Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-20 / 8. szám
KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET, AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési ára : Laptnlajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egy évre ...............................6 korona. Fé l évre...............................3 „ Ne gyed évre...........................1 -50 „ A Szat mármegyei Gazdasági Egyesület tagjai tagdi$illetmény ellenében díjmentesen kapják. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. Lapvezérlő bizottság : Böszörményi Emil dr. Bartha Kálmán Domahídy István Cliolnoky Imre Pethö György. Szatmár, Deák-tér 23. szám, hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oldalát érintő közlemények, hirdetések és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vissza. Interurbán-íelefon 217. sz. Mezőgazdaságunk sebei. A magyar mezőgazdaság vérző sebeket J kapott a háborúban máris, pedig a mikor a ; háború kiütött, a gazdák a múlt évi gabona- | terméssel majdnem a behordásig és a csépié- i sig készen voltak. Most pedig, mikor a világháború által előidézett minden baj szorítja a i gazdát egy egész termelési esztendő minden bizonytalansága nehezedik a gazdára, sokszorozva azokkal a bizonytalanságokkal, melyeket a mezőgazdaságnak a természet teremt meg. Egy legenda már szétfoszloít, az a legenda, j a melyet nagy buzgalommal terjesztettek a túlsó oldalról, hogy az összes nemzeti foglalkozási ágak között csak a mezőgazdaság találja meg j ebben az időkben a számadását, mert minden | bajjal szemben meg van a gazdának a terményárak emelkedése, a miből háramló hasz- j nával kiegyenlítheti az ő mérlegét. Erre alapo- ; san rácáfolt a gazdatársadalmi szervezetek megnyilatkozása, a melyekből bizonyos lön, hogy a mezőgazdaságra suiyosodó bajok most nem , helyiek, hanem a háború ütötte sebek ugyan- : azok a Dunántúl, a Dunáninnen, közösek a j Tiszántúli gazdák bajai a Királynágóntuliakkal, > nem lokális orvosi gyógykezelés gyógyíthatja a magyar mezőgazdasági bajokat, hanem csakis olyan átgondolt akció, a mely számot vet minden körülmánynyel és nem kicsinyeskedve, nem aggodalmaskodva vezérelvül meri választani azt, hogyha nemzeti erőnk épségét meg akarjuk őrizni a háború további, nem kevesabb áldozatot kivánó feladataira, a melyekből a döntésnek kell megszületni: első kötelesség a legelső háborús szervnek a mezőgazdaságnak megőrzése annak csorbittatlan teljesítőképességével, mert e nélkül nemcsak győzelem nincs, de teljesen bizonyos, bogy a nemzet hadierényei elpocsékolt áldozatok lesznek. A mezőgazdaság vérző sebei feltárattak az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben, a melynek ülésén szinte megdöbbentően hatott az, hogy az ország minden részéből összegyülekezett gazdák teljesen egyek voltak a bajok tolmácsolásában, a mi azt bizonyította, hogy a mi egynek fáj, fáj az mindenkinek, a mi itt baj, baj az mindenütt. Ebből a tárgyalásból volt leszűrhető a magyar mezőgazdaság sürgősen orvoslandó bajainak az az összefoglalása és részletezése, a melyet az igazgatóválasztmánynak báró G'hülány Imre íöldmivelésügyi miniszternél való tisztelgése alkalmával Rubinek Gyula az OMGE igazgatója tárt a miniszter elé. És mindezekre kapott az OMGE megnyugtató választ a minisztertől. Ma mikor minden hatalom, az intézkedéseknek a teljes szabadsága a kormány kezében van elhelyezve, az OMGE igazgatóválasztmányának adott miniszteri választ nagyértékünek kell tartani. Különösen sokat jelent abban az, hogy a miniszter egyenesen felhívja a gazdaközönséget, hogy minden bajában forduljon panaszával hozzá. Meghallatlanokká immár nem lehet tenni a gazdák jogos panaszait, azok el nem veszhetnek a bürokrácia útvesztőiben. Azokkal foglalkozni kell, azokat el kell intézni. Ebben a miniszteri nyilatkozatban azt kell látni, hogy lesz kötözőhely a mezőgazdaság sebesüléseire is.
