Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-20 / 47. szám
november 20. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. asszonyoknak és gyermekeknek megfeszített munkájával tudták csak a vállaikra nehezedő súlyos feladatot megoldani. Azonban a gazdasági háború még nem ért véget, sőt amily mértékben tisztul a láthatár a külső harctéren, épp olyan mértékben növekszik a gazdasági küzdelem. Hiszen napról-napra több munkaerőt von el a katonai szolgálat a mezőgazdaságtól, az igaerő is megfogyatkozott az országban és a meglévő igaerő kihasználását is fölötte megnehezíti az állandó esős és rossz időjárás. A földmivelésügyi miniszter ezen nehézségek tudatában azzal a kérelemmel fordul a tisztviselőkhöz és a falusi néppel érintkező intelligenciához, hogy a falusi népet munkára serkentsék, vigasztalják és cselekvő hazaszeretetre buzdítsák. A tavasszal a földmivelésügyi miniszter kezdeményezése folytán megalakult járási és községi gazdasági intézőbizottságok feladatává teszi, hogy a lakosságot a termőföldek megmunkálására serkentsék, sőt azokat, akik reménytvesztve a föld munkálásával fölhagynának, miilt kötelességmulasztókat, heiyes irányba tereljék. A hatóságok különös figyelmet forditsanak arra, hogy aki saját földjének megmivelését befejezte, más halasztható teendők félretételével a községben elvégzendő sürgős mezőgazdasági munkáknál segédkezzék. A földmivelésügyi miniszter ebben a tekintetben odáig megy, hogyha á szép szó és a buzdítás eredményre nem vezetne, az alispánoknak megadja a fölhatalmazást, hogy azok a parlagon maradt földek megmunkálása céljából a közerőt kirendelhessék. A közerőkirendelés pedig nemcsak az emberi munkaerőre, de az igásmunkaerőre is vonatkozik. Ezenkívül még más, súlyos eszközök igénybevételét is biztosítja a miniszter az alispánok számára, így ha a mezőgazdaságban nélkülözhetetlen fölmentettek követik el a kötelességmulasztást: hagyják parlagon a földjeiket, vagy kihúzzák magukat a segítőszolgálat alól, úgy az alispán haladéktalanul előterjesztést tesz a fölmentés visszavonása érdekében. Ha a kötelességmulasztók családi segélyben részesülnek, úgy a segélyt be fogják szüntetni vagy pedig leszállítani. Sok katonát szabadságolt a hadvezetőség mező- gaődasági munkára is. Ezek legnagyobbrészt becsüle- tésen végzik is a munkát, de néhányan ahelyett, hogy jó példával járnának elől, a szabadságot iakmározással, sőt korcsmázással töltik. A hatóságoknak legsürgősebb föladata lesz ezeket szigorú ellenőrzés alá venni és ha a szabadságidőt henyélésre fordítanák, a szabadság beszüntetése iránt előterjesztéssel élni. A közigazgatási hatóságoknak, esetleg az általuk kijelölt bizalmi embereknek legsürgősebb teendője lesz minden községben határjárást tartani és segítő kézzel és tanácscsal szolgálni ott, ahol erre leginkább szükség van. Különösen ügyelniük kell arra, hogy mig az őszi munkák ideje tart, egyetlenegy munkaképes férfi, nő vagy gyermek és egyetlenegy használható iga se maradjon egyetlen napig sem tétlenül, kihasználatlanul. Ebben a törekvésben nemcsak a tisztviselők, ha- uem „az ország nagy és befolyással rendelkező mező- gazdasági érdekképviseleteinek lelkes és hozzáértő közreműködésére“ is számit a földmivelésügyi miniszter, aki fölhívását a következő lennületes szavakkal vég- | zi be: „A hazaszeretet és a polgári kötelességek fenkölt intelmei vezéreljék különösen közép- és nagybirtokososztályunkat, mert ezekben a nehéz időkben a kisgaz- | dáknak és nagybirtokosoknak a cselekvésre készségben és a tettekben nyilvánuló erős hazaszeretetben 1 egyeknek kell lenniök és egymást segiteníök a jövő évi termést biztositó munkánál. Abban a meggyőződésben ajánlom a fentieket al- | ispán ur figyelmébe, hogy a vármegye közönségével együtt átérti és átérzi, amit ma már senki sem vonhat 1 kétségbe, hogy az egész nemzet élete, sőt ennél több, egy szent világszövetség, az igazság diadala függ attól, hogy a magyar mezőgazda ma hogyan teljesiti kötelességét.“ A magyar mezőgazdaság uj feladatai. A háború nem viharozhat el a nélkül a magyar mezőgazdaság felett, hogy annak az ország termelési; közélelmezési viszonyait átalakító hatását ne fordítsa a gazda az ország javára és igy ne segítse elő egyúttal a maga boldogulását is. Uj feladatai, uj kötelességei lesznek a mezőgazdaságnak abban az átalakulásban, a melyet az állatállomány pusztulása és annak csak évek múltán várható regenerálása ró reá. Az ország táplálkozása is teljesen átalakul, a miben nagy hivatás vár a növéhytermelésre s már ma kötelessége a gazdának ügyet vetni olyan terményekre, a melyeket eddig csak mellékesen termelt, de a jövőben azokkal hivatásszerűen kell azokkal foglalkozni. Ebbe a kategóriába tartozik a bab is, a melyet a magyar gazdának termelni kell ezentúl nemcsak kicsinyben, a kert egyik zugában, hanem a szántóföldön is. És nemcsak azért, mert jó húspótlók, a kézimunkáját nők és gyermekek is végezhetik, hanem főként azért, mert nálunk nagyon jól megterem, termelése nagyon jövedelmező és a búzának kitűnő előveteménye. A bab ugyanis mélyen gyökerező növény, mely az altalajból is táplálkozik, sőt a levegőből is képes fehérje képzéséhez szükséges táplálékot (nitrogént) felszívni. Éppen azért nem zsarolja úgy ki a talajt mint pl. a kukorica, kender vagy búza más kapáselővetemé- nye, a földet tehát igen jó termőerőben és gazmentes állapotban hagyja vissza, mely után a búza alá még
