Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-18 / 51. szám
SZATMÁRI GAZDA december 18. 3-ik oldal. A földgáz érvényesítése a mezőgazdasági üzemnél. A Magyar Gazdaszövetség hosszabb idő óta foglalkozik a földgáz-kérdéssel. Amikor a törvényhozás az 1911. évi VI. t.-c.-t megalkotta, amelynek alapján az állam a földgázt monopóliummá tette, már akkor kifejtette a kormány előtt azon álláspontját, hogy az állam azokat a gazdákat, akiknek tulajdonjogát a monopólium korlátozza, ezért bizonyos kártérítésben tartozik részesíteni. Ez a kártérítés más nem lehet, mint a földgáznak, mint hajtó és világító erőnek mérsékelt áron leendő szolgáltetása a gázkutak melletti birtokos gazdák számára. A kisgazdák ilyetén való részesédését gázfogyasztó Szövetkezetek létesítése kapcsán kívánta biztosítani. A törvény szövege ezeket a lehetőségeket nem zárta ki, a végrehajtási rendelet is többé-k^ésbbé számolt a gazdák érdekeivel. Az elméleti lehetőség azonban a gya- korlatieéletben nem érvényesülhetett, mert az állam a költséges gázvezetékek megépítéséhez, elegendő tőkével nem rendelkezett. A Magyar Gazdaszövetség azután élénk figyelemmel kisérte a kormánynak különböző hitelintézetekkel a gázvezetékek megépítése tárgyában folytatott tárgyalásait. Amikor ^átta, hogy az úgynevezett nagy11 gázvezeték, amely az erdélyi földgázt a székesfővárosba hozta volna, éppen azért nem jött létre, mert a földgáznak mezőgazdasági célokra leendő felhasználása számításba nem véte*ett, a hálózat melletti városok pedig ipari célokra elegendő hajtóerőt le nem kötnének, felvetette azt az eszmét, hogy a fölgázt villamos energiává átalakítva nagyobb villamossági központok utján kellene a mezőgazdasági üzemekbe bevezetni, ami jövedelmezővé tenné a gázvezetéknek sokkal távolabbi vidékekre leendő kiépítését is. Egyidejűleg a Magyar Gazdaszövetség tanulmányozta a németországi villamossági szövetkezetek működését és Magyarország különböző helyein számításokat eszközölt arra nézve, hogy a villamosság kisebb és nagyobb üzemekben a gazdasági munkák mily ágainál alkalmazható. A háború ennek az előkészítő munkának végét szakította. Most pedig szemben áll a gazdaközönség azzal a ténnyel, hogy az állam a földgáz egy részét hitelintézeteknek hosszabb időtartamra bérbe adta. A Magyar Gazdaszövetség igazgató-választmánya az előzmények után kénytelen volt még a törvényjavaslat benyújtása előtt foglalkozni a földgáz-kérdéssel és november hó 22-én tartott gyűléséből felterjesztéssel élt a pénzügyminiszterhez, amelyben hangoztatván azt, hogy bár szívesebben látta volna, ha az állam önkezelésben értékesíti a földgázt, semhogy ez a nagy nemzeti kincs kihasználatlanul maradjon, a maga részéről, ha az állam a magyar tőke részvételét és a nemzeti szempontokat a szerződés során kellőkép érvényesíti, a bevég- zett tényekkel szemben csupán a részletkérdésekre nézve tesz észrevételeket. Az első legfontosabb észrevétel a műtrágyázásra is felhasználható salétromgyártásra vonatkozik. A salétrom, mint műtrágya az intenzív gazdálkodás egyik lényeges kelléke. Épgen ezért a Magyar Gazdaszövetség már a szerződés megkötésekor szeretne kizárni minden olyan későbbi eshetőséget, hogy a salétrom előállítására alakult vállalatok idők folytával megakadályozni törekedjenek olyan újabb vállalatok létesü- lését, amelyek a salétromot vizierő felhasználásával állítják elő, vagy pedig a hazai ipar védelmét hangoztatva, védvámokat kérjenek a salétrom-műtrágya behozatala ellen. Ezenkívül kívánatosnak tartja, hogy a kormány befolyást biztosítson magának a salétrom-műtrágya árak megállapítására is. A felterjesztés másik lényeges észrevétele a gáz- fogyasztó szövetkezetek, sőt ezen tulmenőleg a fentebb említett villamossági szövetkezetek létesülésének előmozdítása. A Magyar Gazdaszövetség a falusi gazdákat gázfogyasztó, illetőleg áramfogyasztó szövetkezetekbe kívánja tömöríteni, mint a hogyan a falusi fogyasztókat is tömöritette a Hangya kötelékébe, úgy, hogy ma már ezeknek a kisháztartásoknak apró szükségletei évi 25—30 millió koronás fogyasztó erőt képviselnek. Ez a tömörítés érdeke a gazdáknak, akik a földgázban és a villamos energiában megkapják az olcsó vontató és hajtó erőt, amely különösen most, a háború pusztítása folytán megritkult emberi és állati munkaerő hiánya miatt igen fontos. És érdeke ez a tömörítés a fölgdáz kihasználására alakult vállalkozásnak is, mert a fogyasztást kiterjeszti olyan üzemekre is, amelyekhez a vállalatok semmi más módon hozzáférni nem tudnak. Németországban a villamos szövetkezeteknél ez a dualisztikus rendszer uralkodik, a nagy tőke csinálja a villamos központokat és a szükséges berendezéseket, a gazdatesti:letek pedig tömörítik az érdekeltségeket. Hogy mily nagy összegekről van itt szó, bizonyítja, hogy a bajor képviselőház elé nemrég terjesztettek egy javaslatot, az ország villamos hálózatának kiépítéséről, amely 31 millió márka befektetést igényel, viszont azonban 4 és fél millió évi megtakarítást érnek el vele hajtóerőben. A Magyar Gazdaszövetség egyenlőre csak a villamos szövetkezetek létesítésének feltételeit kívánja biztosítani s ezért a szerződésbe olyan intézkedést kér felvétetni, hogy a gázszolgáltatás és a villamos áram szolgáltatásának ára, illetőleg ezeknek egymáshoz való viszonya a szerződés tartamának egész idejére fixiroztassék. Nyomatékosan ajánljuk ezt a közvélemény által kevésbbé ismert kérdést olvasóinak figyelmébe, mert a magyar mezőgazdaság intenzivitásának kérdése főleg a megritkult munka és igaerő pótlásán fordul meg.