Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-26 / 21. szám
május 26. 3-ik oldal. S7ATM,Wf OA77''' mókát is nyerünk, állati takarmányozásra ez is jól fölhasználható. Nem ajánlhatjuk eléggé, hogy minden talpalattnyi helyet használjanak föl olyan zöldségfélék termesztésére, melyek saját szükségletük ellátására és eladására egyaránt alkalmasak. Másrészt nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy mindenféle zöldségnemübül termesszünk a jövő évre vetőmagot, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor még azt is megérjük, hogy a jövőben zöldség- nemüekben is szükséget fogunk szenvedni. NÉMETH JÓZSEF áll. főkertész. A hadsereg és a mezőgazdaság. A háború okozta kényszerhelyzet egy ed- digelé szokatlan dolgot valósított meg: a katonaságnak aktiv részvételét a mezőgazdálkodásban és a mezőgazdaság fejlesztésében. Hála annak a különös körülménynek, hogy a dolgot az illetékes minisztériumban rátermett és lehetőleg gazdasági érzékkel biró egyének intézik, igy mindazt, amit a katonaság a mező- gazdasági termelés érdekében tett, ami fáradtságot e téren kifejtett, elég sikeresnek mondhatjuk és éppen ezért föllétlen szükség van arra, hogy a háború után, a mikor a mezőgazdaságra a mostaninál is nagyobb feladatok vár- mák, valamikép biztosítsuk a hadsereg érdeklődését, a hadsereg tevékenységét mezőgazdasági termelésünk fejlesztéséhez. Az Országos Magyar Gazdasági Egylet közgazdasági szakosztálya egy előadás keretében a napokban hozta felszínre a kérdést. Ez az előadás beszámol mindenekelőtt arról, hogy a katonaság mily mértékben és milyen arányban vett részt eddig a mezőgazdasági munkában. A honvédelmi és hadügyminisztériumnak mezőgazdasági vonatkozású rendeletéit ismerve megállapíthatjuk, hogy a háború alatt főleg két irányban jött segítségére a termelés munkáját végző gazdáknak a hadsereg. Az egyik irány, amely jórészben már béke időben is megvalósult, a hivatásos mezőgazdáknak a szorgos mezőgazdasági munkák idejében való szabadságolása. A másik irány az úgynevezett katonai mezőgazdasági munkásosztagok szervezése, a gazdák rendelkezésére bocsátása. Maguk a gyakorlati gazdák állapították meg, hogy a katonai mezőgazdasági munkásosztagok beváltak és nélkülök az elmúlt évben az aratást és a szükséges mezei munkákat kielégítő eredménnyel nem is lehetett volna bevégezni. Eszerint tehát meg volna az az alap, amelyen a jövő katonai gazdálkodási rendszert ki lehetne építeni. Akár tart még a háború, akár pedig béke lesz, arra kell törekedni, hogy minden csapattest szervezzen és lehetőleg képezzen ki munkásosztagokat, amelyek egyrészt az illető csapat mező- gazdasági terményekben való szükségletét előállítják, másrészt megfelelő díjazás ellenében rendelkezésére álljanak a gazdaközönségnek akkor, amikor a munkaerőben legnagyobb hiány van. Nagyon természetes, hogy jövőre is azon kell lenni, hogy a hivatásos mezőgazdák a szorgos gazdasági munkák idejére a lehető legméltányosabban szabadságoltassanak. Magunk részéről őszintén hisszük, hogy a gazdaközönség e kívánságai előtt nem fog kitérni egyetlenegy illetékes tényező sem. Hisszük, hogy katonai munkaerőknek a mezőgazdálkodásban való felhasználása szinte kiinduló pontja volna annak a folyamatnak, amely már régóta akar változtatni a hadsereg szervezeten és magát a hadsereget is be akarja állítani úgy a béke idején, mint más alkalommal a termelő munkába, hogy ezáltal is csökkentse a hadsereg fenntartására kiadóit óriási költségeket. Különfélék. A király a nemzethez. A hivatalos lap egyik múlt heti száma a király ő felségének gróf Tisza István miniszterelnökhöz intézett következő legfelsőbb kéziratát közli: Kedves gróf Tisza! Mögöttünk vannak immár a harmadik tél szenvedései és bár több hó választ még el az aratástól, a beállott tavasz mégis nem egy irányban enyhíti helyzetünket. Ki kell tartanunk az u, termésig és ha nagy nélkülözések árán is, minden bi» zonynyal^ki fogunk tartani. Szivem sugallatát követem, amidőn a nemzethez szólok e nehéz időkben, hogy kifejezzem, mennyire átérzek minden szenvedést és meleg köszönetét mondjak azért az áldozatkészségért és türelemért, amelylyel a háború súlyos megpróbáltatásait viseli. Hálásan méltányolom mindazt, amit az ország
