Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-17 / 7. szám
IX. évfolyam. Szatmár, 1917. február 17. szatmári KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET, a: északkeleti vármegyei szövetkezetek szövetségének hivatalos közlönye. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési éra : Bfif évre.............................6 korona. S'sí érre...................3 , tőgyed évre ........................1-50 „ * Stain,ánBiegjei OaídMÜgi Egyeiület tagjai tM^ijilietmiioy elleniben dijmenteaen kapják. Laptulajdonos: A SzatcaÄrmegyei Gazdasági Egyesület. Lapvezérlő bizottság: Köözörminyi Emil át. Hartha Kálmán Domahidy litván Pethő György. Szerkeiztöiág H kiodAkivatal : Szatmár, Deák-tér 23. tikm, hová úgy a lap »elleni, aint anyagi eldaMt érintő közlemények, hirdetések ét pénzek küldendők. :: Kéziratokat nca küld Bak vhttac Interurbán-telefon 217. sz. Munkáshiány fedezése. Lapunk utolsó előtti számában foglalkoztunk a községi munkabizottságokkal és sajnálattal konstatáltuk, hogy mai gazdasági életünk eme tápláló erei vagy egyáltalán nem müköd- ■«ek, vagy ha mttködirck if, nem azzal az agilitással, aminővel szükséges lenne. A tavaszi-munkák ideje rémesen közeledik, a kormány ezt tudva, már intézkedett, hogy munkásokról idejében lehessen gondoskodni, természetesen a hatáskört teljesen átruházva a közigazgatási hatóságokra, illetve a törvényhatósági, járási és községi munkabizottságokra, főleg tehát ezeknek a szerveknek tevékenységétől fog függni, hog- .dejében lesz-e munkaerő. Sajnos azonban még mindig nem lehet látni a szervezkedést, az annyira fontos előmunkálatokat, itt-ott felmerül ugyan egy-egy odavetett numerus, mely a munkás szükségletet akarná jelezni, de ez csak feltevéseken alapuló hozzávetőleges számítás, melynek hiányzik az alapja: a komolyság. A községi munkabizottságok — csekély eltéréssel — egész pontosan megállapíthatják a munkás szükségletet, hiszen a faluban mindenki tudja egymás ügyét, baját, nagyon jól, tudják melyik gazdának mennyi a vetése, menynyi földjébe jöhet kapás, mennyi a marha állománya stb., ezek az adatok a falusi emberrel született gyengeségből kifolyólag a falu apraja- nagyja előtt ismeretesek, vagy talán azt nem tudnák, hogy ki van a harctéren, ki van hadimunkára kirendelve, ki fekszik a kórházba, ezt meg éppen nagyon is tudják, sőt a faluban bárki megmondja azt is, hogy ez melyik fronton van, emez ekkor vonult be—és—moot-«hol van stb; éppen e sorok írójával történt, hogy bemenve egy faluba, tájékozódni akartam az ottani gazdasági viszonyokról, egy ismerős, értelmes, biróviselt embert kerestem, megszólitot- tam egy 10—12 éves gyermeket, kérdezve hol lakik emberem, a fiú megmagyarázza, majd azt kérdem az okos kis fiútól: sokan mentek el katonának? Bizony sokan — volt a válasz — s kezdte névszerint felsorolni a bevonultakat s mondhatom, teljes tájékozást nyújtott a gyermek arról, hányán mentek el s kik vannak otthon. A faluban tehát egész pontosan tudják a munkás hiányra vonatkozó adatokat, azt csak formába kell önteni s a járási munkabizottság utján az alispánhoz kell juttatni. Az, hogy még ez is be fog talán időközben vonulni, amaz meg hazajön, egyszerűen figyelembe nem veendő, a tényleges és már tudott állapotoknak megfelelőleg kell a kimutatást összeállítani s a munkás szükségletet pedig a legkedvezőtlenebb viszonyok szem előtt tartásával kell megállapítani. Hallom nap-nap mellett gazdáinktól: ki Szénát és szalmát bármily mennyiségben a legelőnyösebb feltételek mellett vásárol a katonaság. Gazdáinkat felhívjuk készleteiket jelentsék be ........ í sürgősen egyesületünk titkári hivatalánál. ................
