Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-06 / 6. szám
február 6. SZATMÁRI GAZDA 3-ik old£l.. Iád anyagi existentiája, de egész közgazdaságunknak a mezei munkák elvégzésével kapcsolatos nagy létérdeke fűződik. A ni. kir. miniszterelnök éppen ezért hónapok óta a legnagyobb nyomatékkai igyekezett az összes illetékes tényezők beleegyezését biztosítani ahoz, hogy sürgősen kifizettessék azoknak a fogatoknak a vételára is, amelyek eredetileg használati dij fejében ideiglenesen vétettek igénybe, azonban állandóan a hadrakelt hadsereg szolgálatában maradtak s valószínűleg ma már túlnyomó nagyrészben használhatatlanokká váltak. Végre megoldáshoz jutott a dolog s a hadügyminiszter és a pénzügyminiszter kibocsátották a szükséges rendeleteket. Ezek folytán úgy a katonai parancsnokságok, mint a pénzügyigazgatóságok és adóhivatalok megkapták a megfelelő utasításokat s a szóban forgó összegek kifizetése haladéktalanul megkezdhető. Vármegyénk főispánja körrendeletben hívta fel az illetékes hatóságokat arra, hogy felügyeleti hatáskörükben a legnagyobb eréllyel és buzgalommal odahassanak, hogy a gazdaközönségnek ez a régi jogos követelése lehetőleg mielőbb tényleges kielégítést találjon.* Tejtermelésünk érdekében termesszünk több takarmány répát. A mai korpadrágaság mellett ugyancsak elégedett j most az a gazda, a kinek bőségesen áll rendelkezésére j takarmányrépa, a melyet állatai téli takarmányozásánál ma már nem nélkülözhet, nem pedig kölönösen abban az esetben ha teheneket tart és tejtermeléssel foglalkozik. A takarmány répa ugyanis magas víztartalma miatt nagyon kedvezően hat az állatok emésztő képességére akkor, a mikor állatainkkal csupán száraz takarmányt kell feletetni, tehát a téli hónapokban. Az állatok tejelő képességét pedig rendkivüli módon fokozza is, s igy az állatok téli takarmányozása terén annál kedvezőbb eredményeket ér el a gazda, minél több répát tud egyidejűleg feletetni. A nagy répaterméseknek egyik föltétele az, hogy a répának szánt talajt már ősszel szántsuk fel, mert ilymódon a téli nedvesség nagyobb mennyiségben hatolhat a talaj belsejébe, s igy az esetleges szárazságtól a répa nem fog szenvedni. Második feltétele a nagy répatermésnek az, hogy némi istálló trágyát kapjon a talaj, s e mellett 150—200 kg. szuperfoszfátot és 100 kg. kálisót kát. holdanként, a melyet azonban nem őszszel szántás előtt szórunk ki, hanem rászórjuk a szántásra februárban, hómentes időben. Az országos növénytermelési kisérleti állomás nemrégiben is több helyen végzett répamütrágyázási kísérleteket, a hol kát. holnanként 150 kg. szuperfoszfátot szórtak ki. Minden egyes esetben jelentékeny termés többlet volt és pedig 7-től egész 40 q-ig. kát. holdanként. Ha valakinek nincsen istálló trágyája, s ennek következtében répa alá nem tud ezzel trágyázni, akkor a szuperfoszfát egymagában nem fejt ki elég termésfokozó hatást, mert a talaj nitrogénban is szegény. Ilyen esetekben tehát nem elegendő csak káliszuperfoszfáttal trágyázni a talajt, hanem kénsavas ammóniákkat is kell adni olymódon, hogy kát. holdanként most a tél végén, hómentes időben kiszór a káli szuperfoszfáton ki- vől 30—40 kg. ammóniákot. Még 1909-ben végzett az országos növénytermelési kisérleti állomás is ilyen irányú kísérleteket, a melyeknél a káli szuperfoszfát és a nitrogéntrágya kát. holdanként 30—40 q terméstöbbletet is eredményezett. Ezen trágyázási eljárással tehát egy és ugyan azon területről is sokkalta nagyobb répaterméseket érhetünk el, s igy módunkban lesz állatainkat jobban ta- karmányozni, avagy több állatot tartani. Persze ha az eddiginél, bővebben etetjük a tejelő állatot répával, úgy a korpa hiány ellensúlyozásául és a bélbajok felléptének elhárításául, a szalmaszecska helyett több szénát tehát jó szálas takarmányfélét kell adnunk az állatnak. Gy. K. A mezei pockok irtása (ősszel, télen és tavasszal). Közli: M. kir. áll. rovartani állomás. A mezei pocok ellen való küzdelemnek még most i se legyen vége 1 Erre kényszeritsen elsősorban az, hogy | a már meglévő őszi vetésekben látható károkat jóvá- I tegyük és másrészt, hogy a további kártételt meggátol- i hassuk. A) A pocokkár helyrehozatala. Az őszi vetésben látható kár ez idő szerint az, hogy a vetés részben le van rágva, részben ki van túrva. 1. A lerágott vetésben látható kár mégnem mindig valóságos kár. Az öregebb vetésben a kár annál csekélyebb, mennél koraibb maga a vetés, a fiatalban pedig annál érzékenyebb, mennél későbbi kelésü. Az öregebb, részben már bokrosodó rozs- és buzavetés a : pocokrágást sokszor meg sem érzi, mert a vetés leharapott felső zöld részét csakhamar kipótolják az utánanövő többi uj részek. Az ilyen rágáskor a vetéstáblán látható igen csúnya, fekete foltok sokszor 10—14 nap alatt annyira helyrejönnek, hogy nyomuk vész. A kései vetés annál többet szenved, mennél kevesebb ideje volt a kikelése után a megerősödésre, mert ha a pocok már a kelő vetést legelte le és napról-napra annyit rágott le belőle, amennyit az ezen idő alatt ki nem pótolhat, akkor nyilvánvaló, hogy e vetésnek már most ősszel a
