Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-09 / 2. szám

2-i'; oldal.

SZATMÁRI GAZDA

január 9.

a szegény népet, nehogy még szegényebbé váljék anyagilag és szellemileg. De a katonáknak hagyjanak békét!

Háború és a zöldségtermelés.

Rendkívüli időket élünk, a mindent felforgató, megsemmisítő rém feltámadt s véres lángu szóvét- nekét végig hurcolta a világon. És ez a telhetetlen szörny — a háború — senkinek sem forgatta úgy fel az életét, senkit sem érintett olyan közvetlenül, mint azokat, akik verejtékes munkával művelik a haza ellenség — vérétől annyiszor ázott földjét, amely sokszor bizony mostohán bánt gyermekeivel, mert egész évi fáradságos munkájukért alig adott annnyit, hogy a betévő falatjuk meg legyen. Máskor is nehéz, küzdelmes volt a gazda élete, máskor is ezer gonddal, bajjal kellett felvennie a harcot, de soha annyira, soha annyival, mint most.

Hiszen a háború a dolgos emberek legjavát el- szólitotta a mezei munkától s elvitte oda, ahol nem a sárguló búza dűl rendre az arató kaszája előtt, hanem a halál vágja a rendet. De nem csak az emberi munkás erőt tizedelte meg a háború, hanem az igás állatok színe javát is. És hogy teljes legyen a gazda vesztesége, a hitel megszűnt, a pénzintézetek becsukták nehéz I vasas pénzes szekrényeiket és azt mondták, hogy „nem j adunk, nincs*. Ha valamikor, úgy igazán most egyedül 1 önmagára van utalva a gazda, a saját erejére, munkabírására, természetes eszére.

De ha máskor, mikor a baj századrészennyi sem volt, meg tudta állni helyét a magyar gazda, mutassa meg hogy megtudja állani most is, mutassa meg hogy nem i szorul senkire, hogy elég erős és kitartó felvenni a harcot itt bent is.

Hiszen a magyar ember soha sem számlálgatta az ellenséget, szembe szállt vele ha ezerannyi volt is, és győzött, mert vele volt a Magyarok Istene. Semmivel sem kisebb, semmivel sem értéktelenebb a hazára nézve az a küzdelem amelyet a gazda viv meg itt bennt a földdel, annál amelyet vitéz katonáink vívnak meg a határokon, vagy ez ellenséges földön. Hiszen a magyar hazának csak úgy lehet győzelmesen ki kerülni a há- | borúból, ha akik itthon maradtak, azok is együtt harcolnak katonáinkkal... kiki a maga fegyverével. És ezek közt az ország belsejében küzdő katonák között első helyen áll a gazda. Ezekben a nehéz időkben mindenki azzal küzd amivel tud, amihez ért, szabad legyen hát nekem is kivenni a részem a küzdelemből azzal, hogy egy pár jó tanácsot adok gazdatársaimnak egy pár Írott sort, amely talán megéled, gyökeret ver ott ahova hintve lett.

Semmi sem fontosabb most az ország létérdeke szempontjából, mint hogy mezőgazdasági művelet alatt álló összes területeink megművelve és bevetve azt a célt szolgálják, amelyre hivatva vannak.

Hiszen országunk teljesen magára van hagyatva s nem számíthat arra, hogy kifogyott készleteit külföldről pótolhatja, beszerezheti, tehát arra kell törekednie, hogy annyit termeljen amennyit csak bir, hogy igy önmagát eltarthassa, elláthassa a legszükségesebbekkel. Minden parlagon maradt darab föld egy vesztett csata számunkra itt benn, amelynek rossz hatása nem marad el ott sem, ahol az igazi ütközetek folynak. Arra kell tehát a gazdáknak törekedni, hogy összes megművelhető földjeiket megműveljék, bevessék s igy az egész ország átlagos mormális termését egyenként és összesen biztosítják.

Ha tehát a háború szülte bajok miatt az őszi vetésre szánt területek egy része vetetlen, esetleg mivelet- len is maradt, minden gazda hazafiui és önmagairánti kötelességének tartsa azt tavasszal bevetni. Hiszen tavaszinak vethető majdnem valamennyi gabonaféle, az összes kapás növények és a takarmánynemüek is igen kevés kivétellel.

De a tavasziak termelése és esetleg az ősziek pótlására történt beállítása mellett, még van egy művelési ágazat, amelyet igen célszerű a gazdáknak felkarolni most.

Ez a kerti vetemények szántóföldön való, tehát a szokottnál nagyobb arányú termelése. Egyes községek gazdái már régen belátták azt, hogy a gabonanemüek, kapások stb. termelése mellett mennyire hasznos kerti- növények, zöldségfélék termelésével is foglalkozni, még pedig nem csupán házi szükségletre, hanem nagyobb arányokban is, piaci eladásra. Kívánatos volna, ha azok a gazdáink, akik mindezideig idegenkedtek ettől, most belátva annak hasznos és szükséges voltát s félre tennék legalább erre az esztendőre, eddigi előítéleteiket. De lássuk mi célja is volna a zöldségfélék szántóföldi termelésének.

Azt hiszem mindenki által közismert tény az, hogy az okszerűen beállított és kezelt kerti üzem sokszorta nagyobb jövedelmet biztosit, mint a többé kevésbé külterjes mezőgazdasági üzem. Az első és kétségtelenül igen fontos eredmény tehát az lenne, hogy a kerti növényeket termelő gazda nagyobb jövedelmet produkálna. De ennél egy sokkal fontosabb és nagyobb jelentőségű eredménnyel is biztat ez a gazdálkodás, lehetővé teszi ugyanis azt, hogy a gazda időről-időre bizonyos összeghez jusson olyankor is, mikor még a többi mezőgazdasági növények a fejlődés csak igen alacsony fokán állanak, vagy ha közel is vannak a betakarításhoz, jövedelmet nemcsak hogy nem nyújtanak de költséget okoznak. Hiszen felesleg bizonygatni azt, hogy a mezőgazdasági művelet alatt álló növények tavasztól,