Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-27 / 48. szám
4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA november 27. dóan nem gyakorolható. A kisgazdának tehát be kell érnie a szórva műtrágyázás még mindig igen szép jövedelmezőségével. A Magyar Gazdaszövetség igazgatóválasztmányi ülése. A Magyar Gazdaszövetség igazgatóválasztmánya f. hó 22.-én Darányi Ignác elnökletével Budapesten a Közteleken ülést tartott. Darányi Ignác megnyitó beszédében szemlét tartott a mezőgazdaság helyzete fölött. Beszédében sorra vette azokat a vádakat, a melyek a gazdaközönséget érik, felvonultatta a védelmére csoportosítható rendkívüli viszonyokat és bajokat, szólott a termények lefog- latása körül tapasztalt nehézségekről és vázolta a legfontosabb teendőket, a melyek a gazdavilágra a jövő esztendő előkészítése dolgában várnak. A termények — úgymond — megfeleően értékesíthetők, másfelől azonban mindazon szükségletek, a melyekkel a gazda dolgozik, aránytalan mérvű árakat tüntetnek fel. A gazdasági termények ára maximálva van, de a saját terményeinkből készült ipari anyagok nincsenek maximálva. Terményeinkben egyik csalódás a másik után ért bennünket. Az ország nagy részében csalódtak a búzában, csalódtak a zabban, csalódtak még a tengeritermés eredményében is. A szüret általános csalódást hozott, a mint ez előre láthvtó volt. — Ausztriában a rézgálic hiánya miatt kipusztult szőlőket alig látni, ott tehát úgy látszik meg találták a módját annak, hogy rézgálicot beszerezhessenek. Mindezekhez hozzá kell számítanunk azt is, hogy az őszi gazdasági munkát csak igen fogyatékosán tudtuk elvégezni. A búzának jelentékeny része nincs elvetve, a további buza- vetésekről pedig a beállott hideg miatt ez idén nem sokat remélhetünk. Minden bajért, minden visszásságért, minden mizériáért is, igy elsősorban az élelmiszerek drágaságáért is a gazdaközönséget okolják. Gazdáinkat, különösen a kisgazdákat azzal vádolják, hogy nem tartották be a maximális árakat. Helytelen ha nem tartották és nem tartják be, de oszíálykülönbség nélkül kérdi, ki az, a ki a maximális árakat betartja ? A kik betartják, azok igen tiszteletreméltó és jóhiszemű emberek, de nagy kisebbségben vannak. Nem tartják be a maximális árakat rendesen sem az eladók, sem a vevők, sem a termelők, sem a fogyasztók és legkevésbé a jogosulatlan közvetítők. Szinte ezek tulajdonképpen az értelmi bünszerzök s náluk kell keresnünk minden bajnak legfőbb alapokát. Egy másik panasz, hogy egyesek visszatartják a gabonát. Ha voltak ilyen esetek, akkor ezek okát a rekvizició módjában kell keresni. Budapestről minden válogatás nélkül megrohanták a falvakat az ügynökök és sok helyt tekintet nélkül arra, hogy mi az illetőknek a szükséglete, a közigazgatási közegek mellőzésével, figyelmen kivül hagyásával annak, hogy állathizlalásra, baromfitartásra mennyire van szüksége annak a gazdának, lefoglalták a terményeket. Nem lehet tehát cso- j dálnunk, ha ez az eljárás, mely nem volt elszigetelve, j bizonyos keserűséget és bizalmatlanságot hagyott hátra ! maga után. Most ismét rekvizició előtt állunk. Ha most nem változtatnak a régi rendszeren, ha nem történik gondoskodás arról, hogy mindenki visszatarthassa azt a vetőmagot, a mire az el nem vetett, vagy kipusztult ősziek pótlására szükség van, akkor a jövő évi terméstől valóban nem lehet majd sok jót várnunk. Éppen igy vagyunk az állatállománynyal is. Ha a tengeri rekviráltatni fog, az állatállomány és hizlalásra való tekintet nélkül, akkor igazán nem lehet majd panaszkodni, hogy nincsen hízott sertés. Nemcsak a birtokosok, nemcsak a kisgazdák, hanem még a zsellérek is, falun a kisiparosok is szoktak hizlalni s ha ezektől a tengeri el fog vétetni, vagy ha nem kaphatnak tengerit, akkor azok a mizériák, a melyek a zsir és sertéshús tekintetében ma uralkodnak, kétszeresek, sőt háromszorosak is lesznek. A rendkívüli viszonyok rendkívüli orvoslást és rendkívüli eszközöket is igényelnek. A hatóságnak összhangban, egyöntetűen, egymást kiegészítve kellene eljárniok. Minden sérelem negyven- nyolc óra alatt volna orvoslandó. A dolgok nem any- nyira bürokratice és irásbelileg, mint inkább telefonon és táviratilag volnának intézendők. Itt van például a forgalom lebonyolításának kérdése. Mi elismerjük, hogy most a vasutakon első a katonai szempont, de minden túlzás nélkül lehet állítani, hogy a katonai szempont teljes megóvása mellett a mainál is célszerűbben lehetne lebonyolítani a legszükségesebb közélelmezési és közgazdasági forgalmat. A rendeleteket közzétenni, alkalmas módon hirdetni, kis füzetekbe terjeszteni volna most egyik legsürgősebb kötelességünk. Ennek azonban a gyors változások állják útját. Az is jó lenne, ha rendelkezésünkre állana egy olyan közeg, vagy hivatal, a melytől minden ilyen függő kérdésben minden gazda bármely percben kérhetne és kaphatna megbízható felvilágosítást. A napirend előtt Széchenyi Aladár gróf indítványozta, hogy a szövetség ismételje meg az egykerendszer ellenében ajánlott sürgős intézkedésekre vonatkozó felterjesztéseit. Indítványát elfogadták. A napirend során Bernát István igazgató összefoglaló előadásban ismertette a feladatokat, melyek a Szövetségre a gazdák jelzálogos tartozásai tekintetében várnak, mert a moratórium megszűntével a telekkönyvi előjegyzések következtében tömeges ingatlanforgalom várható és már is mutatkoznak annak jelei, hogy a hadiszállításokban felgyülemlett tőke a földvásárlásban keres elhelyezést s attól lehet tartani, hogy a magyar