Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-10 / 10. szám
2-ik o!da!. SZATMÁRI GAZDA március 10. latot teszünk, mert ma nem tudunk oly gazdasági nyersterményt előállítani, melynek feldolgozása a hadsereg ellátás szempontjából közömbös volna. Ha nincs a kalászosok termelésére elegendő vetőmagunk, termeljünk helyette mást mi a jó kilátás reményével kecsegtet. A kisebb gazdaságokban, hol a munkáskéz hiánya még nem oly nagy mérvben érezteti káros hatását, mint a közép- és nagybirtokoknál, termeljünk pl. cikóriát, mely különösen ősszel megszántott vagy mélyebb rétegű Szamos iszapolta talajakon a mai magas beváltási árak mellett nagy bevételt biztosit termelőjének. Egy másik ily termény pl. a len, mely a talaj iránt már kisebb igényű, amennyiben pedig férfi munkaerő kevesebb kell a feldolgozásához, ennélfogva a középbirtokokra alkalmasabb, mert a mai szösz-árak mellett még a mostani nehéz munkás viszonyok között is ki lehet adni harmados megművelésre. De van egy egész sorozata a kalászos terményeket pótló és jó eredménnyel termelhető gazdasági növényeknek, ezek felsorolása azonban nem célja e szűk keretek közzé szorított cikknek csupán arra mutatunk rá ismételten, hogy mindent be kell vetni s termelni azt, amit az adott körülmények között lehet. Az olyan helyzettől pedig, mint a minőbe gazdáink nagy része a tavaszi vetőmag hiánya miatt első sorban saját mulasztásából kifolyólag került, óvakodni kell. Mert tény az, hogy pl. az árpa termés vármegyénkben számbavehető sem volt, de megvolt adva a kormányrendelet alapján a mód arra, hogy a szükséges árpa vetőmagot bárhol beszerezhessék gazdáink. És ha az árpa vetőmag beszerzése körül mégis voltak nehézségek melyek mentesitik gazdáinkat a magvásárlás elmulasztásánál, nem áll ez a zabra melyből vármegyénkben elfogadható sőt néhol jó termés volt. Kizárólag a mulasztás volt tehát oka, ha valaki magár!)l kellő időben nem gondoskodott. Ily körülmények között aztán egyes esetektől eltekintve jogtalan es alaptalan az a panasz, mely a mai nehéz közélelmezés idejében a téren a fötdm. kormánnyal szemben elhangzik és nem marad más hátra, mint az esetben, ha a gazd. egyesületnek ezen megnehezített helyzetében nem sikerülne a vetőmagvak kiutalását kieszközölni, a vetni szándékolt tavaszi kalászosokat mással pótolni. Gazdakongresszus. Régen, látott gyűlés színhelye volt február 22-én a régi országház gyülésterme. A Magyar Gazdaszövetség ekkor tartotta rendkívüli közgyűlését, amelyen szóba került a mezőgazda- sági munkálatok biztosítása, az ármaximálás és a nemzeti birtokpolitika kérdése. Konstatálnunk kell, hogy nem fordult még elő, hogy a gazdatársadalom, amely javarészt megfontolt és konzervatív elemekből áll, ilyen elkeseredéssel fordult volna a kormány ellen, mint ezen a gyűlésen. Példátlan és jogos elkeseredés és izgalom töltötte el a gazdaközönséget a gyűlésen. Az a sok mellőztetés, az a sok vekszatura és az a sok nemtörődömség, melyben a mezőgazda osztály a háborúban részesült és amely folyton növekedik, érthetővé és indokolttá tette ezt az elkeseredést és izgalmat. Azok a beszédek, előadói javaslatok és felszólalások, amelyeket alkalmunk volt ott hallani, élénk színekkel festették a gazda osztály szomorú háborús helyzetét. Mindezekhez hozzájárult az, iiogy a minisztériumok nem voltak képviselve a gyűlésen. A kereskedelmi és pénzügyi miniszter bejelentette ugyan képviselőjét, de ezek nem jelentek meg. Még kínosabb feltűnést keltett azonban, hogy éppen a föidmivelésügyi és honvédelemügyi miniszter nemcsak hogy nem képviseltette magát, hanem még be sem jelentett képviselőt. A tavalyi gazdagyülésen még ott láttuk majd minden miniszter képviselőjét. Ma azonban ezek absentáltak. Ez csak még inkább fokozta az elkeseredett hangulatot. A gyűlés, melyet ugyan a Gazdaszövetség hivott egybe, de amelyen az egész gazdatársadalom minden árnyalata jelen volt, a gazdák parlamentje színét viselte magán. Ott láttuk a latifundiumok urait, a nagy- és középbirtoko- sokat, a bérlőké*, a kis- és törpegazdákat és a különféle gázdaségi testületek képviselőit. Nem volt különbség politikai tekintetben, a politikai pártok minden árnyalatával találkozunk ott, amit egyébként fényesen bizonyít az is, hogy az előadók egyike, aki pedig súlyos vádakat hangoztatott a kormány ellen — munkapárti képviselő. Ami a mezőgazdasági munkálatok biztosítását illeti, szomorúan konstatáljuk, hogy az előadók és a hozzászólóknak nagyon is igazuk volt. A mai viszonyok mellett a termelés nemcsak nem lukrativ, hanem mindennemű szempontok mellett nagy, szinte lekítzdhetlen aka