Szatmári Gazda, 1916. (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-01 / 1. szám

4-ft »Mal. SZATMÁRI GAZDA január 1. vonatkozó ezen módozatokat a legsürgősebben és a leg­szélesebb körben nyilvánosságra hozni szíveskedjék. Budapest, 1915. december 22. GHILLÁNY. A mesterséges keltetés gazdasági jelentősége.*) ■ ■■ " ■ (■ < ■■ ■ 1 10 A gazda általában nem sokat törődik a baromfi­val, sőt közgazdasági szempontból sem tulajdonított fon­tosságot a baromfitenyésztésnek — egészen a legutóbbi évtizedekig. Ekkor azonban a statisztikai adatok ráve­zették a gazdaközönséget, hogy milyen óriási nagy vi- lágforgalom van baromfiban és baromfitermékekben s ebből jöttek azután rá az egyes gazdák, hogy a baromfi valóságos kincsesbányát képvisel, ha a külföldi nagy fogyasztó piacokon oly rengeteg mennyiségeket lehet elhelyezni. A földművelésügyi kormány teljes tudatában volt a baromfitenyésztés nagy gazdasági jelentőségének * igen üdvös intézkedéseket léptetett életbe, amelyek te­temes anyagi áldozatokba is kerültek. Így többek között a baromfiállomány minőségbeli javítása érdekében évente több ezer darab nemesvérü tenyészbaromfit osztott ki kedvezményes áron; a termelés intenzivebb fokozása ér­dekében pedig 1906-ban megindította a mesterséges kel- tetés általánosítását célzó akcióját, amelynek keretében több száz darab kiváló szerkezetű keltetőgépet juttatott, szintén kedvezményes áron, a gazdaközönség kezére. Az irányítás felülről tehát meg van, csak a gaz­dáknak kell majd az idők folyamán jobban felkarolniok a baromfitenyésztést. Sajnos, itt bizonyos előítéletekkel kerülünk szembe, amelyek csak nehezen küzdhetők le. Így a gazda egyik általánosabb kifogása az, hogy a ba­romfi kárt okoz, pedig ha csak kis gondot fordítunk is a baromfira, ki tudunk kerülni minden bajt és kelle­metlenséget. Meg azután a számos marha se okoz min­dig örömet a tulajdonosnak, pl, a disznó, ha valahogy szerét ejtheti, bizony bemegy a kertbe s nem kötöz ép­pen rózsafákat, a tehén is felrúgja néha a fejőpitlit s ezért mégsem jut eszébe feladni a sertés-, meg a mar- batenyésztést. '■ ‘ ! 1 Minden gazdaságnak annyi baromfit kellene tar­tania, amennyit csak lehet, mert a baromfiak és baromfi termékek értékesítése egyike á legkönnyebb dolgoknak. Nincs az a mennyiség, amit el ne lehetne adni. De elő­nyös azért is, mert a kisebb gazdaságok, az élelmiszer- ierrtieléssel olyan üzemágat állíthatnak be, amely jöve­delmezőség tekintetében a legelső helyet foglalhatja el, mert a piacra való élőkészitést a gazda maga végezheti *) Mutatvány tinkler Jánosnak a baromfitenyésztők or- «zágos egyesülete titkárának a napokban megjelent „A mester­séges keltetés* cimü munkájából. Ára Ő0 fillér. Megrendelhető lapunk szerkesztősége utján. s így e révén is értékesítheti munkáját és szak­értelmét. Jövedelmezőség tekintetében a baromfi helyes ke­zelés mellett a befektetett tőke 100 százalékát is meg­hozhatja, mig helytelen kezelés mellett még rá is lehet fizetni. A gazda udvarán egy tyuk általában 5 korona jövedelmet hozhat, évente, de ez az összeg jelentéke­nyen emelkedik, ha a gazda nagyobb figyelmet fordít a tenyésztésre. Körülbelül 30 tyuk hoz akkora jövedel­met, mint egy jófajtáju fejőstehén s e mellett a 30 tyuk sokkal kisebb befektetést igényel, mint a tehénvásárlás, ennélfogva könnyen belátható, milyen jövedelmező le­het a baromfitenyésztés, ha okszerűen beilleszkedik a gazdasági ijzenvbe. . A mai üzleti viszonyok egyenesen megkövetelik a mesterséges keltetés alkalmazását. Ámde a közönség körében még nyomós ellenszenv és előítélet észlelhető a géppel való keltetés iránt. A tenyésztők részben azt hiszik, hogy a géppel veló keltetés még nagyon töké­letlen, ha éppen teljesen lehetetlennek nem gondolják; részben meg azt tartják, hogy a géppel kelt csibéket nem lehet felnevelni, vagy ha lehet, akkor ezek csene- vészek maradnak, Ezek olyan téves nézetek, amelyekre nemcsak a külföldi, de a hazai gyakorlat is régen rá­cáfolt. Az emberek rájöttek, hogy igenis lehet a gépek­kel kitünően keltetni s hogy a mesterségesen felnevelt csibék éppen olyan erőteljesek, mint a kotló által fel­neveltek. A keltetőgépek idővel éppen olyan nélkülözhetet­len kellékei lesznek a gazdaságoknak, mintakár a vető­gép vagy a cséplőgép. De a gazdának ugyanúgy kell elbírálnia a keltetőgépeket is, mint a többi gazdasági gépeket, vagyis ha nem működik jól, tudnia kell, hogy nem a gép a hibás, hanem ő maga, mert rosszul állí­totta be, vagy rosszul kezeli. Hogy milyen lehet a keltetőgép szerepe a gazda­ságban, azt alábbi példa fogja előttünk világossá tenni. Ha valaki 100 tyúkot tart s az évente kiselejtezendő tyukállományt a saját szaporulatából akarja pótolni, már nagyon jól fogja a keltetőgépet alkalmazhatni. Ismere­tes, hogy a tyuk csak 3 évig használható mint tojótyúk mert ez időn túl annyjt sem tojik, hogy jövedelméből az etetési költséget fedezné. Ebben az esetben tehát évente 33 drb fiatal tojótyúkot kell beállítani a törzsál­lományba. Hogy ezt a 33 drb tojót megkapjuk, lega­lább 150 tojást kell kikeltetnünk, mert először nem minden tojás kel ki, másodszor a felnevelésnél mindig elpusztul bizonyos számú csibe, harmadszor a kikelt csirkéknek csak a tojó, q másik fele kakas, ne­gyedszer nem minden állatka alkalmas a továbbfenyész- tésre, s főleg nem mindenig ígérkezik jó tojótyúkká válni. Tegyük fel l^túí, hqgy természetes keltetés mel­lett 150 tojásból kikel 120 csibe. Ámde az apróságoka gazda udvarán sok veszedelemnek vannak kitéve s

Next

/
Thumbnails
Contents