Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-16 / 24. szám

junius 16.

SZATMaRI GAZDA

3-ik oldal

A gazdák nagygyűlése.

A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége, amint azt már közöltük f. hó 10 én Budapesten az O.

M. G. E dísztermében rendkívüli közgyűlést tartott.

A gyűlés a gazda legvitálisabb érdekeit érintő ügyekkel foglalkozott, és igy nagyon is érthető volt az az érdeklődés, mit a gyűlés iránt nemcsak gazdakörökben, de általában meg nyilvánult.

Egyesületünk képviseletében megjelentek ; Böszörményi Emil dr. Csaba Adorján, Falusy Árpád dr. egyl. alelnökök, Világossy Gáspár egyl. titkár, Galgóczy István dr., Jármy Andor dr., Szuhányi Ferenc egyl. tagok és ezeken kívül számosán kisbirtokosaink közül.

A népes ülésről jelentésünk a következő:

A gyűlést Zselensky Róbert gróf elnök nyitotta meg, aki utalt arra, hogy^ idejében szükségesnek mutatkozott a rekvlrálási ár árszabási rendeletek megvitatása. Ezzel kapcsolatban kiterjeszkedett a mai helyzet bírálatára és a gazdák nehéz helyzetét ecsetelte a maximáló rendeletekkel szemben. Azt mondja, hogy minél több korlátozás köti a gazda szabad mozgását, annál jobb üzletet csinál az, a kinek lelkiismerete elég tág arra, hogy mindent koczkáztasson. Ez pedig káros hatású, miért is a maximálást csak a hadseregnek nélkülözhetetlen czik- keire lehetne korlátozni. Legfőbb törekvés az volna, hogy kevés czikk maximáltassék, a nagyobb rész pedig a szabad forgalomnak adandó vissza. Azt mondja továbbá, hogy 1914. augusztus 29-én 33 korona volt a búzaára, most pedig 41 korona, az emelkedés tehát mindössze 24 százalék. A búzaárak csekély emelkedésével szemben utal az iparczikkek árának nagymérvű emelkedésére. Zselensky ezután éles szavakkal fordulta szocziáldemok- rata párt stockholmi képviselőinek javaslatai ellen, majd pedig a háború terheinek nagymérvű emelkedésével kapcsolatban azt mondja, hogy a háború kéltségeit és a hadseregszállitók milliárdos nyereségeit a gazdának és a házbirtokosoknak kell majd az államnak visszafizetni. Ilyen viszonyok között — mondja tovább — a politikusok okosabbat nem tudnak kieszelni, mint Magyar- országot szocziálistává tenni, uj minisztériumokat létesíteni, hogy még nagyobb legyen az állam kiadása, még korlátoltabb az egyén szabad mozgása. Ilyen áramlatok j ellen egyhangúan kellene állást foglalni a gazdatársa- j dalomnak, mely úgy is az állami költségeknek oroszlán 1 részét fogja viselni. Végül a legnagyobb takarékosságra és szorgalomra int, s a gazdákat erősebb tömörülésre serkenti

Ezután Rubinek Gyula igazgató állott szólásra. Nagy figyelemmel hallgatott beszédében megállapítja, hogy már nem lehet kétség az iránt, hogy gabonatermésünk épp oly silány eredményű lesz, mint az előző évi. Ezzel a megállapítással a gabonaárak emelkedése véglegesen eldöntött kérdésnek tekinthető. Nincs is kó- moly tényező, a mely ennek szükségességét és jóságát

ne vitatná. Nem elég azonban a terményárak emelése, de az ipari czikkek határárszabásának megszabásával is segélyére kell sietnie a mezőgazdaságnak, mert egyébként arra kényszerítjük a gazdát, hogy lehetően csökentse üzemét és ezzel veszteségét is.

Általános helyesléssel fogadott előadását, annak következtetéseit határozati javaslatba foglalja össze és azt a nagygyűlés elé terjeszti.

Mondja ki a szövetségi nagygyűlés, hogy

1. A mezőgazdasági termények 1917- évi határárának oly mértékő felemelését követeli, a mely a folyó termelési év erősen megnövekedett költségeire fedezetet nyújt.

2. Ezzel egyidejűleg követeli a közszükségleti iparczikkek határárának a megszabását, különösen pedig a mezőgazdasági termelés valamennyi neikülözhetetlen eszközére és anyagára nézve.

3. A jövő termés biztosítása czáljából szükségesnek látja, hogy az 1918. évre az 1917-ben megállapított határárak mint minimális árak biztosíttassanak.

4. Ha pedig a kormány az iparczikkek határárszabását egyidejűleg nem valósítaná meg, vagy ha ennek a hatarárszabásnak nem volna képes az egész vonalon és mindenkivel szemben érvényt szerezni, úgy a szövetségi nagygyűlés a határárszabások egesz rendszerét megbukottnak tekinti s a kibontakozást a szabad forgalomra való visszatérésben keresi.

5. A lisztárak megállapításánál és forgalombahoza- talánál az alábbialapelveket ajánlja akormány figyelmébe:

a) a kenyérliszt ára változatlan maradjon, e helyett azonban a finomlisztnyeredék 15 százalékról 20 százalékra emeltessék s ára oly magasan állapíttassák meg, hogy ebben a buzaáremeiés jórészt fedezetet találjon ;

b) további fedezetül szolgáljon az elpárolási százaléknak 2 százalékról 1 - re való csökkentése, a mi a malmoknak bőséges fedezetet nyuj', a közre pedig nagy megtakarítást jelent;

c) a malmok őrlési dija mérsékeltessék ;

d) a kicsinyben való lisztelárusitás jutaléka jelentékenyen csökkentessék;

e) a H. T. jutalékának az üzemköltségek fedezése után fenmaradó része a kenyérliszt árának mai színvonalon tartására s illetve az allami, köz- és magántisztviselők lisztszükségletének oicsóbb beszerzésére fordit- tassék;

f) a katonai korpa és nem gazdasági takarmányozási czélra felhasznált korpa ara 10 koronával magas- sabb legyen, mint a termelők által igényelt korpa ára s az igy nyert több bevétel is a kenyérliszt árának mai színvonalon való tartására fordittasseK;

g) a városok és törvényhatóságok ne használják fel tőkegyűjtésre a lisztközvetítést, s ezáltal ne drágítsák meg a mindennapi kenyeret;

h) a vámőrlés dija pénzben és nem részben áf- lapittasék meg.