Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-11 / 50. szám
VII. évfolyam. Szaímár, 1915. december SZATMÁRI KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGVEi GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET. AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. I MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. LAPJA. Előfizetési ára: évre ...............................6 korona. Fé l évre...............................3 „ Ne gyed évre...........................1 -50 „ A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai tagdijilletmény ellenében díjmentesen kapják. Laptulajdonos: A Szattnármegyel Gazdasági Egyesit; ví. Lapvezérlő bizottság: Böszörményi Emil dr. Hartha Kálmán Domahidy Litván Chülnoky lnne Petin') György. Szerkesztőség és kiauótnvatul . Szattnár, Deák-tér 23. szám hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oL- nli érintő köziemén vek. hirdetések "és ué küldendők. :: Kéziratokat nem kuMünx vi*; -.r.» intéru^bán-telefon 217. sz. Néhány szó a munkás- és cselédhiány pótlásáról. Küiünös elismerést érdemelnek hadvezetőink s hősiesen küzdő vitéz katonáink, hogy ma már — a múlt. évihez képest — a harctér eredményei a mi részünkre ideális képet nyújtanak; ádáz ellenségeink leverve, a gyilkos szerb nép hátrahagyva élelmiszert, ágyút, fegyvert, lőszerkészletet, felszerelést lerongyolódva, kiéhezve igazi levert hadsereg képét tüntetve fel menekül, azt sem tudja hová. A szószegő talián egy lépést sem tud előre haladni s vitézeink hősies ellenállással egy talpalatnyi területet sem engednek át s jó kedvvel várják azt az időt, mikor Olaszország ellen is támadólag léphetnek fel. Az eredménytelen harc az olasznak több mint félmillió katonájába került. Bámulatos eredmény. A harctér ily irányú változásának köszönhetjük, hogy édes hazánkat a háború szenvedései közvetlenül csak csekélyebb részben érték; a szomszédos vármegyék orosz feldúlta vidékeinek lakossága iránti részvétünk őszinte és teljes s a segítség társadalom és kormány részéről már megindult, mert azzal mindnyájan tisztában vagyunk, hogy e felégetett, leágyuzott falvak újra épitése s ezekben a normális élet visszaáiitása elsőrendű feladat. Nem szabad azonban elfeledni, hogy úgy a még mindig folyó háború teljes és sikeres befejezéséhez, mint a társadalom anyagi áldozat készségének lehetővé tételéhez szükséges, hogy azon területek lakosságának, a melyek a háború közvetlen szenvedéseinek kitéve nem voltak, megadassák a mód legalább is a normális termeléshez, mert csak is igy felelhetnek meg hazafias kötelességüknek. Teljés megnyugvással vesszük azokat az intézkedéseket, a melyek újabb és újabb csapatok bevonulását teszik szükségessé; hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a harctér folytonos nagyobbodása, a haderő növelését, kiegészítését teszi szükségessé; hála az égnek ezt Magyarország bírja s tovább fogja kibírni mint ellenségeink bármelyike, mert a hazaszeretet, a hazai földhöz való ragaszkodás s igy annak megvédése a nép tudatában mélyebb gyökeret talán sehol sem vert. A normális termelés biztosítása azonban a bevonulások miatt beállott munkás és cselédhiány miatt különösen vármegyénkben ma nagyon ! is veszélyeztetve van. Vannak gazdaságok hol tiz cselédből csak egy van, van olyan is, a hol már egyáltalán nincs cseléd, van számtalan gazdálkodás, hol a meglevő marha állomány I gondozása nagyon is szomorú. Ezen segíteni sürgős feladat; a segiíség megoldható a hadifoglyok kiosztásának bizonyos mérvű megkönnyítésével, a nélkül, hogy az illetékes köröket a hadifoglyok ilyeténképpen! kezeléséből a legkisebb kötelesség mulasztás terhelné. Tény, hogy a hadügyi kormány a hadifoglyoknak tizes csoportokbani átengedésével már bizonyos mérvben előmozditotta az ügyet, de még mindig nem annyira, hogy a gazda mai igényeit kielégítené s lehetővé tenné a gazdálkodás sima, zavartalan lebonyolítását.
