Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-25 / 34. szám
augusztus 25. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. A földmivelésíigyi miniszter a vásárlási jogosultságot indokolt esetekben a községi területen túl, más község vagy járás, kivételesen az egész törvényhatóság területére is kiterjeszheti. A vásárlás mindenkor csak az eladó fél községi elöljáróságának (városi polgármester) közbejöttével eszközölhető, az ő kezeihez fizetendő le az eladó részére deendő átadás céljából a vásárolt termény vételára, s ugyancsak ő köteles az eladó részére átadandó vásárlási igazolványt láttamo^ni annak tanúságául, hogy az ügylet a szabályszerű keretekben bonyolittatott le. Ha az átvevő bizottság működését a község területén már megkezdte, a vásárlásra jogosított az igazolványokban megjelölt terménymennyiséget már csak az átvevő bizottság utján és annak közbejöttével a Hadi Termény részvénytársaságtól vásárolhatja meg. Amennyiben a Hadi Termény részvénytársaság a a község területén eladható készlet felesleggel nem rendelkeznék, a községi elöljáróság a fedezetlen gada- sági szükségletre vonatkozó kimutatást a törvényhatóság első tisztviselőjéhez, ez viszont összegyűjtve a föld- mivelésügyi miniszterhez terjeszti fel, aki a rendelkezésre álló összkészlet s a hadsereg szüségletének figyelembevételével állapítja meg a Hadi Termény részvény- társaság által a törvényhatóságnak kiutalható termény- smennyiséget, s azt a törvényhatóság első tisztviselője ■az igénylés arányában és a közérdek szemelőtt tartásánál osztja szét az igényjogosultak között. Városi törvényhatóságok a területükön tartott állatállomány takarmányozására a jelen rendelet alapján megvásárolható és a helyi termésből nem fedezhető takarmányt (árpa, zab, ocsu) a földmivelésügyi miniszter engedélye alapján a Hadi Termény r.-t. utján szerezhetik be. Közintézményeknek, oly ipartelepeknek és válala- ‘toknak, amelyeknek zavartalan üzemben tartása a hadviselés érdekében ál', illetve közérdekből szükséges, a földmivelésügyi miniszter a vásárlás lehetőségének és a rendelkezésre álló készleteknek mérlegelésével megengedheti, hogy a birtokukban levő állatok eltartására a jelen rendelet alapján megvásárolható takarmány a Hadi Termény részvénytársaság utján szerezhessék be, V. Őrzési és raktározási dij megállapítása. A Hadi Termény részvénytársaság bizományosa ■által a termelőnél visszahagyott termésfelesleg után a termelőnek fizetendő őrzési és raktározási dij a visszahagyott gabona minden egyes métermázsája , után havi 30 fillérben állapitatik meg. VI. Zárórendelkezés. A 2192—1917. M. E., továbbá az ezt kiegészítő 2639 — l9l7. M. E. számú rendeletnek, valamint a végrehajtásuk tárgyában az Országos Közélelmezési Hivatal Elnöke által 70.000—1917. szám alatt kiadott utasításnak jelen rendelet áltat nem érintett rendelkezései a gazdasági szükséglet címén igényeltgabonának feloldására, felhasználására, vásárlására, szállítására, a fe- lebbvitelre stb. is alkalmazást nyernek. Mezőssy s. k. m. kir. földmivelésügyi miniszter. Az árpamaláta-kávé készítéséről. Kávé készleteink teljesen elfogyóban vannak s akinek van is valamelyes kávéja, az is annyira keveri pótlékokkal, hogy az itala kávénak már alig nevezhető. Természetesen, hogy az üzérek a pótkávéra is rávetették magukat s ezen a néven mindenféle szennyes pörkölt hulladékot, legfőképpen kilúgozott cukorrépa szeletet szállítanak. Ha már mindenáron pótkávét kell „élveznünk“, minthogy valódi tiszta cikória alig kapható, célszerűnek találom, hog> aki teheti, az uzsora áron forgalomba került, bizonytalan tisztaságú keverék helyett, maga készítsen kávápótlékot, még pedig árpából. Sokan úgy vélik, hogy ha az árpát egyszerűen megpörkölik, abból mindjárt kávépótlék is lesz. Ezen egyszerű művelttel nem sokra megyünk, mert csak azt nyerjük, hogy az árpa lisztje — mely főképpen keményítőből áll — megpörkőlődik, részben dextrin-né változik. Az igy előállított termék céljainkra, hogy megfelelő izt adjon és fessen nem alkalmas, mert a kávépótlék legértékesebb részét — karamelt — alig tartalmazza. Hogy az árpa keményítő lisztje elcukrosodjék, megkell csíráztatnunk az árpát. Ez úgy történhetik, hogy szükségletünkhöz képest néhány kiló árpát hideg vízzel megmosunk. A vizen úszkáló szemetet, léha szemeket, sok port tartalmazó vizet leöntjük. A mosást addig folytatjuk mig a mosóvíz tiszta lesz. Azután annyi vizet öntünk az árpára, hogy azt jól ellepje. Hogy az árpát a csiráztatásnál esetleg fellépő penészedéstől megóvjuk, célszerű ha az áztató vízben előzőleg igen kevés égetett meszet oltunk meg (pl. 1 dkgrm-ot I liter vízben.) Az áztatás ideje meleg időben 24—36 órára tehető, annyi legyen, hogy az árpa ujjunk között szétnyomható legyen. Ezek után az árpát víztől lecsurgatjuk, legcélszerűbben egy faládikában kb. tiz-tizenöt centiméter vastagságban kiteregetjük csiráztatásra. A csiráztatást addig folytatjuk, mig a csirák (gyökér csirák) a szem hosszát meghaladják, ami kb. nyolez nap alatt megtörténik. Addig is az árpa, naponként egy-kétszer megkeverendő, és később ha szárad, gyengén meglocsolandó. Az ilyen módon kicsirazoít árpa keményítős része jórészt ezukorrá változott, s a feherje is oldhatóvá vált. Az árpát ez után igény vékony rétegre kiteregetve napon, vagy aszalóban mielőbb megszárirjuk. A száraz árpát, melyet most már malátának nevezünk, használat