Szatmári Hétfő, 1913. március-június (1.évfolyam, 1-12. szám)
1913-04-07 / 2. szám
2. szám Szatmári Hétíö 3. oldal Gazdasági leiyzelünkrűl. Irta: Teitelbaum Herman. Szatmár, 1913. ápr. 5. Korán köszöntött be a tavasz és vele fellélegzettek nemcsak a mezőgazdák, a1dk az őszi elemi csapások mulasztásait remélik a sikeres tavaszi vetéssel pótolni, de biztatásnak veszi a közgazdaság minden ágazata a jobbra fordulást ígérő változást. — íme egy újabb tanúsága annak, hogy bármenynyire áldásos a mezőgazdaság, a boldogulás folyton a bizonytalantól: a májusi esőtől és a száraz ősztől függ; tavaly áldásos volt a májusi eső és rekord termést ígért, de jött az esős ősz és tönkretette a már meglevő termés nagy részét. Ezért törekedtek a culur államok lakosai az egyoldalú gazdasági életből a gyári ipar igénybevételével, vagyis ennek a segítségével az égi szeszélyek ellen védekezni. Három évtizedes agitátióm szeszgyár, cukorgyár, kenderáztató behozataláért és a mezőgazdák szeszfőzdéinek alkalmazása körül nem juthatott érvényre. Mert gentri gazdáink indignálódva mondták: „Csak nem leszünk pálinka főző zsidók!“ Most pedig ugyan ezen büszkék örökösei kilincselnek a kormánynál egy-egy szesz-kontingensért- mert nemcsak nyereséget ígérő lett a pálinka főzés, hanem udvarképes is, mióta az állam a regale megváltással monopóliumot szerzett a tömeges szeszmérgezés jövedelmes műveletére. De hát elkéstek gazdáink, mint mindenben, a pálinka főzéssel is. Vagy drágán kell a jogot — miként a nemesítést vagy a bárósitást akár politikai szolgálatokkal, akár más valutával — hozzá megszerezni. Cukorgyárat azért nem akartak idejében, mert a védvám 24 koronás búzát, 20 koronás zabot és 18 koronás tengerit eredményezett. Ilyen horribilis árak mellett nem szorultak reá a még jövedelmezőbb cukorrépa termelésre különösen pedig az evvel járó nagyobb munka miatt. Most pedig, amikor ez az első mezőgazdasági gyárunk sok hajsza után megvalósulni ígérkezik, valóságos fatális módon vette el a gazdáink termelési kedvét a múlt őszi katasztrofális időjárás. Igazán félő, hogy ez a két próba év sikertelenségén múljék ez a'gazdasági életünkre oly fontos gyár létesítése. Csak elvétve tud Magyarországon egy-egy vidéken gyári-ipar keletkezni és ez ném ibár szomorú vigaszunk, hogy mi itt az Isten háta mögött semmire sem tudunk menni. Hisz a mi nagy tudásu nemzetgazdászaink széliébe hirdetik, hogy az Összmonarchia érdekében (és ez a fő) Magyarországnak agrárnak kell maradnia, mert Ausztriának a Balkánon kívül nincs más gyarmata, mint kedves Magyarországa. Megérjük még azt a szégyent, hogy a balkáni államok, ezek a még most csipli-csári népek felszabadulván a tö«•«««*♦•♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦«♦♦♦»*««««»••*«*««4»«♦♦#*♦♦♦•«•••»*«•»♦♦♦♦«»♦ Jól jár, ha UUJfi cipőn jár. •Mm«« «4«««*«« ♦*♦♦•♦♦♦ T akarékosság. Reflexiók dr. Tanődy Márton cikkére. Nem akarok szembe helyezkedni a Szatmár és Vidéke legutóbbi számának vezércikkével; helyeslem és elfogadom tendentiáját: takarékoskodjunk és gazdálkodjunk ésszerűen! Az ügy érdekében tartom szükségesnek, hogy visszatérjek a polgári iskola felszerelésének kérdésére. Nem ismerem a részletes költségvetést és első hallásra biz soknak tetszik a kívánt százezer korona, rósz anyagi viszonyaink között ijesztően soknak. Nem csodálkozom, hogy még dr. Ta- nódy Márton is, ki évtizedek óta lelke és vezetője városunkban minden oly törekvésnek és mozgalomnak, mi haladást és fejlődést jelent, meglepődik, mikor a kultúra nevében a rendes mértékét látszólag túlhaladó követeléssel állnak elő. Úgy látszik: nézete szerint a követelt összeg se a kitűzött céllal, se a város anyagi erejével nem áll arányban. A tervek ismerete nélkül nem szólhatok hozzá, mire ki akarok térni az, hogy cikkében olyan érveket hoz fel, melyek fegyvert nyújtanak azoknak, kik irtóznak mindentől, mit kulturális haladásnak nevezünk. Ezt dr. Tanódy Márton semmi esetre nem akarta, ezért talán nem neheztel, ha nehány szóval reflektálok elmélkedésére. Iskoláink felszerelésénél — ideális nézőpontból nem a pénzügyi, hanem a paedagogiai elv a legfontosabb, hagy az iskola a taniiás és nevelés követelményeinek egyaránt megfeleljen. Ha küllöldön keresünk példánat, találunk még a mintaképül szolgáló Nyugaton is olyan gyatra berendezésű és elhelyezésű intézeteket, melyekben kiváló és hírneves tanárok fényes eredménnyel tanítanak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a modern berendezésű iskolákban rosszul tanítanak. Nem mondja ezt dr. Tanódy Márton, de akadnak, kik a sorok közül valami ilyent olvasnak ki. Ne azt keressük, mi a külföldön rósz, hanem ami jó és követésre érdemes. Sajnos, nagyon messzeállunk még attól, hogy a modern drága angol iskolákat másolhassuk, de lehetöen közelítsük meg ezt az ideált. Itt az a törekvés, hogy az iskola a növendéknek otthona legyen, hol nem csak tudást szerez, hanem szórakozást és kényelmet talál. Erre pedig nálunk még nagyobb szükség van, mert különösen a szerényebb viszonyok között élő társadalmi osztályoknál a családi nevelés nagyon hiányos. A mi növendékeink nagy százalékát a szülő nem azért küldi iskolába, hogy tanuljon, hanem bizonyítványt szerezzen. Itt az iskolának kell a családi nevelés nagy részét átvállalni, de azt csak úgy érhetjük el, ha az iskola barátságos és kellemes otthona a növendéknek, honnan jó emlékekkel távozik. Nem látok abban nagy veszélyt, ha szegény szülőktől származó, szerény pályái a készülő növendékek szépen kényelmesen és jól berendezett iskolákat látogatnak. Itt barátkozik meg a növendék azzal, ami szép, csak ilyen helyen sajátitjael a tisztaságnak és rendnek szereiét. Nagyon kis hányad az kinél az ilyen példa nagyravágyásra és, a szerény otthon meggyülölésére vezet. A többség megszereti a szépet, megszokja a rendet és ezzel csak lelkét gazdagítjuk, erkölcsi tőkéjét gyarapítjuk, mert hasonlót igyekszik saját körülményei és életviszonyai között megvalósítani. Hatalmas energiát visz igy magával abból az intézetből, hol nem csak szóban, de példákból is megtanulja ismerni a szép és csúnya, az ízléses és ízléstelen közötti különbséget. A követendő példára alkalmas berendezésű iskolákkal nem proletárokat, hanem törekvő kulturembereket nevelünk. A szép és kényelmes iskolákra költött összeg nem kidobott pénz, de azért ne pazaroljunk. Tartsunk méríéket, de hátrafelé ne menjünk! Azt hiszem leg- kellemetlebbül dr. Tanódy Mártont érintené, ha érveire hivatkozva hangoztatnák: „Jó akármilyen felszerelés a gyerekeknek ; lám a régi rozoga gymnasi- umból is hány jeles ember került ki!“ Baumgarten Zsigmond. Milan és parrnen alma Borgida Miklósnáll városi sérpaloi Friss Lenke modern fényképészeti és festészeti műterme Deák-tér 9. földszint. í ß Od szép 1 és elegáns ruhában, kostü- 1 mökben, valamint blousokban I csak akkor járhat, hogyha ! Spitz Béig | női és úri divatáruházában ( Szatmár, Hám János-utca 1. szám i (Színház mellett), szerzi be. i _________________________ l — " ~ ” — i Ismertető jel: „Kékre festett I kirakat“. | _______ ’ I I Kü lün fehérnemű osztály. í < Nagy választék: Leányruhák- ( bői és kabátkákból. | — I Bámulatos olcsó árak! ( Pontos kiszolgálás ! ( rök járom alól, mint független országok a mezőgazdasághoz a gyári ipart fejlesztvén, majd hagyma, retek, káposzta és sovány sertés helyett (amit eddig szállítottak nekünk,) a jövőben vásznat, posztót és piperenemüeket exportálnak hozzánk. Igazán érdekes változást fognak azok megélni, akik századunk második felében az élők között lesznek. *•»*«««« ♦♦♦♦♦**♦ mt»M» tvm»«* •«*•«««« ♦«<>♦**♦♦ ♦♦♦<*<? ♦<>* ©** lepi basüajlú a „Repair
