Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-13 / 46. szám

november 13.

SZATMÁRI- GAZDA

:: b: 3-?ib“-oldal.

Felhivás.

Miután részint mnnkaerc hiány, részint az időjárás miatt az őszi vetésnek alig egyhar- mada történt meg, tisztelettel felkérjük gazdatársainkat, szíveskedjenek f. hó 20.-ig közölni, hogy az elmaradt őszi vetés pótlására minő tavaszi vetőmagvakra van szükségük; meg kell jegyeznünk, hogy fenti terminus után jelentkezéseket el nem fogadhatunk, mivel ez ideig a gazdasági felügyelőségnek a tavaszi vetőmag szükségletet a kormányhoz be kell jelenteni.

Szatmár, 1915. november 5.

Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Titkári Hivatala.

Ne legyünk türelmetlenek.

Az általános munkás hiány most a fontos és sürgős őszi munkálatoknál érezhető leginkább, gazdáinknak cselédjük alig van, s ha esetleg néhány munkásra szert is tudnak tenni horribilis napszám mellett, annak teljesítménye még megközelitőleg sem áll arányban a reá fordított költséggel, ezért sürgős a hadifoglyoknak mezőgazdasági munkára leendő kiutalása s azoknak a feltételeknek pontos megállapítása, amelyek mellett gazdáink foglyokat kivételezhetnek, mert a mai állapot tarthatatlan, a melyet találóan jellemez az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hivatalos lapja a „Köztelek“ legutóbbi számában: „A ki pedig azt állítja, hogy ő tudja, hogy a hadifoglyok milyen feltételek mellett kaphatók és tarthatók, akkor nem mond igazat, illetve alapos tévedésben van

Tény az, hogy a kormány folyton tárgyal a hadügyi kormánnyal s jönnek is rendeletek, de -sajnos egyben sincsenek precizirozva a feltételek, ami oka a különféle eljárási mó lnak, mellyel ezen ügy egyes vidékeken kezelve van.

Egyesületünk vezetősége teljes tudatában van annak, hogy a mezőgazdasági munkák akadálytalan és idejébeni elvégzése minő horderejű mindenkor, de különösen most a midőn úgy szólván az egész világ ellenségünk s gazdaságilag nem csak hogy magunkra vagyunk hagyva, de még hü szövetségeseink érdekeit is a mennyire bírjuk figyelembe kell vennünk; éppen ezért megtett az egyesület minden lépést a melyet a hadifoglyok kiutalása érdekében megtehetett s interveniált a legilletékesebb helyeken s ha nem lett meg a kívánatos eredmény, annak oka

rajtunk kívül áll, mert mindenkinek bekell ma azt látni, hopy bárminő fontos és sürgős teendőkről is legyen szó, ma a legfontosabb a háború sikerének biztosítása s igy mindenben és minden téren a döntés joga a hadvezetőséget illeti meg, a melynek pedig szent kötelessége a háború sikere érdekében az ő kezében lefektetett hatalom súlyánál fogva ha kell, minden más szempontot figyelmen kívül hagyni.

Nagyon természetes — ezt látjuk még a kormány intézkedéseivel szemben is — hogy egy vármegyei gazdasági egyesület hatás és jogköre nem terjedhet ki annyira, hogy a katonai intézkedések elbírálásába bocsátkozzék, hiszen mint fentebb említjük az O. M. G. E. sincs abban a helyzetben, hogy tagjainak ezen ügyben segítségére legyen, hogy teljes és alapos tájékozást nyújthatna; de nyugodtan lehetnek gazdáink afelől, hogy jogos panaszaikat egyesületünk nem hagyja figyelmen kívül s annak orvoslása érdekében minden lehetőt elkövet; éppen ezért meg kell nyugtatni gazdáinkat, hogy a fogoly ügyben is a vármegyei gazdasági egyesületek — s igy mi részünkről is — valamint az országos egyesületek részéről is nem szűnt meg a folytonos munkálkodás s az ügyek mai állása mellett erős reményünk van hozzá, hogy a hadifoglyok kiosztásának módozatai is rövid időn belül közmegelégedésre meg lesznek állapítva, addig pedig kérjük legyenek türelemmel, mert ha valamikor, akkor most van szükség az együtt munkálkodásra, az egymást megértésre, nem pedig visszavonás szítására. Vegyünk példát hősiesen harcoló katonáinktól, kik mint egy test, egy lélek küzdenek s ők már közel vannak a dicső győzelemhez, ha mi is kezet fogunk, ami munkáinkat is — a mi nem kevésbbé fontos — siker fogja koronázni.

Csekély szőlőtermésünk okai.

Általános a panasz, hogy a magyarországi szőlők keveset teremnek, a mi csakugyan igaz is, mert ritka eset az, hogy főleg a kisgazdák szőlője holdanként 12—15 hektoliter mustnál többet adjon. Ez pedig olyan kevés, amely a ráfordított munkát is alig fizeti meg, holott ugyan azzal a munkával 50—60 hktlitert is adhatna a szőlő ha talaja nem volna kisoványodva, ha tisztességes trágyázásban részesülne. Hiszen a termésnagysága legelső sorban mindig attól függ, hogy minő növényi tápláló anyag van a talajban. Ha kevés a tápláló anyag csak kicsiny termést adhat a szőlő is, már pedig sok tápláló anyagra van szükség, hogy a szőlő is nagy termést adhasson. Persze ezek a tápláló anya