Szatmári Hétfő, 1913. március-június (1.évfolyam, 1-12. szám)

1913-05-12 / 7. szám

2. oldal Szatmári Hétíő 7. szám ként politikai agitáció kell: — azért kell a „Gy. O. Sz.“ — min­denképen és oda is, ahol nemcsak gyáripar nincsen, de nincs meg a megértés sem ahoz, hogy minő gazdasági és politikai törekvé­sek vezethetnek el a gyáripar megteremtéséhez. Talán nem kell mondani, hogy ha ez a szempont határozza meg a szövetkezés szükségének a mérvét, akkor Szatmáron magát a központot kellene letelpiteni ; de legalább is egy fiókot kell megalapitaniok a gyári méretek­hez közeledő iparunknak és tá­mogatni kell ezt az alakulást itt Szatmáron minden progresszív irányú tényezőnek. Bizonyára véletlen szerencse folytán Szatmáron lesz f. hó 18-án d. e. 10 órakor a Gy. O. Sz. ez évi vándorgyűlése, de része van benne annak is, hogy Hegedűs Lórántot édes atyja kegyeletes em­léke is vonza ebbe a városba. Ő maga jön el és előadást tart az aktuális gazdasági kérdésekről, bizonyára nagy hallgatóság előtt. Nagy tanulmánya és európai né­zetű nemzeígazda, akinek az elő­adásától még a szatmári intel — akarom mondani indolencia sem fog elmaradni. Evvel a vándorgyűléssel kap­csolatosan lesz a szatmári fiók alakulása, amely iránt már meg­van a kellő érdeklődés. Ennek az érdeklődésnek kellő felfoko­zása elsőrendű városi közérdek. Városi érdek elsősorban az, hogy legyen olyan központtal is ösz- szeköttetésünk, amely a gazda­sági és társadalmi haladás köz­pontja. Eleget járnak innen olyan köz­pontokba, amelyek épen az el­lenkező célokat szolgálják. Amerikai M cipeli VUJÄNÄL íl korona. Panasz a halottak birodalmából. A kultúrának minél magasabb fokán van egy nép, annál jobban becsüli halottait. Ha végig járjuk a magyaror­szági városok temetőit, szebbnél szebb rendezett területeket talá­lunk, melyeknek fentartására ezre­ket és ezreket költenek közpén­zen. Ez megbecsülése a holtak emlékének és megbecsülése ön­magunknak. Sajnos, — az a szatmári em­ber, aki önmagát megbecsülni akarja, nem mehet ki egyik te­metőnkben sem, — csak akkor, ha már muszáj lesz kimennie. Meghalni amúgy sem nagy kedve van az embernek, — de ha látja, hogy hol fog emelkedni pályafu­tásának vége, — úgy végkép el­megy az embernek a kedve tőle. Nálunk ugyan bolond ember éne­kelheti el, hogy: „Temetőbe, sírba vágyom ..." De maradjunk a komolyság hangján, mert ökölbe szorul az ember keze, ha látja hogy keze­lik nálunk a temető ügyét. Az 1876. évi XIV. t.-c. 116. §-a előírja: „Minden község köteles, egy a helyi népesedési és egész­ségügyi igényeknek megfelelő, kellőleg berendezett községi temető helyet íentartani. E kötelesség alól csak az esetben engedtetik kivétel, ha a községben egy, vagy több felekezeti temető létezik, melyben a temetkezés szabad­sága biztosítva van.“ Eddig a törvény. Nálunk tény­leg ilyen felekezeti temetők van­nak és nincs köztemetőnk. Nem szándékunk ebből a kér­désből senki ellen fegyvert ková­csolni, de akinek egy csepp jó­érzése van, menjen ki bármelyik temetőbe, nézze meg ott a ren­dezetlen temetkezést, az össze­visszaságot, a gondozatlanságot, a sírok közti utakon emberma- gasságu gazt, szemetet. Aki még ettől sem borzad meg, menjen ki a vasút melletti református teme­tőbe s mindjárt a bejárattól jobbra nézze meg, hogy a szegény ha­lottakat mint temették csapatos­tól a vasút árkába, s hogyan do­bálják rájok a töltésépítés földjét. Kell, hogy akadjon a törvény- hatósági bizottságunkban jóérzésü képviselő, aki megnézi ezeket az állapotokat és a kommuniíásban szóvátéve a dolgot, követeli, hogy állítsunk egy rendesen gondozott köztemetőt, melynek sírjait a vá­rosi kertészet megfelelő díjazás mellett gondozza. Ez áldozatba sem igen kerül, mert a sírhelyek árai megtérítik a terület bérét, csak egy kis fej­törés az egész, egy kis tenni akarás. Polgármester ur, ne az legyen a válasz, hogy nem elég bajom van az élőkkel. . . . / Tescöeni és sárvári ieavaj Sßroiäa Miklösoál ájTPM|11 A városi vízvezeték és csatornázás. Irta: Kovács István, oki. gépészmérnök, városi vizmll.igazgatő*. III. Közlemény. Mindaz a viz, melyet a föld belse­jéből akár forrás, akár fúrás folytán nyerünk, tulajdonképen a légkörből veszi eredetét oly módon, hogy a fel­hőkből esőzés alkalmával keletkezett csapadék egy része elpárolog és felhőt képez, másik része azonban a földbe jut és a talaj áteresztő voltánál fogva mindig mélyebbre és mélyebbre kerül. Vannak esetek, mikor patakok, folyók vagy más ily nagymennyiségű álló vagy mozgó vizek mentén a csapa­déknak nincs ideje beszivárogni a földbe, hanem közvetlenül az ilyen nagy befogadókba kerül, mely a pá­rolgásnak azután bő táplálékot nyújt. R földbe szivárgott vizek közül azok, melyek különösen hegyes vidékeken hullottak a földre, a vizvezető rétegek alakulása folytán források alakjában napvilágra jönnek s lefelé haladva patakokat, folyókat és folyamokat ké­peznek. Épen a víznek eme tulajdon­sága következtében a hegyes vidéke­ken tömérdek kisebb nagyobb forrás található és számuk valamint bőségük rendesen annál nagyobb, minél sűrűbb a hegyvidék növényzete. Növényben szegény hegyvidékek, kopár hegysé­gek ritkán bírnak forrásokkal épugy, mint az át nem eresztő rétegekben gazdag, vagy mészkő hegyek. Ä sikvidékü, vagy sikfekvésü terü­leteken források csak kivételesen for­dulnak elő, miért is ebban az időben, amikor a technikai tudomány nem ren­delkezett a kellő eszközökkel a viz be­szerzésre, a vándorló népek főleg a folyók és folyamok mellett telepedtek le s a forrásokat, illetve azok berkeit valósággal szenthelynek tekintették, mivel életfentartásuk legelső és leg­5 Telefoni megrendelÉsek azonnal házhoz küldetnek. 3T s> á 6—10 TeIeIdii 336. Borgida Miklós -nál DEák-tér [Városi bérpalota] Flaponta frissen pörkölt kávék, Heller és Kugler bonbonok, t> fűszer és csemege áruk. Tescheni és Sárvári teavaj, Prágai-sonka, hideg felvágot­tak, pezsgők és borok <]

Next

/
Thumbnails
Contents