Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-25 / 52. szám
aZATMÁRi GAZDA 2-ik oluai. december 25. segítségére volt a hadifoglyoknak mezei munkára való átengedésével, de ez oly későn jött és oly rendszertelenül, hogy félteni lehetett az aratás akadálytalan, sima lebonyolítását. A tavasz a lehető legrosszabban köszöntött be, első sorban is későn, majd a beállott száraz időjárás lehetetlenné tette a mi kötött talajunkban a vetést, a mi oka volt annak, hogy a tengerit nagyobbára csak május végén, sőt egyesek csak junius hóban vethették ei, a minek természetes következménye lett, hogy a korán beállott hideg, esős ősz mellett nyers, éretlen maradt; hasonlóképpen jártak gazdáink a többi kapásnövényekkel is, ezt betetőzte a beállott csapadékdús időjárás, a minek következtében Szatmárvármegye területén átlagban ma a normális őszi vetésnek alig 40 százaléka volt befejezhető, igy tehát a gazdára a jövő tavaszszal oly munkahalmaz vár, melynek megfelelni a minimumra leapadt cseléd, munkás és igaerő hiány mellett nem hisszük, hogy képes lesz. Mindazonáltal kétségbeesni nem szabad, a leleményes magyar gazdát esze és türelme még nehezebb gazdasági viszonyok mellett sem hagyta el, de mindenesetre szükséges bölcs előrelátással már most előkészülni hadifoglyok megszerzése utján a tavaszi munkákhoz. Az igaz, hogy a magasabb terményárak mellett ez évben látszólag nagyobb eredményt tudott elérni a gazda, de csak látszólag, mert a termelési költségek s a gazdálkodás körébe szükséges fogyasztási cikkek horribilis szabad árai korántsincsenek arányban a nyers termények megmaximált áraival s ha az elvont igaerőért befolyt összeget vesszük figyelembe, hát biz az jó, ha elég volt a három elmúlt évben ífolcsön utján beszerzett vetőmagvak árának részbeni kiegyenlítésére; de az állatállománynak ily rohamos, erőszakos csökkentése feltétlenül vissza halassal lesz gazdasági életünk még nehány esztendejére, mivel különösen a ló és ökör pótlása nem történhetik máról holnapra, mint egy kedvező béke esetén a tőzsdei papírok emelkedése. Egyesületünk életére is a háború nagy befolyással volt, az általános mozgósításkor ugyanis bevonult egyesületünk titkára és segédtitkára s csak is az elnökség megfeszített munkájának tudható be, hogy a beállott nehéz viszonyok között gazdáink érdekei — a mennyire a háborús viszonyok mellett lehetséges volt — meg lettek védve. A rendeletek tömkelegében nagy szolgálatot tett hivatalos közlönyünk fenntartása, melynek utján mindig meg volt a szükséges kapocs gazda és egyesület között s mindenkor tudtuk legközvetlenebbül tájékoztatni a kormánynak legkülönfélébb gazdaérdekeket érintő i ítézkedéseiről gazdáinkat. Egész évi működésünk a háborús jelleget viseli magán, a mi nagyon természetes, mert hiszen ma mindenkinek testestül lelkesüli a háború sikere érdekében kell dolgozni, ki arra való fegyverrel kezében, az itthon maradottak pedig megfenyegetett és megtámadott közgazdasági életünk fen tartásáért, megmentéséért a barázdában. Csakis e két munka összhangba hozatala, eredményes keresztül vitele biztosíthatja édes hazánknak harctéren és közgazdasági életünkben a végleges sikert; éppen ezért gazdáink e szenvedésteljes esztendő tanulságaiból merítsenek erőt és kitartást a még nehezebbnek Ígérkező jövő évre s akkor ha a pokol minden ördögei is ellenünk szegődnek, sértetlenül fogunk e földrengető világháborúból kikerülni. Riszdorfer Imre. A tengeri csutka mint takarmány. A napilapokban mint szenzációs hirt olvastuk a következő sorokat: „Tengeiicsutka és szalma lisztté őrléséről és azoknak az állati takarmányozásban fontos szerepéről tartott Budapesten a m. kir. technológia kísérleti géptermében előadást Ju assy Ödön, a Molnárok Lapja szerkesztője. Az előadáson a legelőkelőbb gazdák, technikusok. vegyészek, malomipari szakembereken kivül a cs. és kir. hadibizottságok, a m. kir. honvédhadbiz- tosság és élelmezési raktárak kiküldöttei és a fővárosi, valamint a tengeritermelő vidékek nagymahminak igazgatói nagy számban jelentek meg. A tisztán szakemberekből álló hallgatóság feszült figyelemmel h ülgatta az előadást, mely kimutatta, hogy évente több száz millió menthető meg a nemzetvagyonnak és teheti olcsóbbá a hússal való ellátást. Az idei búza- és rozskorpák tápértékével szembeállította az elaprózás révén hozzáférhető czellulozék emészthetőségét és igazolta, hogy a csutka- és szalmaliszt hivatva van a másfelől igényelt takarmányokat pótolni. A tengeri termelés jövőjével kapcsolatban uj mezőgazdasági iparágnak prosperitását mutatta ki. Utána egy elektromotorral hajtott külön örlőgé- pen egész tengericsutkát és szalmát őrölt Itsztfinomsá- gura, melyből a jelenlevők szétvitték a mintákat. A közönséget Gaul Károly és Mezei Bertalan igazgatók fogadták, az utóbbi egyúttal dinamóméterrel ellenőrizte az erőszükségletet.“
