Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1902-12-09 / 26. szám

Szatmár, 1902. deczember 7. Vasáwap.fr^ Első évfolyam, 2<T szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . Fm évre . Negyedévre . Kgy hóra . , Vidékre postán küldve: Bgész évre . Fél évre . Negyedévre . Egy hóra . Ejyes szám ára 2 kr (4 fi.) POLITIKAI NAPILAP. , Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon s 106. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. hova a lap szellemi aészét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal. Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Drágasági pótlék. Szatmár, decz. 6. A téli időszak még jóformán ki sem mutatta vasfogát, már is felütötte hydra-fejét az esztendő egyik veszedelmes jelensége : a drá­gaság. Szomorú valóság, de igaz, hogy a jelenlegi évet az első rendű, életszükségletek árviszonyai te­kintetében abnormálisnak, s annyira kedvezőtlennek kell jellemeznünk, hogy egyes társadalmi osztályok megélhetése a szó valódi értelmé­ben nehéz küzdésnek néz elébe. A drágasági viszonyok jellem­zéséül nem akarunk szélesebbkörü példázatokba bocsátkozni. Mellőz­zük a Szatmáron köztudomású magas lakbér viszonyokat, vala­mint a ruhanemüek fokozott árát, csupán az az elsőrendű fogyasz­tási ezikkek túlhajtott áremelke­désére mutatunk rá. A fűtőanyag, mely a télnek elengedhetetlen kel­léke, az előző évek számadataihoz képest is drágult. Mert úgy a fa, mint a kőszén ára emelkedett. Világos ebből, hogy a legsze­gényebb néposztálynál is nélkülöz­hetetlen fűtőanyag beszerzési árak annyira tulcsigázottak, hogy a tél már ez okból is nehéz gondot ad. De túlszárnyalja a fütőkellékeket az élelmiszerek árá és e téren a szat. mári piacz ez esztendőben valóságos mesebeli rekordot ért el. Mindig nevezetesek voltunk arról, hogy az ország fő- és szék­városával az élelmiszerek ára tekin­tetében nemes versenyre kelhetünk. A különbség kettőnk között csupán az volt, hogy mig a főváros európai hirü vásárcsarnokai bő vá­lasztékban szépet és jót liferáltak drága pénzért, addig Szatmár város szegényes piacza fővárosi verseny­áron, gyengébb minőséget és jóval rosszabb qualitást állított ki. A piacz viszonyok ólomsulyát mi sem illusztrálja szomorúbban, mint a háztartási ezikkek árának nyomasztó, mondhatni elviselhetetlen volta. Kezdjük a legkisebbben a to­jáson, mely elvégre is olyan czikk, hogy a legszegényebb háztartásban sem nélkülözhető. Egy darab tojás ára 8 — 12 fii. Egy liter zsír ára 1 kor. 69—80 fillér s remélhetőleg uj évi hajnalhasadásra el fogja érni a két koronát. A hus-árak szintén a legked­vezőtlenebbek, amennyiben kilónként 1 korona 8 —12 fillér közt válta­koznak. Ha ide számijuk még a bő aratás daczára a magas liszt- és kenyér- árak at, továbbá a legsze­gényebb néposztály betevő falatját, a burgonyát, mely véka számra szin­tén 1 korona 30 — 40 fillér, azt hisszük, kicsinyben bár és vázlato­san, de elég hü képét adtuk a pi- aczbeli állapotok tarthatatlan vol­tának. • Gourmanderiáról, hal, vad és a magasabb Ízléshez tartozó szár­nyas és hus-nemüekről nem is be­szélünk, mert a létfentartással járó nehéz árviszonyok nem a jobb módú embert, a magasabban dotált tiszt­viselőt, de azt a kis kivatalnokot érintik legérzékenyebben, a kinek élni kell mert élni „muszáj“ s a kinél a fizetés jókora részét fel­emészti a külső tisztesség, annyira, hogy magának és családjának belső világára bizony édes kevés marad. Erre kívántunk rámutatni, most az év végén, midőn a nyomasztó helyzettel még az ünnep-tisztesség gomljai előtérbe lépnek. Az állam a maga alkalmazottjairól, ha nem is túl bőkezűséggel, de kifogástalan előrelátással gondoskodott. De nincs gondoskodva a köz- igazgatási tisztviselőkről, a kik az államnak ép olyan mostoha gyer­mekei. De ez alkalommal nem kí­vánjuk a kirivó ellentéteket feltün­tetni, csupán arra hívjuk fel Szat- márvármegye törvényhatóságát és Szatmár városának figyelmét, hogy a vármegyei s városi kisebb java- dalmazásu hivatalnokok nehéz és nyomasztó helyzetét tegyék gondos­kodás tárgyává. Jól tudjuk, hogy a vármegye nem rendelkezik a segélyezésre alapokkal és mégis hozzá apellálunk, hogy tekintettel a mai abnormális drágasági viszonyokra, valami uton- módon nyújtson segítő kezet a hi­vatalnokok azon osztályának, mely legjobban érzi a nyomást, leginkább küzd a megélhetés nehéz gond­jaival. Drágasági pótlék vagy ju- talom-dij legyen ennek a segély­nek a czime, ez a kérdés érdemi részére közönyös. A lényeges az, hogy megta­lálják a segélyezés módját és a kivitelhez szükséges anyagi eszközt. Hisszük hogy úgy a várme­gye, mint a város igazságérzete e tekintetben világosságot hoz. POLITIKAI HÍREK. A kereskedelmi szerződések fel­mondása. Az a hir, hogy a német birodalom az óv végen fel fogja mon­dani kereskedelmi szerződéseit, egyre hitelesebb formában kerül a nyilvá­nosság elé. Fgy berlini távirat teg­nap a következőket jelentette: A bi- rodalomgyülésen ma az a hir volt TÁRCZA. A H É T R Ö L A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. Megnyíltak végre színházunk ajtai, hogy befogadjanak egy szinészsereget, mely rendeltetésénél fogva hivatva lenne a sokáig nélkülözött műélvezetet közönségünknek megszerezni. Régi ta­pasztalat, hogy az a mulatság, melyre jó előre és nagyon készülnek, soha­sem szokott sikerülni. Mi is régen és nagyon vártuk már a színi saison kez­detét, mely hivatva lett volna a szel­lemi élvezet hosszas böjtje után ben­nünket lethargikus állapotunkból föl­rázni és fölemelni arra a magaslatra, hol a múzsák édes szavú zenéje pár órára nap-nap után eltfeledteti velünk a megszokott, szürke, egyforma életet. A közönség a megnyitó napján lelkesedve özönlött Thalia templomába, de úgy látszik, hogy a mennyei man­nával hamarosan jól is lakott, mert bizony az a templom nap után üresen marad. A jó papok és papnők hiába hirdetik az igét, a hivök távol marad­nak és bosszantóan üres padsorok és ásitozó páholyok merednek a kedvet­lenül deklaináló szereplőkre. Vájjon micsoda deamon szállta meg a közön­séget, hogy nem rohan a Musa csábos szava után, hanem megrögzött csökö­nyösséggel kerüli azt a templomot, a hol nemcsak prédikálnak és játszanak, hanem a magyar szellemet terjesztik, a magyarságot hirdetik. A társulat ambiczióval igyekszik megfelelni nehéz feladatának és ha van is némi hibája, azt a kritika kése előbb utóbb lenyesegeti róla. Igaz, hogy az előadások színvonala nem emelkedik arra a magaslatra, hol nagy becsesei biró művészi alkotásokról be­szélhetünk, de nem szabad felednünk, hogy a vidéki színésznek nincs ideje alkotni, hanem rohanva kell dolgoznia. A Krémer társulatában több ér­tékes tehetség van. A direktor igyekvő, de még nem eléggé tapasztalt egy szín­társulat vezetése és igazgatására. Eh­hez esztendők keserves és fáradságos munkája kell. Ezzel szemben komoly törekvést és dicséretes igyekezetei lá­tunk nála. A közönség ennek daczára az első héten nem melegedett föl kellően. De reméljük, hogy már legközelebb szívesen keresi föl a színházat és kel­lemes emlékekkel távozik majd a Mú­zsa hajlékából. A mi közönségünk jó szivü, sze­líd és hajlítható. Az áldozatkészsége pedig arányos e tulajdonságaival. Az egyletek felolvasásai és mu­latságai fényesen sikerülnek, minden estély olyan látogatottságnak örvend, mely a mellett bizonyít, hogy a közön­ség keresi az értékes szellemi élveze­teket és az egylet czéljaira készséggel áldozza fillérjeit. Pedig ugyancsak kell áldoznia, hogy milyen czimeken, szolgáljon bizo­nyítékul egy barátom elbeszélése egy nap történetéről. Kilencz óra volt. Kopogás. Két czinosan öltözött hölgy áll előttem és előadják, hogy kellemetlen kötelességet teljesítenek, a midőn a koldulás nehéz szerepére vállalkoznak, de a jótékonyság gyakorlása olyan szent kötelesség, mely minden kelle­metlenséget feledtet velünk és kérik, hogy a Népkonyha javára legyek szi­ves valamit adakoznii Két koronával megkönnyebültem. Újabb kopogás. Ismét 2 hölgy. Sze­gény árva leányok felruházásáról van szó. Nohát azt csak nem lehet kívánni, hogy azok a szegény leányok azért, mert árvák, ne ruházkodjanak! Két korona megkönnyebülés. Munkához láttam, de újabb erő­teljes kopogás. Egy borotvált arczu ur áll előt­tem, felugrottam. Valami idegenből jött papnak néztem, de nem sokáig voltam bizonytalanságban, mert az előkelő ur előadta, hogy ö a színész- egyesület nyugdíjintézete javára sorsjegyet árul. No ez még derék do­log, mert legalább ad valamit, valami lehetőséget két koronáért. Alig ment ki az atyafi, bekötött szemű kétes existentia somfordáit elém nagy alázattal és elébem nyomott egy könyvet, melyben hivatalosan igazolta- tik, hogy most jött ki a kórházból, dologképtelen, családos ember. Meg­esett rajta a szivem és nagy szánal­mam mellett újból adakoztam. Utána megint két hölgy, gyer­mekeket akarnak fölruházni, hideg van. A szándék nemes ; két korona. Mikor elmentek föllélegzettem, de csak kurtán, mert ismét bét hölgy libegett felém. A fílléregylet kül; döttjei ök s mily kellemetlen a köte­- Az egész kontinensen elismert nagynevű MARTIN SONS & C Ltd angol gyapjúszövet gyárosnak — — Szatmáron \ \ TTT* T TT posztó és gyapjllSZÖvet kereskedőnél Deák- tér Freund ház. FelhivjaB egyedüli raktára: V\ XIaJLj^^.^4 vJT JL Á_> 1. fenti czég a n. é. közönség figyelmét 8W* idény újdonságaira.

Next

/
Thumbnails
Contents