Szatmári Gazda, 1916. (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-18 / 12. szám

KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP.

A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA,

A SZATMÁRMEGYE1 LÓVERSENY-EGYLET,

AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

Előfizetési ára :

£gy évre.............................ö koruna.

fél évre.............................3 „

Negyed évre

........................1-50 „

t Szatmirmegyei Gazdatóm Egyesük'! tagjai 1 tagdljUKtmény ellenében díjmentesen kapják.

Laptulajdonot»:

A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület.

Lapvezérlő bizottság :

pös/.örinényi Emii dr. Dumabidy István

Hartha Kálmán Hethő György.

Szerkes/.töstg t» kíaddhMrtai:

Szatmár, Deák-tér 23. szám,

hová úgy a lap szellemi, mint anyagi o!aai*t érintő közlemények, hirdetések és pcnzís küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk v:s*» .

fnterurbán-teiefon 217. sz.

Gazdasági felügyelőnk évi jelentése.

A háborús idők gazdasági életünkre természetesen a legközvetlenebb befolyással voltak, mivel hadseregünk élelmezése, lovakkal ellátása stb. gazdáink vállaira nehezedett. Igaz, hogy a fizetett árakban megtalálhatta a gazda számítását a jelenben, de az igaerő aránytalanul ; nagy mérvű elvonása a jövőt tette kockázatossá, a mi sajnos be is következett.

Közismert tevékenységű gazdasági felügyelőnk, Tichy Gyula tudatában volt annak, hogy a háború által előidézett körülmények tőle is fokozottabb munkát, még nagyobb fáradságot követelnek; az előttünk levő 1915. évi jelentése arról tesz tanúbizonyságot, hogy gazdasági felügyelőnk emberfeletti munkát végzett az elmúlt évben is, mert tartozunk megjegyezni, hogy a jelentés nem szól Tichynek, mint a hegyvidéki kirendeltség nagykárolyi vezetőjének működéséről, a mi ily nehéz viszonyok között maga is igénybe venné a nagy- károlyi gazdasági felügyelőség igazán csekély személyzetének munkaerejét.

Az elmúlt évben a háború miatt a felügyelőség munkája nem lehetett oly sok irányú, mint más években, már csak azért sem, mivel a kormány oly összeget nem bocsáthatott rendelkezésére.

Az évi jelentést a következőkben ismertetjük gazdáinkkal :

Az 1915. év gazdaságilag az elmúlt 1913. és 1914. katastrófális éveknél kedvezőbb volt. Az őszi kalászosok közepes termés hozamot adtak. Azonban a tavasziakban és a takarmány-neinüekben az április havi nagy szárazság és azt követő állandó esőzések nagy károkat tettek. Ehhez hozzájárult még, a szeptember havi fagykár, mely a jónak ígérkező tengeri termés 60—70 százalékát tönkre tette, a gyenge tengeri beérni nem tudott, letörés után nagy része elrothadt.

Az esős nyarat sokkal rosszabb ősz követte. Az állandó esőzések és a nagy fogat és munkaerő hiánya miatt az őszi vetési munkálatokat elvégezni nem lehetett, igy a bevetni szokott területek 40—50 százaléka, — a nagyobb birtokoknál még több — vetetlen ma- rs ’í, ezeknek íehá? tavasziakkal való pótlása válik szükségessé.

Állattenyésztés.

Az elemi csapások, nehéz pénzügyi viszonyok és a háború az amúgy is visszaesésben lévő állattenyész- tészt nagyon érzékenyen sújtotta. Visszaesésről kell beszámolnom úgy minőségileg, mint számbelileg, mert a gazdák főleg a rossz takarmány miatt megapadt állat- állományuk nagy részét eladták. Különösen nagy az apadás a sertés állománynál és ennek oka az. hogy a sertés árak a normálisnak ötszörösére is emelkedtek, igy a gazdák sertés állományuk legnagyobb részét eladták, hogy ezen a pénzen az előző évek ínséges csapásai folytán összegyűlt adóságaikat törlesszék.

Emellett hozzá járult még a sertés állomány apadásához a nagy tengeri hiány, a tengeri készletek a hatóságok által le requiráltattak, igy a szükséges takarmányhoz a gazda hozzájutni nem tudván sertéseit eladni volt kénytelen.

A szarvasmarha állománynál nem ily szomorú a helyzet, sőt egyes vidékeken a megejtett próba állat- számlálások azt mutatják, hogy a szarvasmarha állomány számbelileg nem apadt meg. A gazdák növendék állataikat mind meghagyták látván, hogy mily nagy értéket, képvisel ezeknek fölnevelésük után való értékesítése. A tenyészanyag még ez időszerűit meg van, csupán it idősebb állataikat adták el a gazdák.