Szatmári Hétfő, 1913. március-június (1.évfolyam, 1-12. szám)
1913-06-02 / 10. szám
2. oldal iSzatmári Méiiő íö. szám i m megadja az ellenértékét (úgy látszik ennek a városnak olyan erős természete van, hogy a vezetősége ellenére is prosperálni tud) — a ía konjunktúra 40—60o/o-al emelkedett. A ner kalamitásai árán tehát kiszabadultunk egy botrányosan olcső és mindenképen is botrányos szerződésből és egy kvaliíikálha- tatlan szerződő ellenfél körmei közül. A mai magas és tartós konjunktúrák dagályán szépen kihajózunk a zátonyos vizekről, a melyekbe beusztattak. Aki tehát most belemenne abba, hogy ismét ugyanabban az árban és ugyanabban a kötésben benne maradjunk, hogy ilyen módon árverés és verseny nélkül az erdő az Eisierék kezére jusson, hogy ilyen módon minden meg- térités nélkül maradjon a város kiszámíthatatlan kára és elmaradt haszna: --aki ilyenbe belemenne, vagy aki ilyesmiről tárgyalna, az — engedeimet az erős kifejezésért — már valóságos magyar miniszterelnök vagy pesti bank- igazgató volna. Egyelőre mindezeket feltevéseknek mondjuk, mert még a belső konyha üstjében rotyognak és bizonyithptólag nem tudjuk állítani; de feltételezni szabad, sőt kötelesség. Mert van ugyanis külömbség az égi és a földi istenek között. „Ki istenben bizik, meg nem csalatkozik“, mondja a közmondás az égi istenségekről. A földi istenekben azonban csak az nem csalatkozik, aki nem hisz bennük és igy a bizalmatlanság még akkor is indokolt volna, ha házi isteneink erdőügyi képességeit és hajlandóságait a tapasztalatokból nem ismernénk. Addig tehát, mig mi itt vagyunk, hiába jár a Morvái ur autója, amely nagyon nesztelen, de mi mégis meghallottuk. •««•»»«« »cmoM f. oo*ed** Ja! jár, ha ULJJfl cipőn jár Miért ? (/V.) fi-^Szatmári Hétfő1' álláspontjának megismerése után vártam, hogy a hegyi vasútról szó fog esni. ügy látszik, eddig nem került rá a sor, pedig ha a megróni való közállapotaink fel sorolásánál sorrendet tartanak, bizonybizony evvel kellene kezdeni. Mit jelent egy városnak a közúti közlekedés a városi élet, ipar, kereskedelem szempontjábóll: áthatjuk abból* hogy ezzel kezd minden város várossá lenni. Nálunk — sajnos — erről beszélni nem lehet,- mert a hegyi vasutat közlekedés eszköznek minősíteni igazán merészség volna. Nem is akarunk vele, mint ilyennel foglalkozni, hanem mint a szükséges közlekedési eszköz létesítését meggátló objektummal, mely tekintve keskeny- vágányu mivoltát, még azt is kizárja, hogy esetleg peage szerződéssel létesítsünk modern helyi közlekedést. Remélem senki sem fogja elvitatni annak szükségét, hogy egy villamos városi vasút létesítése ma már Szat- máron elsőrendű feladat, ezzel kapcsolatban elsőrendű feladatnak kell tehát ienni azon törekvésnek, hogy a városon keresztül futó gőzöst kiküszöböljük. Tudtunkkal ezen vasútnak a várossal olyan megállapodásai vannak, mely megállapodások a mai szégyenteljes állapotot legalább enyhíteni iparkodnak. De csak papirpn, mert amint nincs eszébe a hatóságnak ellenőrizni, úgy a vasútnak nincs eszeágában sem betartani a megállapodásokat. Nem volna szabad a városon keresztül iokomotivval járni. Mit látunk ? Vígan prüszköl és köpköd a kis kávé- daráló mindennap keresztül a városon, lépten nyomon fenyegetve, hogy emberéletben kárt tesz, s hogy a kiömlő szikrával felgyújtja a várost. Nem volna szabad nappal tehervonatnak járni! Szépen nem jár ! fi rendőrség egyre másra jelenti, hogy a sínpárok botrányosan fekszenek a keskeny utcák kövezetein, ugv hogy ahol csak lehet elkerülik a sínekkel boldogított utcákat a kocsiközlekedők, mert nem akarják életüket, egészségüket és jármüveik épségét veszélyeztetni. Száz meg száz a különféle panasz és mind süket fülekre talál. Ez a jelenség már oly feltűnő, hogy igazán nekünk esik rosszul hallani a sok találgatást, hogy hát miért van ez így? Elvégre igazán nem tételezhető fel, hogy a hatóság azért elnéző, mert egyik másik tagja helyet foglal a vasút igazgatóságában. Feltételezzük és hisz- szük, hogy a város vezetőségének tagjai felül tudnak emelkedni ilyen kicsinyességeken, de tegyenek valamit már, hogy a közönség hiszékényebb része is másként gondolkozzék, mert igy igazán nem lehet megérteni miért van ez igy . . . miért ? . . . Lepi Msiisjiíj „üpír vilfloszafiaßaiom Mi lesz az utca öntözéssel? — 3680 koronát a tüdőnknek. — Félelmetesen közeledik a meleg nyár. A poros utcák, az uborkák és a külömböző nyavalyák szezonja. Előre érezzük a pocsolyák szagát, előre ropog a fogunk alatt a rázós parasztszekér verte por és előre tudjuk, hogy nem lesz belőle, már mint a nyár piszkából egyéb, mint ami már szokott lenni: por és bűz. jto \h Csak tessék visszaemlékezni a tavalyira. Tessék felidézni a képet, mely elibénk tárult, mikor keresztül poroszkáltunk történetesen a Deák-téri piacon. A cseresznyén, szilván ujjnyi vastagságú por, a saláta, az uborka a földön, előtte a poshadt vizű csatorna, a gubás beleköp, a viz az árura freccsen; csak el ne tessék felejteni, azt az undorító piszkot, amely a baromfi soron terjeszkedik. Éppen csak a piacunk képét festettük meg, — amelyet okvetlenül és sürgősen ki kell telepíteni, egyes kereskedők önös érdekei dacára is, a mindenki országújáról, egyedül a piac képét adtuk, elfelejtve a mellék utcák por felhőit, az utcaseprők köd pólyáját, a gyalogutak kel- iemetes szemetét. Pedig alig egy nehány öntöző kocsi kellene és türhetővé tehetné a város a nyarunkat x addig is, amig elkészül a Penelope halotti leple, a vízvezeték. Maximális 120 öntözőnapja van egy évnek. Két szivattyú kell hozzá, amely 6 kocsit reggeltől estig Szamos vízzel megtöltsön. Hat kocsi és két szivattyú beszerzési ára — sokat mondok — 8000 korona. A befektetett ösz- szegnek évi uzsora kamatja, beleszámítva a kopást is, 800 korona, 8 embernek 120 napon át 1 Telefoni megrendElésEk azonnal házhoz küldeinEk. 3 > Tescheni És Sárvári teavaj, Prágai-sonka, hideg felvágottak, pezsgők és borok <] Telefon 336. Borgida Flsklós-nái Deák-tér [Uárosi bérpalota] naponta frissen pörkölt kávÉk, Heiler és Kugler bonbonok, [> fűszer És csemege áruk.
