Szatmári Gazda, 1918. (10. évfolyam, 1-20. szám)
1918-11-30 / 20. szám
i 4-ík oldal. SZATMÁRI GAZDA ICO—100 holdat hagynánk is meg, erre a célra i3 2'4 millió kalasztráüs hold föld kell. Maradna tehát ICO hold birtok maxi- műm feltételezésével 8 6 illetve 9 6 millió kaíasztráiis hold feldarabolható terület. Ismételjük, hogy az erdőket egyáltalán nem vettük kombinációban. 8—9 millió kaíasztrá- lis hold föld felhasználásával is igen nagy- szabásu birtokpolitikai reformot lehet végrehajtani, kettővel azonban tisztában kell lenni. Egyik az, hogy e területből nem osztható ki 10—10 kalasztráüs hold mindazoknak, akik részben teljesen vagyontalan, részben mint 10 holdnál kisebb birtokosok igényt tartanak földre. Magyarországon ugyanis 1914-ben a vagyontalan mezei munkások száma mintegy 700.0C0, a gazdasági cselédeké 500.000, az 5 holdon aluli birtokosoké 1 millió volt. Ha most máraz 5—10 holdas kisgazdákat a földosztásnál egyáltalán nem vesszük figyelembe, már az alsóbb kategóriákban található kisgazdák és vagyontalanok száma is meghaladja a 2 milliót. Miután pedig az 5 holdon aluli kis - gazdök birtokterülete átlag csak 2 5 hold föld. a 10 holdnyi kiegészítésre 7*5 hold földre volna szükség. Ez egymillió kisgazdánál 75 millió katasztráüs holdra rúg és egymillió vagyontalannál újabb 10 millióra. Eszerint szó sem lehet arról, hogy egyéni igények a rendelkezésre vonható földterületből kielégíthetők volnának. A kormány bizonyára arra gondolhatott, hogy a földreformnál nem az egyéneket, hanem a családokat veszi alapul. Megfelelő adat hijján nem tudhatjuk, hogy a földosztásnál figyelembe vehető fétfiből hány családot lehet konstruálni. A valóságban többnek, mint 700.000 családnak igénye (10 holdas területi alapon) ki nem elégíthető még ebban az esetben sem, ha Magyarország egész háború előtti területének ura marad. A másik szempont, mely iránt tisztába kell jönni, az, hogy a közép- és nagyüzemü birtokok egyszerű feloszlásával a mezőgazdasági termelést súlyos válság elé állítanánk, mert a kulturális szempontból legfejlettebb termelő-szervezeteket rombolnánk szét, amelyek a mullban a közélelmezést a leghatha- tósabban biztosították, kivitelre termellek és ekként forrásai voltak a nemzeti vagyonoso- dásnak. A középbirtokra nem azért van szükség, hogy egyik-másik hirtakos nagyobb jólétnek örvendjen a többinél, de szükség van rá azért, hogy kultúra legyen. Hisszük, hogy a népkormány mérlegelni fogja, hogy a mezőgazdasági fejlődés és többtermelés érdekéből mekkora szükség van a jól berendezett és a haladás vivményait értékesítő középüzemekre. Különben a középbirtokok egyszerű szétosztásáról már csak azért sem lehet szó, mert Ifibb midié hold föld feldarabolásának keresztülvitele igen hosszadalmas munka. Csalódni fognak, akik azt hiszik, hogy ezt a munkálatot egy esztendő alatt végrehajtani lehetséges, bogy csak az a kérdés, hogy az átmeneti idő alatt ki (esz hajlandó befektetésekre az el- darabolásra Ítélt birtokokon és kik fogjak azok földjét megművelni, mikor mindenkinek az lesz a vágya, törekvése, hogy a maga földjét művelje. .4 kisgazdák egymásközli, például szfi- vef kezeli alapon még csak egyesülhetnek bizonyos nagyobb földmunkák kölcsönös végrehajtására, de a középüzem nem fog kapni cselédet és áímenetileg nem fog kapni munkást sem, aki arra szegődjék, hogy mást szolgáljon, mikor saját szegénységét szolgálhatja. Figyelembe ajánljuk e szempontokat most, az utolsó órában nehogy jó- szándéku cselekvési vágyból oly állapotok keletkezzenek, amelyek mezőgazdaságunknak oly annyira szükséges -termelöképessé- gét hosszú időre megbéníthatja. Különfélék. Gazdáinkhoz. Lapunkat egy idő- re papirhiány miatt kénytelenek voltunk beszüntetni sajnáljuk, hogy éppen a legnehezebb viszonyok között lapunk utján is gazdáinkkal nem tarthattuk, fenn az összekittetést, most már azonban némileg sikerült a bajon segíteni s ha nem is a régi alakban és terjedelemben, de a viszonyok által megengedett nagyságban' ismét megjelenünk s egyesületünk tagjainak újból rendelkezésére állunk. Hüvelyesek zár alól feloldattak. A kormány f. évi november hó 27-én kelt rendeletével az 1918. évi bab, borsó, lencse és takarmányborsó termést zár alól feloldotta, készletével a tulaidenos az ország területén belül szabadon rendelkezhetik, ipari célokra azonban felhasználni tilos. A maximális árak érvényben maradnak. Felelős szerkesztő: Vílágossy Gáspár várm. gazd. egyl. titkár. Szerkesztő: Riszdorfer Imre. Északkeleti Könyvnyomda Szatmár-Németi (Zárdával szemben).
