Szatmári Hétfő, 1913. március-június (1.évfolyam, 1-12. szám)
1913-05-06 / 6. szám
2. oldal Szatmári Hétfő 6. szám lőlünk különösen azon ténykedésük, hogy a város polgárságát köztartozásokért nem túlságosan zaklatták s ennek dacára megőrizték a pénzügyi egyensúlyt. A jelentés azon részének, hogy a város tisztavagyona 800 ezer K-val emelkedett, nem tulajdonítunk fontosságot, mert hiszen ez az adósságok emelkedésének és a jogok értékemelésének természetes következménye, s ennek az emelkedésnek nincsen reális értéke. Hogy egyelőre még a dicsérni valóknál maradjunk, meg kell említenünk azon alkotásokat, melyek közpénzen emeltettek s alkalmasak arra, hogy a közjólétet emeljék. Ilyen elsősorban a vegyvizsgáló állomás, mely helyes működéséről ugyan még nem tehetett tanúbizonyságot, de a legjobb reményeket fűzhetjük hozzá, hogy a közegészségügyünknek nagy hasznára lesz. Az állati hullafeldolgozó telepről hasonló nyilatkozatot tehetünk, bár ennél nem hallgathatjuk el a berendezés hiányosságát, mely miatt a város tekintélyes összeggel károsodott. A városi faraktár működéséhez már nem fűzhetjük az elismerés pálmáját. A célzat — mely miatt ez az intézmény megvalósult, — nincs elérve. Hogy nincs említésre méltó nyereség mellette, ezen túltesszük magunkat. Nem is azért létesítették ezt a telepet, hogy direkt utón a városi pénztárnak hasznot hajtson, hanem, hogy a közönségnek legyen hasznára jó tüzelővel és az árak szabályozásával. Sem egyik, sem másik nem lett elérve. Jó tűzifa nem volt, sőt a legszükségesebb időben semilyen sem volt, emiatt természetesen az árak sem szabályoztalak, — dühönghetett a fauzsora. A város ezen hivatalától a szakértelmet nem akarjuk ugyan elvitatni, mert magunk sem értünk hozzá, de hogy üzleti érzéke egy garas ára sincs, ennek minden téren tanujelét adja. Jól tenné a város, ha külön választaná az üzlettől, mert lehet valaki kitűnő erdész, addig a pontig, mig a kitermelés befejeződik — s ezután lehet csapnivaló rossz kereskedő. Ugyanígy nem vagyunk elragadtatva a hatósági cselédközve- titéstől. Jobban megzsarolni a közönséget hatósági segédlet nélkül sem lehet. Sajnos a cselédanyagot hatóság segédlet mellett sem lehet jobbá tenni, de ha már e miatt folyton változtatni kell, ne kellene mindig 2 koronákat fizetni, nem is szólva arról, hogy a hatóság háta mögött még egyéb szolgálmányokat is kifor- sziroznak. Talán lehetne a dijak nagyságát szabályozni valahogy oly módon, mint azt más városok teszik, hogy rövid időt szolgáló cselédeket sújtják magasabb dijakkal. Városunk jelentőségét, szépségét és közegészségét érintő kérdésről akarunk még megemlékezni. Ez a város köztisztasága és a Deák-tér rendezése. Ahhoz már nagyképűség kell, itt megmagyarázni, hogy mit jelent egy városra, ha tiszta. Sajnos, a mi városunkra, mindent rá lehet fogni, csak ezt nem. Hiányzik az organizmus, az eszközök és a pénz hozzá. Komárom 80 ezer, Nagyvárad 127 ezer, Szeged 110 ezer koronát költ arra, amit mi 37 ezer koronából akarunk megcsinálni. Igaz, hogy a felsorolt városok a mienknél nagyobbak, de nem szabad elfelejteni, hogy a városi köz- tisztasági költségek 80%-át annak a városrésznek — a város főbb utcáinak és tereinek — tisztántartása emészti fel, mely nagyságra nézve majdnem minden nagyobb városnál egyforma. Azok a területek, melyek a városok között a lakosság számbeli kü- lönbözetének lakóhelyét képezik (a perifériák) alig veszik igénybe a köztisztasági kiadások egy ti- zedrészét. Nagy baj nálunk, hogy ennek az eminens városi feladatnak gondozására nincs elsősorban olyan hivatali orgánumunk,, melynek kizárólag ez a dolga. Nincs kellő számú igás fogatunk, sem emberünk erre a célra. Itt van a Deák-terünk, mely az ország egyik legnagyobb és legszebb elhelyezésű tere, — sár és piszoktenger. A Deák-téri háztulajdonosok attól félnek, hogy a piac elhelyezésével és a tér befásitásával az; üzleti forgalom kárt vallana. Pedig éppen az ellenkezője áll. Üzleti forgalmat az csak növelheti, ha a közönség a térre szokik és nem mint ma, elkerüli. A piaci forgalom csak egy két üzletnek a létfeltétele. Ilyen a szép Kossuth-kertünk is, melynek világítása gyalázatos, s utai még gyalázatosabbak. Amiről legelőször kellett volna írnunk, utoljára hagytuk. A vízvezeték és csatornázás ügyét. Ma már csak pénzügyi kérdések gátolják a megvalósulást s attól félünk, hogy ez majd olyan közömbösséget idéz elő, hogy egy pár évre ismét kútba esik a megvalósulás. Ennél a kérdésnél már nem a helyzet javításáról, de létfeltételről kell beszélni. Tüzzel-vassal, de meg kell valósítani mielőbb. Most már körülbelül 300 ezer korona benne fekszik az előmunkálatokba, az igazgatási személyzet tekintélyes évi javadalommal alkalmazva van, tehát ha várjuk a pénzügyi viszonyok teljes javulását, a meglevő költségek miatt — a mit a várakozás ideje alatt semmiért is kell fizetnünk, — rosszabb üzletet csinálunk, mintha drágább kölcsönnel ugyan, de létesítjük a müveket. Nem akarunk városi uraink munkájába belekontárkodni, de kérjük őket, vágjanak bele ezekbe a kérdésekbe merészen, ezekért a város szívesen fog áldozatot is viselni, s akkor majd nemcsak olyan eredményekre mutathatnak rá, mint most, hogy nincs deficit, hanem kézzelfogható létesítményekre, melyeknek áldásait fizikailag érezzük is. Tescheni és Sárvári teavaj, Prágai-sonka, hideg felvágottak, pezsgők és borok <j Telefon 336. Borgida Miklós Deák-tér [Uárosi bérpalota] Hapanta frissen pörkölt kávék, -nál Heller és Kugler bonbonok, [> fűszer és csemege áruk. Telefoni megrendelések azonnal házhoz küldetnek. 6—10
