma a hajdani tűznek. A habok rég visszavonultak, de az élénk színfoltok még megvannak, ha dühöngís felette a metsző szél-vihar. 3. Kétféle gazdaság. Valahányszor magasztalni hallom Rothschild nagylelkűségét, ki rengeteg jövedelméből ezreket költ gyermekek nevelésére, szegény betegek gyógyítá­sára, öregek gyámolitására, nagyon di­csérem őt és meg vagyok hatva. De minden dicsérés és meghatottság mel­lett akaratlanul is eszembe jut a sze­gény parasztcsalád, a mely roskadt viskójába még befogadta egy kis árva rokonát. — Vegyük magunkhoz a kis Ka­tit, — szólt az anyjuk — igaz, hogy rá megy utolsó garasunk is és sót se bírunk venni a leveshez. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint leaolcsóbb bevásárlási forrást. • • • • # Közvetlen a Pannónia szánoaa mellett ! • © @ # ® Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

Next

/
Thumbnails
Contents