Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-19 / 20. szám
2-ík oldal. S2ATViÁf?T GAZDA május 19 összegyűjteni és a vörös kereszt egyesület Szatmárnémeti választmányához (Szlávy Dezsőné alelnöknő őnagy- sága címére Szatmár nagygőzmaioru) beküldeni szíveskedjenek. A vöröskereszt egyesület Szatmárnémeti városi választmánya a háború egész tartama alatb a magyar kir. Államvasutak Szatmárnémeti állomásán, az átutazó harczosok, sebesültek és beteg katonák élelmezése czél- jából üdítő állomást rart fent anyagi erején felül hozva meg áldozatait. Ennek múlt évi forgalma 23508 élelmi adag volt. Az üdítő állomás fentartásához ennélfogva nagyszüksége van nagymennyiségű zöldségfélékre^,, hüvelyesekre, tej termékekre, tojás és baromfiakra, általában mindennemű élelmiczikkre, melynek beszerzése^ igen nehéz és igen drága. Ezért a vöröskereszt Szatmár városi választmánya bizalommal kéri megyénk és városunk gazdáit, hogy élelmiszereik fölöslegét e czéira adományozni szíveskedjenek. Az actió úgy volna keresztül viendő, hogy községenként tömörülvec gyüjtes- senek össze az e czéira szánt adományok és ily. módon szíveskedjenek a fenti czirare azokat időnkénti; a tavasz és nyár folyamán beküldeni. Dr* Böszörményi; Emil. Mindnyájunknak el kell menni! Irta: Riszdorfer Imre. Többet termelni! Talpalatnyi föld sem» maradjon üresen ! Ez az a szigorú kötelezettség,, amely minden magyar gazda embert terhel; ez alól kitérni egyenlő a hazaárulással. A parancs, parancs! De hiszen nem kell ezt a magyar gazdának etrendelni. Ezer éve műveli e földet becsülettel és családja minden egyes tagjának vérébe van oltva a „magyar föld“ szeretete, aki az ellenkezőt merné állítani, az szembehelyezkedne a történelemmel. Ugyan kérem ki tudná a vérbeli magyar gazdát az ekeszarvától elvonni ? Hol van az a hatalom, hol van az az erő, amely a parasztból tengerészt csinál ; négy iskolatársam volt a gymnasiumban, kik a pólai tengerészeti akadémiába mentek, tanultak szorgalmasan éveken át, behajózták a tengert s végre is azt mondták : szép, nagyon szép a tengerészeti pálya, de én a Nyíren születtem, én előttem a tenger idegen, nekem a homok a hazám, én addig, inig' a biztos talajt érezhetőn talpam alatt,, a vizen lakni nem akarok. Hiába, akár mit beszélünk, a mi gazdáink és övéik, akik jelenleg itthon vannak, ehez a földhöz ragaszkodnak, ezt művelik s itt halnak meg, mert jól tudják: „Itt élned, halnod kell.“ Helyes, ezekkel tisztában vagyunk, de nem értjük azt, hogy miért oly ellenségek gazdáinkkal szemben azok, kik otthon, vendéglőkben stb. kényelmesen könnyen szerzett pénzükkel minden jót élvezve, dúskálnak az elképzelhető összes élvezetekben s forintos szivart szíva szidják a gazdát, mert „drágán termel.“ Köztudomású ez a vélemény, — sajnos —• agrár hazánkban s bizony nagy azoknak száma, kik nyújtózkodva s utólagosan holmi kérdés és feleletekből úgy a hogy, egy kis társadalmi simaságot elsajátítva, bírálják a szántó-vető gazdát, — azt mondják : nem mi árulunk drágán, de a gazda zsarol, az a magyar gazda, akinek hiába toszogatják az órát előre-hátra, akkor kél fel, mikor a nem dirigálható' éltető nap s akkor fekszik le, a mikor kifáradva, úgyszólván már a föld is pihenni akar. A tavaszi vetés véget ért. Várjuk egy igazán nehéz, fáradságos év eredményét. Hogy mi lesz még az aratással; mit tud átadni a gazda a Haditerménynek, az az Isten kezében van, de egy igaz, akár mit beszélnek az ellentáborban, ma is legolcsóbb a kenyér. , Távol legyen tőlem,, hogy ezt csak úgy odadobva említsem, sőt nagyon jól tudom, hogy a kenyér kérdéssel játékot űzni különösen ma nem szabad, de azt is tudom mibe kerül egy mázsa búza termelése. Az idei termés maximálása küszöbön van, országos és vármegyei gazdasági, egyesületek foglalkoznak vele s rövid időn belül megtudjuk figyelembe veszi-e a kormány a gazda nehéz helyzetét. A G. E. 0. Sz. nagygyűlést hirdet, a melyen minden itthon levő gazdának meg kell jelennie, mert ennek a gyűlésnek impozánsnak kell lenni már külsőleg is, nem szabad arról senkinek sem hiányozni. Egyesületünk gazdáinkhoz ez ügyben az alábbi felhívást intézte:
