Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-17 / 16. szám
április 17. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a kiporozásra szánt szereket kapcsolatban a permetezésekkel lehet a legjobban értékesíteni; a Peronospora ellen kizárólagosan csak porozás révén való védekezés nagyon drága, mert a porozásokat ebben az esetben igen gyakran kell megismételni. Az említetteken kívül még fűszer-, anyag-, vaskereskedők, droguisták, továbbá szövetkezetek, bortermelő társulatok stb. is szoktak rézgálictartalmu porozóanyagokat készíteni. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy a rézkénporok- nak házilag való előállítása, a szükséges berendezések: hevítő rézüstök, szitáló- és kavarógépek, valamint a szakbeli technikai vezetés hiányában, rendesen nem sikerül kellő módon. A rézkénpor készítésével a szőlősgazdának — ha megfelelő berendezésük nincs — kár bajlódni, mert a hiányosan elkészített szerek a gyakorlat terén nem nyújtanak megfelelő sikert, dacára a rájuk fordított munkának és anyagnak. Az ilyes próbálgatások, különösen ma, a rézgálic pazarlásnak tekinthetők. * Tekintettel arra, hogy az idén a körülményeknél fogva a rézgálic meg a rézgálicos készítmények nem lesznek oly bőségben rendelkezésre mint máskor, — kötelességünk arra figyelmeztetni szőlősgazdaközönségünket, hogy úgy a permetezés, mint a porozás körül a legnagyobb takarékossággal járjon el. Azt tartjuk, hogy háromszori permetezésre holdanként meg kellene elégedni 10 kilogramm rézgáliccal s a legfőbb törekvést a védekezéseknek kellő időben és leggondosabb módon való végrehajtására kell fordítanunk. Igyekezzünk tehát nem a védekezőszerek mennyiségével, hanem inkább a munka minőségével, minden pazarlás, fecsérelés meggátlásával biztosítani a sikert. III. Vasgálicos levek. A yasgálic oldata pusztítja a peronosporát, de hatásra korántsem hasonlítható össze a rézgáliccal; megjegyzendő azonban, hogy savanyu oldata még igen hi- gan is, megperzseli a szőlő zöld részeit, ezen gipsznek hozzákeverésével lehet némileg segíteni. Használható a vasgálic közömbösítve is, így jobbadán csak fedőhatást fejt ki, ajánlatosabb mégis igy alkalmazni. A vasgálicos levekkel a permetezést minél gyakrabban meg kell ismételni, és pedig lehetőleg úgy, hogy a leveleknek fonákja szintén kapjon permeteget, A vasgálicos leveket csak szükségbeli pótléknak tekintjük és kisegítő gyanánt használjuk, — de még ilyenkor is; 1. arra kell törekedni,'hogy a legelső permetezés (mikor a szőlőhajtások araszosak), — msg a virágzás (kötés) utáni permetezés rézgáliccal hajtassák végre (lehetőleg úgy, hogy a fürtökre is jusson) — és csak 2. a többi permetezésekre lehet azután sükségből a vasgálicos leveket igénybe venni, megjegyzendő, hogy a fürtökre nem kell permetezni vasgálicos levél, mert ha a vasgálic a borba jut, fekete törést okozhat; 3. a fürtök megvédésére a rézkénpor mellett maradunk, ha pedig ez sem volna kapható: kénport használunk. 1. Savanyu vasgálicos lé. A keteskedésbeli közönséges vasgálicból (zöld gá- lic) feloldunk egy fél kilót 60 liter vízben; viszont 1 kiló gipsznek, meg 10 deka iszapolt krétapornak az elegyét jól elkeverjük 40 liter vízben, aztán a két levet összetöltjük. Egyszerre csak annyi készítendő, a mennyit aznap fel lehet használni, a levet eltartani nem lehet s fél százalékosnál erősebbet használni nem szabad. 2. Közömbösített vasgálicos lé. A vasgálicból 2 és fél kilót feloldunk 60 liter vízben s azután a maradék 40 liter vizben pedig 2 kiló szalonnás meszet (vagy akár 1 kiló porrá oltott meszet) oldva, a két levet folytonos keverés közben össztöltjük. Különfélék. A magyar gazdasági élet legkiválóbb munkásainak egyikét vesztette el március hó 29-én. S e r f ő z ő Géza, a Pestvármegyei Gazdasági Egyesület titkára, vármegyei mezőgazdasági előadó, a Ferenc- József-rend lovagja hirtelen elhunyt Budapesten. Negyedszázadig vezette hazánk legnagyobb vármegyéje gazdasági egyesületének ügyeit, odaadással, szeretettel, teljes tudással. Mint egyesületi titkár nagy munkabírása által tűnt ki kartársai között. Szerette a magyar földet, szerette a földet megmivelő gazdanépet és az ő élettapasztalásból merített gazdasági szakelőadásai mindenkor egy ünnepnapot jelentettek a falu népének, ahol megjelent. Különösen a magyar nép szociális érzékének fejlesztése által törekedett növelni jólétét a kisgazdaosztálynak. Számos gazdakört és szövetkezetét szervezett Pestvármegye községeiben, de a nagy vármegye határai nem nyújtottak elég teret vasszorgalmának. Részt vett a Bécs, Budapest, Szeged és Pozsonyban rendezett országos gazdasági kiállítások rendezésében. Baromfikiállitásokat rendezett Budapesten, Kecskeméten, Monoron, Nagykőrösön. Éveken át szerkesztette a „Szántóvetők Lapja“ cimü szaklapot. Nagyon kedvelt gazdasági előadásait még 1898. évben kiadta, mely alapját képezte az ország többi vármegyéjében a szakelőadások helyes irányításának a gyakorlati élet feléSerfőző Géza 1861—1915.
