Szatmári Hétfő, 1913. március-június (1.évfolyam, 1-12. szám)

1913-05-19 / 8. szám

2. ©Mal SzEftmárl Hétíö 3. szám ék meg arról, hogy ott egy kis Fertő tó erjedő vize terjeszti a város-negyed adófizetői közt az epidémiát. Ävagy mit bánja ő, hogy azoknak a nyomorult firkászok- nak bántja a szemét a város kellő közepén begyepesedett ta- kariíatlan utcák I És hogy még minden héten találnak valami újat, még a halottaknak sem hagynak már békét, azoknak jó átemelő, csak az ujságokank, nem. Pedig a halottak mindig kint van­nak, az ujságiró — sajnos mondja ő — nincs. Olyan az újság Szatmáron, mint az a bizonyos karaván és kutyá­ról kitalált példabeszéd. Csak az a baj, hogy fordítva: akárhogy ugat a kutya, a karaván még sem akar haladni. No pláne még birálni is! Hal­latlan vakmerőség, mikor még a nagyságos fülekig sem lehet emel­kedni, hogy belesirjuk fájdalma­inkat, hát még magasabbról néz­ni az eseményeket és birálatot mondani! Kár-kár, hogy a derest eltörölték ! De hát nem is jól kezdtük mi a dolgunkat, szépen, nobilisán tárgyaltuk. Ä közkérdéseket, a la­punk nívóját is tartogattuk, kriti­kánk dicséretnek is sokszor beil­lett, sime látjuk, hogy a nagysá­gos urat egy alappal biró közki- vánságnál egy „gyerünk csak“ sokkal nagyobb izgalomba hozza, azért még tenni és áldozni is tudott, emerre fütyül. Hát mi még akkor sem fogunk gyerünk csakozni, csak azért, hogy kellemetlenek legyünk s e miatt vegyék figyelembe a kö­zönség érdekeinek tolmácsolását, de minden uton-módon el fogjuk érni a tisztességes sajtó által képviselt közérdek megbecsülé­sét. Ha ehhez nem elégségesek a tisztességes hangon megirt ha sábok, ha nem lesz honorálva a megjelenő közérdek önmagáért, majd megírunk kis eseteket, me­lyek alkalmasak lesznek arra, hogy azt a tettre ingerlő izgal­mat kiváltsák. FI Gyáriparosok Országos Szövetsége Szatmáron. Lapunk volt az első, amely hirt adott arról, hogy a Gyáripa­rosok Országos Szövetségének debreceni fiókja vándorgyűlését városunkban tartja meg. A vendégek érkezése. E gyűlésre f. hó 17-én este három­negyed 10 órakor városunkban érkez­tek Hegedűs Lóránt országgyűlési kép­viselő, a Gy. O. Sz. aielnöke, dr. Graíz Gusztáv a szövetség ügyvezető igazga- [. tója, ifj. dr. Chorin Ferenc, dr. Kuthy l Sándor — a Szövetség központja ré­széről, Budapestről; Szántó Győző ke­fegyáros a debreceni fiók elnöke, Tö- ! rök pezsgőgyáros és még többen Deb- ! recenből. R pályaudvaron szép számú közön­ség várta a vendégeket és a város részéről dr. Vajay Károly kir. tanácsos polgármester üdvözölte őket. Ismerkedés. R vendégek és a fogadásukra meg­jelentek a pályaudvarról a Pannoniéhoz hajtattak s a Pannónia éttermében is­merkedési vacsorához ültek. Ä va­csora kedélyes hangulatban, jő későn ért véget. A gyártelepek megtekintése. Reggel 8 órakor az illusztris vendé­gek dr. Vaiay Károly polgármester, Figus Älbert főszámvevő és dr. Pirkler Ernő kalauzolása mellett megtekintet­ték a város ipartelepeit. Sajnos, ezzel nem sok dolguk akadt. — Megtekintették a városi vil- iamosielepei, a szaru- és csontárugyá- rat. a koporsógyárat, a törvényhatósági vegyvizsgáló állomást, az Iparos-Otthont, a Reiter Béla cukorkagyárát és a Princ Testvérek vasöntödéjét és gépgyárát. Elragadtatással szemlélték meg az il­lusztris vendégek a Princ Testvérek gépgyárát; kifejezést is adtak annak, hogy a gyár berendezése, kitűnő fel­szerelése, a gyárból kikerült munkák kitűnő volta nagy és kellemes megle­petést okozott nekik, jól eseti halla­nunk az elismerő szavakat, amelyek­kel az illusztris vendégek a gyár tu­lajdonosait eihalmozták. A gyűlés. R telepek megtekintése 10 órára ért véget s a társaság felvonult a város­háza nagy tanácstermébe, hol már a vendégek megérkeztéig szép számú közönség gyűlt egybe. Képviselve volt az iparosok minden szakmája; keres­kedők is nagy számban voltak jelen. R vándorgyűlést Szántó Győző ke­fegyáros, a Szövetség debreceni fiók­jának elnöke nyitotta meg. Megnyitó beszédében köszönetét mondott a vá­ros polgármesterének, aki készséggel bocsátotta át a gyűlés céljaira a köz­gyűlési termet, s aki oly szívesen fo­gadta a város nevében a gyűlésre ér­kezett vendegeket. Üdvözölte a központ nagynevű jelenlevő embereit Hegedűs Lórántot, dr. Gratz Gusztávot és ifj. Chorin Ferencet. Üdvözölte az összes vendégeket és megjelenteket s meg­nyitotta az ülést. R megnyitó elhangzása után dr. Va­jay Károly kir. tanácsos, polgármester emelkedett szólásra. Köszönetét mon­dott a debreceni fiók elnökének s mind­azoknak, akik azon munkálkodtak, hogy a vándorgyűlés Szatmáron tar­tassák. R város nevében köszönti a város vendégelt. Kivánja, hogy mun­kájukat siker konorázza és, hogy ez a. nap kezdete legyen annak, hogy a jól megalapozott gyáripar talajt nyer Szatmáron. R polgármester szavai után az elnök Hegedűs Lóránt országgyűlési képvi­selőt kérte fel előadásának megtartására. Hegedűs Lóránt a figyelmet végig lekötő, mély gondolatokkal teli, szelle­mes előadásban vázolta a Gy. 0. Sz. munkásságát. Büszkén jelentette ki, hogy a szövetség immár 910 gyárat számlálhat kötelékében. Nem az elmé­leti politizálás segít — szerinte az or­szágon, hanem a folytonos, a szaka­datlan, a kitartó munka. E munkát ki­vánja megindítani a Gy. O. Sz.; ezért dolgozik íáradhaiatlanul. Csodálkozik azon, hogy nemcsak az ország közön­sége, de politikusok is mennyire fáj­lalták a törököket ért veszteségeket. — Miért ? Mert a török évszázadokon át rabigában tartotta hazánkat ? Ha ne.- künk szabad volt, kellett a török jármot lerázni nyakunkról, miért fáj az ne­künk, ha a balkán népek szabadulni akarnak tőle ? R balkán népek melyek­nek egyike, a bulgár íajrokonunk is ? Szükségünk van a balkáni szomszé­dokra. Szükségünk van olcsó marhá­jukra, búzájukra, hogy mi a drága bú­zánkat, marhánkat külföldre vihessük, értékesithessük. Úgy kell gazdálkod­nunk, mint a paraszt, aki a termeti bú­záját eladja, az ára egy részén málé- lisziet vásárol, másrészéből egyéb szükségleteit fedezi; takarékoskodik és földet vásárol. Nekünk is takarékos­kodnunk kell, mert, ha változnak is a gazdasági viszonyok, — aminthogy változni fognak, — 4 %-os könnyen szerezhető pénz nem lesz. Takarékos­kodnunk kell, mert ha javulnak is a viszonyok, Németországtól nem kapunk pénzt: szüksége van rá saját magának ; a francia pénzt pedig a területben gyarapodott Balkán-államok kötik le. Äz a baj hazánkban, hogy mindenki többet költ, mint a mennyit keres. Rz a baj, hogy minden szülő hiva­talnokot, fix fizetésűt nevel gyermeké­ből. Äz a baj, hogy évente, 3000-el gya­rapszik az állami hivatalnokok száma. „Másutt életképességre nevelik a szülők gyermekeiket, nálunk — nyug- dijképességreÉs, ha drágul az élet, a szükséglet, a viszonyok rosszak, a fize­lESchßni és Sán/ári ißsvaj, Prágai-sonka, hideg feiuágoi- iak, pezsgők és borok <] TeIeSdii 336. Borgida Miklós­DEák-iér [UárDsi bérpa'otaj üapanta frissen pörköit káuék, nál Heller és Kugler bonbonok, t> fűszer és csemßge áruk.--------­• b Telefoni megrendelések azonnal házhoz küldetnek. 8—10

Next

/
Thumbnails
Contents