Szatmári Gazda, 1916. (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-11 / 46. szám

november M.

SZATMÁRI GAZDA

3-ik oldal.

szállításáról és vasúton, hajón vagy gépkocsin történő szállításukhoz szükséges igazolványokról 4551—1915. M. E. szám alatt kiadott rendelet a következő rendelkezéssel egészittetik kt;

Kihágást követ el és a 4.551 — 1915. M. E. számú rendelet 9. §-a szerint büntetendő az is, aki az idézett rendelet hatálya alá eső terménynek vagy cikknek, a magyar szent korona országainak területén kívül eső helyre tengelyen vagy az idézett rendeletben nem említett egyéb módon való kiszállítását, vagy kiszállittatását megkísérli.

Ez a rendelet életbelépett f. évi november 1-én.

A mezőgazdaság és a szubvenció.

Meddig van szükség mankókra? Addig, mig az ember újból járni tud. Aki végtagjainak használhatóságát visszaszerezte és mégis mankóval jár, azt úgy békében, mint háborúban becsukni való szimulánsnak tartják. Olvasván a különböző kereskedelmi, olajipari, hajózási stb. vállalatok nyereségben tobzódó mérlegeit, joggal kiált mindenki egy erélyes és igazságos ez- redorvos után, aki előhívja a porkolábot, hiszen ezek a vállalatok ma virágzásuk tetőpontján is a hónuk alatt hordozgatják a szubvenciónak és kedvezményeknek nevezett mankókat. Maholnap mindenki ujjal mutat rájuk, talán csak azok nem akarják ezt a visszás állapotot észrevenni, akik a mankókat osztogatják.

Vagy talán a magyar közgazdasági életben nincs már semmi más olyan dolog, amit jogosan megilletne bizonyos mértékű támogatás. -Csináltak szubvenciókkal cipőgyárakat, posztógyárakat, hajózási vállalatokat, adunk refakciá- kat élelmiszer vállalatoknak, faipari vállalkozóknak, cukorgyáraknak és amint látjuk meg is van a haszna. A vállalatok részvényesei milliókat vágnak zsebre, ellenben cukrot, fát, élelmiszert az a fogyasztó közönség a melyiknek adójából a szubvenció és a refakció kitelik, csak horribilis áron kaphat. A fogyasztók millióit alkotó mezőgazdáknak fáj ez a legjobban. Nem azért, mintha áhítoznának a' subvenciókra, hanem azért, mert fölösen osztogatott kegyek dacára sem az ipar, sem a kereskedelem nem tud, vagy nem akar a háború terheiben részt venni oly módon, hogy segítségére jöjjön a mezőgazdaságnak és méltányos alapon lássa el annak szükségletét.

A gazda maximált terményárakkal és rek- vírálásokkal küzd, és ennek dacára kinevezték a háborús idők legfőbb tényezőjének. Ezzel szemben a szubvencionált refakciákban bővelkedő vállalatok olyan áron adnak minden ma a gazdálkodás viteléhez szükséges és az élet- fentartáshoz nélkülözhetetlen cikket, amilyen ne- I kik tetszik. Vajon lehet-e az ilyen közgazda- sági életet, közgazdasági politikát egészségesnek mondani? Lehet-e azt várni, hogy ily vi- ; szonyok között a magyar mezőgazdaság azt a minden oldalról áhítozott és türelmetlenül sürgetett teljesítési képességet ki tudja fejteni ? Nem szubvenciókat kér a magyar mezőgazdaság. Azokat a bizonyos illetéktelenül hordott mankókat adják oda a kisiparnak és a legitim kis kereskedelemnek a támogatására. A mező- 1 gazdaságnak csupán a fejlődés szükséges eszközeit adják meg azt sem az állam, hanem azok, akik ez eszközök horribilis megdrágításában béklyót tesznek minden szükségszerű és 1 természetes fejlődésre. Ám ha ezeknél süket fülekre találunk, jöjjön az állam tekintélyének teljes hatalmával.

}’ ............ .....■■■■ ............................................ "...............................■■■■■■■

\ K

ülönfélék.

A hadikölcaön hat százalékos szelvényei november hó 1-én váltak esedékessé. Nagyon helyesen teszik gazdáink, ha e szelvényeket . újabb hadikőlcsön jegyzésére használják fel, kettős célt szolgálnak evvel: először is ebben a világ forgató, vérzivataros háborúban igye- ; keznek megadni a vezetőségnek a háborúhoz a legszükségesebbet: a pénzt; másodszor saját maguk anyagi előnyére cselekszenek, mivel a bankoknál tapasztalható pénzbőség következtében a betéti kamat csökken és csökkenni fog, mig a hadikőlcsön kötvény tulajdonosának, a I legbiztosabb és legmagasabb jövedelmet biztosi sitja. Jól meg kell ezeket fontolni.

Rekvirálni fogják a gyapjút. A GyapjuközpontI. nál történt felajánlások eredménye nem elégítette ki tel- i jesen a kereskedelemügyi kormányt, mely tárgyalásokat l kezdett a Gyapjuközponttal. E tárgyalások folyamán az : vélemény alakult ki, hogy a gyapjú rekviráltassék, de ne a maximális áron, hanem annál jóval alacsonyabb áron. Azokuak, akik önként fel nem ajánlották a gyapjút, a maximális árnál valószínűleg huszonöt százalék-